Hypertext
Készítették:
Meskó Andrea
ELTE TFK Oktatástechnológiai Tanszéki Szakcsoport Payer Barbara
Könyvtári Intézet Oktatási Osztály
ELTE BTK Könyvtártudományi - Informatikai Tanszék
Kiegészítő Tagozat II. évfolyam
Információtudomány, Informatika szakirány

1945-ben Vannevar Bush - Roosevelt elnök tudományos szaktanácsadója - fejtette ki először az Atlantic Montly folyóiratba írt cikkben ("As we may Think = Út az új gondolkodás felé") a tartalmi kapcsolaton alapuló információs rendszer kidolgozásának gondolatát.
Addig, amíg a tudományos és a technikai fejlődés számos területen felgyorsítja, és egyszerûbbé teszi az életet, egy már létező rögzített információhoz még mindig bonyolult, hosszadalmas feladat eljutni. A rutin mûveletek elvégzése hatékonyan helyettesíthető gépi eszközökkel, hiszen a mechanikus eszközök egyre több mûvelet elvégzésére lesznek alkalmasak. A gondolkodás azonban nem automatizálható ilyen egyszerûen, mivel rutinmûveletei nem kizárólag a matematikára és a statisztikára épülnek. Amíg a gondolkodás egy már megszokott (ismert) rendszerben történik, a gépek átvehetik a terepet, mivel a konkrét adatokkal végzett mûveletek eredendően mechanikusak. Az alkalmazásra kerülő eljárások és az adatok szelekciója az, ami kreativitást igényel.
Bush pontosan a szelekcióban, azaz az információ visszakeresésében, visszakereshetőségében látja a probléma gyökerét. A szükséges információt, elsősorban azért nem találjuk meg, mert rosszak az információ tárolására, rendszerezésére szolgáló módszerek: "Főként az indexelő rendszerek természetellenessége az oka annak, hogy képtelenek vagyunk elérni a rögzített adatokat. Amikor bármely adat tárolásra kerül, alfabetikusan vagy numerikusan iktatódik, az információ pedig alosztályról alosztályra követve található meg (ha ugyan megtalálható). Csak egy bizonyos helyen lehet, hacsak nem készítünk másolatokat; szabályokra van szükség, hogy megtudjuk, milyen úton juthatunk el az információhoz; a szabályok pedig fárasztóak. Annál is inkább, mert ha végre megtaláltunk egy adatot, ki kell lépnünk a rendszerből, és újra belépnünk egy másik úton" .
Az emberi agy asszociációkat követ, ezt a mentális folyamatot nem lehet mûvi úton lemásolni, de az asszociáció útján történő szelekció gépesíthető. A Bush által kidolgozott Memex elnevezésû rendszerrel a különböző szövegeket, iratokat és könyveket mechanikus eszközök segítségével lehetett volna egy közös egységbe integrálni. A rendszer lényege a tételek összekapcsolása. "Egy nyomvonal kiépítése azzal kezdődik, hogy a felhasználó nevet ad neki, betáplálja a nevet a kódfüzetébe, és beüti a billentyûzeten. A kivetítőn ott a két összekapcsolandó tétel egymás mellett. Mindkettő alatt üres kódhelyek találhatók, a pointer pedig úgy van beállítva, hogy egy helyet mutasson mindkét tételnél. A felhasználó megnyom egy gombot, és a két tétel máris végérvényesen összekapcsolódik. Mindkét kódhelyen megjelenik a kódszó. …Mindez pontosan úgy mûködik, mintha valós tárgyakat gyûjtöttünk volna össze különböző helyekről és kapcsoltuk volna egybe egy új könyvvé. Ráadásul bármely tételt korlátlan számú nyomvonallal összekapcsolhatunk."
Bush elképzelései hatással voltak a hypertext úttörőire, többek között Douglas C. Engelbart-ra is, akinek nevéhez az egér, az ablak-interfész paradigma és a hypertext-technikák kifejlesztése fûződik. Az általa fejlesztett "Online System (NLS - oN Line System)"-nek nevezett rendszert, a számítástechnika eredményeit felhasználva, dokumentumok, képek, jegyzetek összekapcsolására és tárolására volt képes. Ebben már szerepelnek a hypertext-re emlékeztető elemek: asszociatív indexelés, ablakok, adatbázis részek.
