Könyvtár kiegészítő esti tagozat I.évf. 2.félév
Trendek és tendenciák az információs társadalomban
Könyvismertető dolgozat
Készitette: Fazekasné Sin Gyöngyi




Kiss Endre
A tudástársadalom filozófiája = A legutolsó utolsó esély
: Új Valóság és Új Vizió/ Kiss Endre, Varga Csaba.-
Nagykovácsi : Stratégiakutató Intézet, 2001.-


Kiss Endre, filozófus a könyvben lévő első tanulmány szerzője, a kötetcím megfogalmazója 1991-ben kutatócsoportot alapított Hegel-Fukuyama Társaság néven. Jelenlegi érdeklődési, kutatási területe és egyben írásának gondolatköre a globális fejlődés jelenségeinek filozófiai magyarázata, a tudás- és információstársadalom teoretikus értelmezése.
Ezen tanulmányát a fogalmak pontos értelmezése, elemzése és a filozófiai elvontság jellemzi.
Célja a tudástársadalom elméletének megfogalmazása és az elmélet mindenoldalú beépítése Magyarország nemzeti stratégiájába. Törekvésében társa Varga Csaba szociológus.
A szerző a könyv bevezetőjében felhívja a figyelmet arra, hogy a tudástársadalom filozófiájának megrajzolásához szükséges ismerni, értelmezni, meghatározni napjaink fontos és sokat emlegetett fogalmait: globalizáció, monetarizmus, jólléti állam, liberalizmus, igaszságosság, posztindusztrializmus, reprimivitizáció stb.
Legelőször azt tartja fontosnak, hogy a "társadalmi tőke" saját értelmezését adja meg. Ezt a kifejezést Fukujama használja a meghatározónak mondott, a "Történelem vége" címû munkájában.
Fukuyama értelmezése: "Társadalmi tőke azoknak az informális értékeknek és normáknak az összessége, amelyeket egy csoport tagjai követnek, s amelyek ezáltal lehetővé teszik az együttmûködést közöttük."
Kiss Endre értelmezése: "Társadalmi töke az összes olyan anyagi és szellemi beruházás,amit egy kor társadalma az egyénbe formális vagy informális, intézményes vagy intézményen kivüli, tudatos vagy nem tudatos formában befektet."
Vagyis egyik esetben egyszerûen értékekről, normákról esik szó. A szerző pedig a társadalmi tőkét inveszticiónak, beruházásnak tekinti.

Napjaink gazdasági, politikai, történelmi tendenciáiban döntő fontosságú a világ kettéosztottságának megszünése, ami 1989-ben szerencsére békés körülmények között következett be.
Ha a történelem alapjának vagy egyetlen kritériumának tekintjük a hegeli "úr és szolga" viszonyt, annak megszünésével vége van a történelemnek, ahogy azt Fukujama kimondta könyvében még mielőtt a Szovjetunióban bekövetkeztek volna a döntő változások.
Az " úr és szolga" viszony a kettéosztott világban úgy jelentkezett, hogy a szovjet marxista ideológia a nyugati világot tartotta az uralom és szolgaság klasszikus rendszerének, a nyugati világ pedig a létező szocializmust definiálta uralom és szolgaság vigasztalan társadalmának. Az úr és szolga viszonyról való lemondás, annak megszünése a liberális értékek nagy felívelésének következménye volt. A kilencvenes években a liberális értékek világméretû győzelméről beszélhetünk. A liberális értékek nem győztek maradéktalanul, de oly erősen érvényesültek, hogy vizsgálni kell a klasszikus liberális értékek és a neoliberális-monetarista világrend viszonyát.


