Neumann János az előző század közepén fogalmazta meg a számítógép működési elvét. A számítógép ősei szoba nagyságúak voltak, processzor helyett elektroncsöveket tartalmaztak.

A személyi számítógépek a mikroprocesszoroknak köszönhetően vonultak be az emberek mindennapjaiba. A nyolcvanas években még senki nem sejthette, hogy milyen robbanásszerűen fog bővülni a felhasználási körük. A gépeket fiatal lelkes csapatok kezdték el garázsokban összeszerelni az IBM árnyékában. Persze, amikor az üzlet beindult az óriás cég is beszállt. Ebben az időszakban ismerték fel a nagy adatbázisokkal dolgozó intézmények a személyi számítógép adta lehetőségeket.

Az első, a gépek felhasználási területét komolyan kiterjesztő forradalmi változás a CD lemezek és lejátszók megjelenése volt, ezzel párhuzamosan a merevlemezek gyártói őrült tempóban elkezdték növelni a tárkapacitást. Megjelentek a multimédiás, interaktív alkalmazások. Az Internet még több multimédiás lehetőséget teremtett. Ez a máig is tartó folyamat kedvezett a hardware fejlesztő cégeknek, mivel a számítógép részegységeinek korszerűsége egyre rövidebb időre szól.

Nem kis részben a technológiának köszönhetően létrejött egy külön tudományág, az informatika, amely a számítógépekkel és az általuk kínált lehetőségekkel foglalkozik. Az informatika alapvetően megváltoztatta a gazdasági, termelési folyamatokat, folyamatosan alakítja a társadalmat. Így elmondhatjuk, hogy korunkban az információs társadalomról beszélünk.

Az információs társadalom fejlődési folyamatának kibontakozását az információtechnológia és az oktatási rendszerek dinamikus fejlődése alapozta meg. Ezt a rendkívüli fejlődést a humánerőforrás és az új technológiák térnyerése mellett az informatikai és kommunikációtechnológiai (ITC) szektor jövedelmezősége és tőkekoncentrációs képessége biztosította.
A fejlődés meghatározó tényezője alapvetően a piaci mechanizmusok összessége.

Az információgazdaság behatárolása, a folyamatok érzékeltetésére leginkább használható kategória az ICT és IT szektor használható.
A technológiai fejlődés a számítástechnikában, a félvezető-iparban és az elektronikában nemcsak a gazdasági környezetet változtatja meg, hanem kézzel foghatóvá teszi az információs korszakot az emberiség számára. Ennek a folyamatnak az információs technológia a motorja, amely ebben az évezredben a legnagyobb ipari szektorrá válik.
Az információtechnológia körébe sorolhatók mindazok a műveletek, amelyek az ismeretek észlelésével, érzékelésével, mérésével, tárolásával, átalakításával, továbbításával, feldolgozásával kapcsolatosak. Jellegzetes terméke a szoftver.
Az IT szektor alatt a számítógépes hardvert, szoftvert, az irodai eszközöket, valamint az ezekkel összefüggő szolgáltatások folyamatát szokták érteni.

Az IT szektor gazdasági szerepe az Internet térnyerésével egyre erősödött. Annak ellenére, hogy az internetes gazdaság még csak néhány éves, jellemző rá a korábban, más gazdasági ágazatoknál soha nem tapasztalt növekedési sebesség. Ez a 2000-ig tartó látványos növekedés könnyen nyomon követhető az amerikai értékforgalmazók szövetségének elektronikus értékpiacának (Nasdaq) mutatóival.
A Nasdaq a National Association of Securities Dealers Automated Quotation System kezdőbetűinek rövidítése. 1971-es megalakítása óta megduplázódott, és mintegy 5000 szereplője van. 1999-ben indexe 86 %-os emelkedéssel dicsekedhetett. Ez a net elképesztő mértékű hatásának tudható be. Az árfolyam-emelkedés fókuszpontjában nem a kockázatos „dotcom” cégek, hanem az infrastruktúra építők állnak, akiknek technológiája és szolgáltatásai iránt egyre égetőbb szükséglet mutatkozik meg a digitalizálódó kis- és nagyvállalatok részéről. Ilyenek az Oracle, Cisco Systems, Sun Microsystems. Mégis a piac meghatározó tényezői az új technológián alapuló szolgáltatások („dotcom” cégek): portálok; e-business kikötők; aukciós „Internet-piacok”. Mind veszteséges, mégis áramlik hozzájuk a kockázati tőke, a szektor növekedési rátája miatt. Erre talán az egyik legjobb példa az Amazon.com.