Magát a hypertext kifejezést Theodor H. Nelson használta először a 60-as években, olyan elektronikus szövegek leírására, amelyek szövegblokkokból és az azokat összekötő kapcsolóelemekből, azaz linkekből tevődnek össze. "Kezdjük azzal, hogy a link nem más, mint lehetőség, hogy a szöveg egyik pontjáról a másikra ugorjunk. …A link nem pusztán részek összekötését jelenti. Lehetővé tesz a nonszekvenciális, azaz a folytonosság nélküli írást a maga tiszta formájában." A hypertext olyan szöveg, mely elágazik, és választási lehetőséget kínál az olvasónak, kiterjeszti a szöveg fogalmát a képre, hangra, animációra és az adatok különböző formáira a hypertexten belül.
A Xanadu program Nelson saját találmánya egy új, egyfelhasználós back-end szerver prototípus Smalltalk program nyelven megírva, és C nyelvre lefordítva, amely lehetővé teszi, hogy majdnem minden gépen futtatható legyen. A Xanaduval egy új paradigma alapjaként elkezdődött az Egységes Adatstruktúra Kora (Age of the Unified Data Structure).
A PAX (Public Access Xanadu) lehetővé tette a betöltést, a tárolást, a szállítást, és az automatikus szerzői jog regisztrálását minden letöltött tétel után. "Egy dokumentum publikálása tulajdonképpen a Xanadu tárolóhely-forgalmazóval kötött szerződés megkötéséből áll, amelyben a szerző beleegyezik, hogy bárki szabadon összekötheti az anyagát az övével, vagy belefoglalhatja saját dokumentumába. Nelson elmagyarázza, hogy "efölött nincs senkinek ellenőrző hatalma". Ezzel szemben tökéletes kontrollja van mindenkinek saját dokumentumának integritása fölött, és utasításokat is adhat olvasójának a használattal, megközelítéssel kapcsolatban. Az utasítások betartása persze ellenőrizhetetlen, de ez nem baj, a lényeg az, hogy a felhasználók megvásárolják az elérési jogot, és minden alkalommal fizetnek érte."
A hypertext információs elemek (szöveg, kép, hang, stb.) nem-lineáris, nem-szekvenciális módon, elektronikus úton tárolt egysége.(Ramaiah)
A hypertext elsősorban magát a szöveges információt kezeli. A szövegen belüli különböző információs egységek között linkek (kapcsolók) segítségével teremt kapcsolatot, amely kapcsolat a különböző információs egységek között lévő tartalmi összefüggéseken alapul. A hypertextel rendezett információk jellemzői, a rendezés nem valamely adott osztályozási rendszer, vagy kötött tárgyszójegyzék segítségével történik, hanem mindig az adott szöveg tartalmához igazodik. Emiatt a rendezés alapvetően nyílt és rugalmas. A hypertextel rendezett információk nem szükségszerûen egységes szerkezetûek, hanem különböző struktúrájúak is lehetnek.
A modern és posztmodern kor több filozófusának és írójának fejében születtek a komputer megjelenése vagy használata előtt is virtuális hypertextgépezetek. (pl. Derrida, Barthes, Foucault, Bahtyin)
Ronlad Barthes a következőket írja az ideális szöveg fogalmáról. Az ideális szöveget sok-sok hálózat alkotja, melyek kölcsönhatást fejtenek ki egymásra, és egyik sem élvez köztük elsőbbséget. Nincs meghatározott iránya, bármelyik úton beléphetünk, és ezen utak közül egyiket sem lehet fő útvonalnak kinevezni. Az irodalom intézményének jellemzője, hogy az olvasót tétlenségre kárhoztassa, ezzel szemben Barthes szerint az irodalmi mûnek az a célja, hogy az olvasó ne csak fogyasztója hanem létrehozója is legyen a szövegnek. A Barthesi irható szöveg megvalósulása a hypertext, amely lehetővé teszi, az információk tetszés szerinti összekapcsolását.
A hypertext, nemcsak napjaink legkorszerûbb technikáihoz csatlakozik, hanem egyúttal a legrégibb íráshagyományokhoz. A középkori szerzetesek és rabbik lábjegyzetekkel, glosszákkal, ábrákkal teremtettek kapcsolatot ősi dokumentumok és vallási illetve filozófiai hagyomány között. Nem véletlen, hogy a Bibliát az elsők között állították át hypertextre, de ide sorolhatók a nem lineáris szerkezetû nyomtatott dokumentumok, a különböző lexikonok, szótárak is.