Néhány fontosabb fogalom tisztázása fejezetek tartalmának ismertetésével:

Liberalizmus és monetarizmus

"A monetarizmus olyan gazdaságpolitika, amelynek szûkebb értelemben alig van köze a gazdasághoz. A monetarizmus elsősorban bürokratikus és pénzügytechnikai eljárás, amely idegen egy-egy társadalom életétől és a gazdaság valóságos folyamataitól."
Kiss Csaba véleménye szerint:
" a monetarista teoretikusoknak nincsenek fogalmai az eladósodott társadalom jelenének vagy jővőjének leírására
" a liberális monetarizmus fogalomhasználat sok szempontból ellentmondásos
" a liberalizmus megengedhatetlenül leegyszerûsítve, egy dimenzióban jelenik meg
"A monetarizmus rendkivüli társadalmi állapotra reagál és mint ilyen, maga is rendkivüli társadalmi helyzet. Olyan gyógyszer, ami maga a betegség."
"Létét a monetarizmus ma már leginkább annak köszönheti, hogy nincs nyomban és közvetlenül bevezethető pozitív alternativája."


Globalizáció

A glogalizáció meghatározására a következő megfogalmazást írja a szerző: átfogó funkcionális rendszerek kritikus nagyságrendjének globálissá válása. /Funkcionális rendszer pl. pénzügyi, politikai stb/ Gyakorlati példaként emliti csernobili atomkatasztrófát, peresztrojkát, mexikói pénzügyi válságot.
Gyakori, hogy globalizáció alatt kizárólag csak a gazdaság globalizációját értik. Ez egysíkú értelmezés. A szélesebb tartományú globalizáció felfogásba bele kell tarozzon a politikai alrendszer is, hiszen a jelen, de a korábbi társadalmakban a gazdaság és a politika sajátos, összefonódott viszonyban van és volt. Napjainkban a politikai alrendszer leértékelődött. Erre példa : "A reprezentatív demokrácia a szabad választásoknak megfelelően cseréli a politikai eliteket, ezek az elitek azonban végső soron az állam fölötti hatalmat, az állam mûködtetését nyerik el választási eredményként. A globalizáció-monetarizmus következtében az eladósodó állam azonban nem, vagy csak részlegesen mûködtethető, ezért a legitim választások útján demokratikusan hatalomra jutó elitek tett igéreteiket az állam eladósodottsága miatt gyakorlatilag nem tudják teljesíteni." /Magyarországi választások !/
Globalizációnak makro-, mezo- és mikroszintjéről beszél. A globalizáció leginkább makroelméletként írható le. Elsőként a tőke globalizálódott. Így a globalizáció érett formáját makroelméleti szinten monetarizmusnak nevezhetjük.
A globalizáció és az információstársadalom kapcsolódik egymáshoz, hiszen az információs társadalom, az információ terjesztése, technikája, a kommunikáció mai szerkezete maga is globális.

Jóléti állam

A jóléti állam sajátos és egyedülálló modell és megvalósulás.Az állam túl sok funkciót vállal magára. Elemzi a jóléti állam szociális funkcióját, gazdasági, politikai és civilizációs jelenségeit. A jóléti állam megváltoztatta a társadalomszerkezetét, speciális feltételei között az értelmiségi réteg szerepe felértékelődött.
Beszél a szociális jóléti állam fentartásának, finanszirozásának problémájáról. A modell a 60-as - 70-es években virágzott. A jóléti állam hanyatlása legnagyobb mértékben az anyagi fentarthatóság problémájával függ össze. A képződött államadósság, mint meghatározó tényező egyrészt a jóléti állam negatív öröksége, másrészt a monetarista világrend előretörésének eszköze.
A jóléti állam eredményei, pozitivuma: kikerülte az ideológiát, magas szintre futtatta a civilizációt és a jelenben mutatta fel az utópiát.


Igazságosság

Az "igazságosság" problémája egyike a legnehezebb és legsokrétûbb teoretikus kérdéseknek - vallja a szerző. Nehéz megfogalmazni absztrakt általánosságban és konkrét helyzetben egyaránt. Fontosnak tartja a Kant által megfogalmazott kiosztó és kiegyenlitő igazságosság fogalmának használatát, értelmezését korunkban.
"A kiosztó igazságosság azoknak az elveknek és szabályoknak a gyûjteménye, amelyek segítségével egy állam, társadalom meghatározza gyakorlatának azokat az elveit és szabályait, amelyek az egyes aktusokat az igazságosság szempontjából minősitik. A kiosztó igazságosság a meghatározó cselekvések előtt kerül meghatározásra. A kiosztó igazságosság nem azonos a szociális igazságossággal. "
" A kiegyenlitő igazságosság az igazságosság konkrét létformája. Ez a felvállaló tevőleges karakter tevődhet át a társadalom intézményesülésének fejlődésével a bírói hatalom "igazságosságá"-ra."
A két igazságosság együtt kell, hogy létezzen a társasdalomban és látszólag mûködik is,de mégis az az általános érzés, vélemény, hogy a viszonyok "nem igazságosak". Tehát ez a helyzet mindenképpen érdemes a teoretikus kutatásra.