A határtalan fejlődés hirtelen, a piac résztvevői számára váratlan módon megszakadt. 2000. március 10. és április 4. között a Nasdaq történetének egyik legnagyobb veszteségét szenvedte el: 30 százalékot zuhant az index azt követően, hogy Thomas Penfield Jackson szövetségi bíró elmarasztalta a Microsoftot a több éve húzódó antitrösztperben.
A végzésben megállapíttatott, hogy a szoftvernagyhatalom megsértette az amerikai szövetségi trösztellenes törvényt azáltal, hogy Windows operációs rendszerét jogtalanul egybeépítette Internet Explorer nevű böngészőprogramjával, jogellenesen kiszorítva a piacról vetélytársait. A döntés után a Microsoft árfolyama a tőzsdei felfordulásban 15 százalékot esett, a cég piaci értéke 80 milliárd dollárral csökkent, így a legértékesebb vállalatok mezőnyében az első helyről a dobogó harmadik fokára zuhant.
A Bill Gates vállalatával szembeni bizalmatlanság megingatta és leértékelte az összes jelentős csúcstechnológiai cég - a Cisco, az Intel és a Sun - részvényeinek árfolyamát is. A befektetők az eladott technológiai papírok helyett visszatértek az utóbbi időben elhanyagolt, hagyományos iparágakban tevékenykedő, elméletileg alacsony kockázati szintet képviselő cégekhez.

Utólag mindenki mindig bölcsebb, ám a régi és az új gazdaság szereplőinek számot kell vetniük azzal, miért váltott az internetes cégek diadalmenete a stagnálás minden jele nélkül bukásba. Több magyarázat is létezik.

Soros György véleménye szerint a beruházókat csöppet sem érdekelte, hogy jövedelmező-e a dotcom cég, amelybe befektettek. A látogatók, a regisztrált felhasználók számát vették alapul, és a tőke megszerzésére hajtottak rá. Soros szerint ezért „tarthatatlan üzleti modellen nyugodott az „internetkonjunktúra”, mivel nem a profit mozgatta a vásárlókat és az eladókat, hanem az egyre növekvő árú részvények forgalomba hozatala iránti várakozás. Ő az e-részvények miatti összeomlást már 1999 végére várta.

Rachel Konrad szerint az internetes üzlet csupán ugyanazt a természetes konszolidációs folyamatot éli meg, amely az autóiparon át a banküzletig már számos iparág képét átformálta. Ám az új gazdaság a net hipergyorsasága miatt sokkalta fájdalmasabban szenvedi meg az eddigi növekedés kínját, jóval nagyobb ütemben hajtja a konszolidáció felé. A Securities Data adatai szerint 1999-ben 639 internethez kötődő fúzió és felvásárlás történt, összesen mintegy 36,7 milliárd dollár értékben. Ezt a 2000-es elemzést támasztja alá a 2002 májusában bekövetkezett HP – Compaq fúzió is.

A legtöbb szakértő egyetért abban, hogy az elkövetkezendő öt év folyamán a szereplők száma meg fog csappanni, egészen addig, amíg néhány nagyvállalat nem fogja uralni az Internet valamennyi szegmensét: három-négy óriásportál, három-négy óriás kiskereskedő, három-négy óriás Internet-szolgáltató.