Az olvasók a hypertext szövegek hálózatában a maguk által választott úton haladhatnak előre nincsenek beszorítva semmilyen szerkezetbe vagy hierarchiába. Az egymással számtalan módon összekapcsolt szövegek kölcsönösen hatnak egymásra, de egyik sem élvez elsőbbséget a másikkal szemben. Ily módon elmosódik a határ író és olvasó között, a szöveg pedig egy sohasem befejezett, képlékeny, élő, intertextuális szövetté változik. A hypertext elektronikusan rögzített szövegeket, információkat tartalmaz. Szemben a hagyományos dokumentummal nem megfogható. A nyomtatott dokumentumok esetében a szöveg könnyen nyomon követhető, ezzel szemben a számítógépen tárolt szöveg és így a hypertext is sokszorosítható, tetszés szerint módosítható. Ezáltal az eredeti szöveg több helyen és akár több változatban is fellelhető.
A szöveg szabadsági fokát tekintve Szûts Zoltán 4 csoportba osztja a dokumentumokat:
0 szabadsági fokú dokumentum
Olyan szöveg, amely teljesen védett - zárt forráskódú, nem másolható, nem linkelhető, csak a szerző jogában áll rajta bármit is módosítani. Az ilyen csak olvasható klasszikus szöveg, tökéletes anti-hypertext.

1 szabadsági fokú dokumentum
Ez a típus is a "nehezen megközelíthető" fajtához tartozik. Ez sem linkelhető, de másolatot kérhető róla. Az ilyen mirror szövegek, csak valakin vagy valamin keresztül érhetőek el, (könyvtáros, adatbáziskezelő) nem férhetünk hozzá közvetlenül.
2 szabadsági fokú dokumentum
Bárki számára elérhető, közvetlenül hozzáférhető, másolható, kinyomtatható akár többszörözhető, linkelhető, könnyû rá hivatkozni mivel mindig fix helyen található. De magát az eredeti dokumentumot nem lehet megváltoztatni.
3 szabadsági fokú dokumentum
Ez a dokumentum, nem csak könnyen hozzáférhető, másolható, kinyomtatható, fix helyen található, linkelhető, hanem megváltoztatható is. A decentralizált szöveget bárki átírhatja, magába szöveg is bele lehet avatkozni.
A hypertext tehát létrehozza a szerző-olvasó fogalmát, amely a dokumentumok eredetiségének megállapításánál új megvilágításba helyezi a szöveg keletkezésének kérdését. A különböző "klónok" létrejötte miatt nehézkessé válik a szerző kilétének megállapítása, hiszen a szöveg sokadik megjelenésekor már nem közli azt, illetve idő közben társszerzők is megjelenhetnek. Ezáltal a döntő szempont már nem a szöveg keletkezésének ideje, hanem a hálózaton való első megjelenésének dátuma. Ez válik mérvadóvá, minden későbbi megjelenés már csak "klón". A hypertext semlegesíti a különböző filozófiai történeti stb. értelmezéseket, mivel lehetővé teszi az egymással szöges ellentétben lévő felfogások megjelenését, a szöveg/diszkurzus/kultúra hármasra helyezve a hangsúlyt.
Ugyanakkor az olvasásból kimarad az elmélyülés, a rendkívül sok információ sürgetően hat az olvasóra. Minél előbb haladjon végig a szövegen, újabb és újabb szálakat fedezve fel. Ily módon a link tulajdonképpen gátolja az elmélyülést, és adott esetben a felszínes tudás felé vezethet. A hypertextet tulajdonképpen nem is olvasni kell - ha az olvasás passzív befogadót feltételez -, hanem irányítani. Minden elolvasott szövegrész után ki kell választani a következő elolvasni kívánt szövegrészt, mert a szövegrészek többféle logika alapján is sorba rakhatók. A hypertext nem a fogalmak hierarchikus felépítésére törekszik, a cél nem az információk struktúrákba rendezése. Ezáltal az olvasóra bízza, hogy különbséget tegyen a fontos és a lényegtelen között. A dolog nagyon hasonlít ahhoz, amikor elmélkedünk valamin, gondolataink csaponganak, és ezer dolog jut eszünkbe, miáltal egészen messze juthatunk a kiindulási problémától. Az interaktív kalandozás az asszociatív hálóban a felderítés izgalmának, szabadságának érzését adja.
A hagyományos szövegekben a szerzők a szavak vastag vagy dőlt betûs kiemelésével adnak támpontokat az olvasónak. A hypertext esetében az utalások maguk a linkek, amelyeken tovább lehet haladni. De a megadott linkek, amelyeken tovább haladhatunk, a szerző asszociációját követik, s bár az olvasó szabadon kalandozhat a szövegben, a szabad asszociáció helyett részben ezeket a kötelező asszociációkat követi.