Reprimitivizáció és bunkóság az ezredfordulón

A reprimitivizáció szó kifejezi a lényeget és megfelel az elemzés tudományos szóhasználati követelményének. A bunkóság terminus előnye, hogy jobban tapad ahhoz a közeghez, tartalomhoz amit ki akar fejezni. E két szóval illeti azon negatívjelenségek körét amelyekből elég sokat lehet megfigyelni a jelenkori posztkommunista társadalmunkban.
" A reprimitivizáció-bunkóság alapjelensége egy már elért magátólértetődőnek tekintett civilizációs szint és állapot elveszítése, visszaesés és a felhalmozott értéktartalmak kivonulása a társadalmi folyamatokból. " emelhető ki meghatározásfélének a fejtegetésekből. Norbert Elias szerint az európai civilizációs folyamat a külső kényszerek, elvárások belsővé tétele. A civilizált állapotra az jellemző, hogy belső kényszer, autonómia jellemzi az egyént. Elsajátitotta a korábbi nemzedékek ismereteit, elvárásait és szükségét érzi ezek továbbörökítését is. Nem csak ez figyelhető meg, hanem ennek ellenkezője : a társadalmi tőke lassú és folytonos elvonása. "Tézisünk, hogy a jóléti állam gyökeresen átalakította a társadalmi tőke újraelosztását, majd a jóléti államnak a nyolcvanas évtizedben történő leépülése kritikusan és folytonosan csökkentette minden társadalmi szereplő esetében a saját újratermeléséhez szükséges társadalmi tőkét."
A jelenség értelmezéséhez különböző tipusokat rajzol meg és példákkal teszi szemléletesebbé. Kritikus társadalmi tőke deficitet mutat a taxisofőrt meggyilkoló lányok cselekedete, vagy a fénysorompók megrongálói, hiszen tettük nem csak az egyént, a társadalmat veszélyezteti, hanem saját magát is. Ír még a következő tipusokról: politikai bunkóság, pitbull-bunkóság, állami bunkóság (egri kórház esetében a veszély teljes tagadása).



Tudástársadalom avagy a legújabb utópia a legutolsó is

Ahogy a globalizáció, a monetarizmus jelensége leírható volt meg kell fogalmazni a tudástársadalom átfogó elméletét is Leszögezi, hogy a tudástársadalom elmélete pozitiv elmélet és rendkivül összetett és sokoldalú megközelítést igényel. Kiindulási alapnak a tudás és információ fogalmainak elválasztását, megkülönböztetését tekinti. ( Tudás vagy információs társadalom attól függően, hogy a rendszeren tudás vagy információ tartalmai futnak keresztül).
Saját maga által megfogalmazott tudástársadalom tipológiát ismertet és elemez, valamint elhelyezi különböző paradigmák között.