A nagygazdasági környezet mellett az egyes cégek is sokat tettek azért, hogy hamar elbukjanak. A jellegzetes hibákra, stiklikre jó példa az amerikai Pets.com, amely virtuális kisállat-kereskedésként szárnyalt, majd ment csődbe. A céget a Computerworld oldalain szedik ízekre pénzügyi és marketingszakértők.
A vállalkozás meglovagolta a dot-com sikert, és mindent a gyors befutásra alapozott. Azt gondolta, hogy ha él friss tőkeinjekciójával (több mint százmillió dollárért vették meg nagyberuházók), reklámra költ, és hamar ismertté válik, beindul az üzlet. Ezért 27 millióért reklámbábfigurát csináltatott, neves színészekkel készíttetett tévéhirdetéseket, és ezzel gyakorlatilag felélte tartalékait. A befektetők - mint minden internetes cégnél - optimistán és elnézően viszonyultak a költekezéshez, hiszen nem a profitot figyelték (ahogyan Soros is mondja), hanem a bevételeket és a látogatottságot. A Pets.com nem hagyott időt magának a befutáshoz, a márkanév megteremtéséhez, és egyszerűen nem számolt azzal, hogy a megvásárolt termékeket el is kell szállítani, raktározni kell, stb. Amikor év végén a tulajdonosok meglátták a torz költség-bevétel arány okozta katasztrofális eredményeket, azonnal visszakoztak.

Ugyanakkor Demcsák Mária a Piac és Profit című internetes gazdasági lapban a következőképpen vélekedik az IT-szektorról:
„Az IT-szektor által meghatározott információs gazdaság ciklikussága, működési mechanizmusai szokatlanok, a régi közgazdasági tankönyvekben lefektetett elveknek fittyet hánynak. Az IT-szektor gyorsabban fejlődik, mint a környezete. Fergeteges tempóját, nyelvezetét, kommunikációs stílusát csak az ágazaton belül tevékenykedők képesek követni, érteni.
A piaci térnyerés látványos időszaka e szektorban véget ért azzal, hogy a fejlettek, a multik egymást kiszolgálták. Hihetetlenül korszerű információs rendszereikkel, kiépített e-bizniszeikkel, nagy ugrásokhoz szokott növekedési rátáikkal most megállásra kényszerültek. A világ nagyobbik része, a sok-sok kicsi és közepes nagyságú vállalat, a lakosság, a kormányzati szektor ugyanis erősen lemaradt tőlük. Sem kultúrában, sem pénzben, sem igényekben nem követték az élenjárókat. Ma már sokan belátják, hogy ez az egyik, igen jelentős oka az IT-szektor világméretű megtorpanásának.
Hátra arc!
Hátra arc? Ez is egy megoldás.
De nem megállni, csak visszanézni. Nem a régi reflexekhez, üzleti szokásokhoz visszatérni, hanem az egyre nagyobb szakadék felett hidat verni. Kitalálni, hogyan, mire van szükség az információs gazdaságban még bent lévőknek, a technológiát még nem alkalmazónak ahhoz, hogy eljusson a felismerésig, onnan a megrendelésig. Hogy megértse, a versenyben maradáshoz érdemes használnia az információs technológiákat, mert könnyebb, gyorsabb, olcsóbb, hatékonyabb általa az élet, az üzlet. Ezt kell tennie az IT-szektornak. Az adott ország kormányainak, így a mieinknek is pedig nemcsak szép szavakkal, hanem konkrét és gyors tettekkel kell támogatniuk a gazdálkodók és egyének tömegei információs kultúrájának rohamos tempójú fejlődését.”

Végezetül mindenki számára ajánlom Douglas Rushkoff cikkét: Tíz ok a vidámságra a dotkom-bukta után. A cikk nyomán elgondolkozhatunk rajta, hogy tényleg olyan megrázó-e számunkra az IT-szektor pillanatnyi megtorpanása.