Ha a hypertext mellé valamely más információtípus (grafika, animáció, videó, kép, beszéd, zene…) társul, akkor már hypermédiáról beszélünk, amely a multimédia és a hypertext keresőrendszer kapcsolatán alapul.
Manapság a hypertext és a hypermédia legkedveltebb és talán leggyakoribb, de természetesen nem az egyetlen felhasználási területe az Internet, amely rohamos előretörésének köszönhetően a felhasználók többsége a hypertext kifejezést hallva azonnal a WWW-re asszociál. Azonban a hypertext felhasználásának nem csak a hálózat és az online kapcsolat biztosít teret. Szinte nap mint nap találkozhatunk a különböző alkalmazások, programok súgóival, amelyek többsége hypertext felépítésû. A számítógépes optikai lemez a CD-ROM térhódításával vagy manapság a sokkal nagyobb kapacitást biztosító DVD megjelenésével eddig ismeretlen interaktív felhasználási lehetőségek előtt nyílik meg az út.
Sokszor tévesen ebbe a kategóriába helyezzük az e-book-ot is. De az e-book elsősorban lineáris szöveg, és csak másodsorban hyperszöveg. Az e-book adaptálja a papírkönyv tulajdonságait, lapozzuk, nem görgetjük, és bár lehetővé teszi a szövegek jegyzetekkel történő ellátását, aláhúzását stb., a digitális szöveg nem változtatható. Olvasásához és készítéséhez speciális szoftverekre és eszközökre van szükség.
Sokan a hyperszövegben írt regényeket, rövidebb szövegeket is e-booknak nevezik. A MAGYAR ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁR elektronikus könyveket tárol, rendszerez, dolgoz fel, de a MEK által közölt objektumokat mégsem lehet e-booknak nevezni. Mivel ennek értelmében e-book lehetne a Magyar-Angol szótár, a Matáv tudakozó vagy a MÁV menetrend is. Az e-book fogalma és funkciója ma még nem kialakult. "A könyv hagyományos jelentésköre elképzelhető, hogy a digitális technológiák következtében módosulni fog: lehet, hogy a szótárakat, telefonjegyzékeket és hasonlókat nem fogjuk többé könyvnek nevezni, de a jelentéskör módosulhat máshogy is, a jövőt vizionáló értelmezői ízlés szerint."
A hypertext elsődleges nyelve a HTML (Hypertext Markup Language; Hipertext Jelölő Nyelv) a web közismert adatformátuma. De hypertext dokumentumok készíthetők az 1986-ban elfogadott (ISO 8879) SGML (Standardized General Mark-up Language; Szabványos Általánosított Jelölő Nyelv) metaadatszabvány valamint a World Wide Web Consortium által közreadott XML (Extensible Markup Language; Kiterjeszthető Jelölő Nyelv) webszabvány használatával is. Az olvasásához és készítéséhez speciális szoftverek is rendelkezésre állnak, de semmi sem jelzi jobban a hypertxet technológia elterjedését mint az, hogy ma már a szövegszerkesztők többsége is lehetővé teszi mind a hypertext dokumentumok olvasását mind pedig azok előállítását.
A hypertext rendszerû anyag elkészítése átfogóbb feldolgozást igényel a szerkesztőtől, ugyanakkor lehetővé teszi a dokumentum hatékonyabb kezelhetőségét. Elmondható, hogy korunkban szinte észrevétlenül zajlik az átmenet a lineáris írásbeliségből a nemlineárisba, és ez az átmenet valószínûleg sokkal rövidebb idő alatt megy végbe, mint a hagyományos írásmódból a nyomtatottba történő átállás.

Felhasznált irodalom
" Vannevar Bush: Út az új gondolkodás felé (Ahogy gondolkodhatnánk)
" Ted Nelson: Hipervilág - a szellem új otthona
" Ian Feldman: A Xanaduról - Ted Nelson 1990-es világkörüli útja
" Pálfi Norbert: Irodalom, Szöveg, Információ - Könyv a G2 galaxisban, avagy az e-book helyzete és kilátásai
" Szûts Zoltán: A Hypertext
" George P. Landow: Hypertextuális Derrida, posztstrukturalista Nelson?
" Chuck Clifton: Douglas Engelbart
" Sugár János: Hypermédia kronológia