A tudástársadalomra vonatkozó elméleteknél a következő paradigmákat különbözteti meg:
" Posztindusztriális paradigma A 60-as évek végén a 70-es évek elején gyökeret verő elméleti kezdeményezés, fogalomhasználat, amely észreveszi a 1945 utáni ipari fejlődés megingását és új elemeket fedez fel: technológiai válság, integráció, energiaválság stb. Észreveszik az informatika jelentőségét, sőt lényegi elelmének tekintik a posztindusztriális társadalomnak. A tudástársadalom koncepció érdemileg része illetve következménye a posztindrusztrializmusnak.
" Kommunikációs globalizáció - paradigma A paradigma kiindulópontja a globálisnak tekintett kommunikáció. Az elmélet képviselői triviálisnak, alapvetőnek tekintik az Internet-bázisú globális kommunikációt és erre építik a tudástársadalom problemetikáját. E-paradigmának is nevezhető ez az elmélet.
" Társadalomszervező paradigma Erről akkor beszélünk, ha az informatikai lehetőségeket a társadalom szervezésére használják. Progresszíven gondolkodó államok terveket készítettek illetve meg is valósították a társadalomszervező információs rendszereket, amelyeket minimális átalakítással lehet a tudás áramoltatására használni és ekkor már a tudástársadalom csatornái.
" Társadalmi tőke paradigma A tudástársadalom értelmezésének ez az a paradigmája ahová erőfeszítéseit leginkább sorolni tudja a szerző. Véleménye szerint "A tudáskontinuumhoz való hazzáférés megközelitőleg sincs olyan mértékben a társadalmi tőke előzetes elosztási viszonyaihoz kötve, mint az információ esetében fennáll. A tudás tőkejellegû és minőségû, ehhez képest a hozzáférhetőségének társadalmi költségei radikálisan lecsökkennek az információs társadalom viszonyai között. "
" Pozitív humán utópia - paradigma Spontán elmélet, aminek az a kicsengése, hogy az informatika forradalma csak pozitív hatásként érvényesül.
" Negatív utópia paradigma Ez is spontán elméletképzés, amely ugyanazon alapra csak negatív jellemzőket vetít rá. Az információs társadalom túl ellenőrzött , vagy kaotikus.
" Medializált virtualitás paradigma Alapgondolata az, hofy az információs forradalom egy medialis alapokon nyugvó második, virtuális valóságot hoz létre. A második valóság az első valóságnak a kifejeződése, de tudni kell elválasztani egymástól.
" A tudásalapú termelés-paradigma A tudás és termelés új viszonya fogalmazódik meg benne. A tudás alapú termelés a tudástársadalom egyik legfontosabb eredménye.
" A globális kormányzás - paradigma A technikai és bizonyos értelemben a beállítódásbeli feltételei is adóttek egy globális kormányzásnak, de vajon megvalósítja-e a politikai akarat az adminisztrációs és politikai struktúrát?

Kiss Endre a fenti megközelítések után részletesen kifejti saját, a lehető legtöbb összefüggést felvető elméletét.
Hangsúlyozza az információ és tudás különbségeit annál is inkább, hiszen a hatvanas években szinte szinonimaként használták a két fogalmat, a globalizáció viszonyai között el kell választani. De ennél többre nem törekszi illetve leszögezi, hogy "nem választja el egymástól kínai fal a tudást és az információt". Gondolatmenete nem követeli meg, hogy komplex meghatározását adja ennek a két fogalomnak.A tudás társadalom teoriájának elméletképzési nehézségei abból adódnak, hogy maga a tudástársadalom bele van ültetve a globalizáció és az információs társadalom valóságába és elméletébe.
Az információs társadalom és a tudástársadalom különbsége minőségi: "Amíg az információs társadalom az új információ birtokában próbál meg gazdasági előnyökhöz jutni, a tudástársadalom biztosítja az összefüggéseit felismerő szereplő számára a globalitás valódi viszonylataiban való teljes mûködést is.""Csak a globalizáció szintjén lehet mindkét esetben társadalomról beszélni. Egyenlőre főleg információ árad az információs csatornákon és nagyobb hatással van mint a tudás. " A kevesebb több mint a több, az információ mindeddig legyőzte a tudást".

A globalizáció egészének alrendszerei közül az információs alrendszer különleges helyet foglal el, mivel minden más alrendszerből - gazdasági, politikai stb - hordoz és szállít információt. Önállóságát ebből a közvetítő szerepből nyeri. Az információs társadalom a globalizáció láthatóvá tétele. Ez érvényes a tudástársadalomra is.
Az áramló információ alakítja, átalakíthatja a globalizáció összképét és az információs rendszerek újtipusú demokrácia- és politikaelméleti kérdéseket vetnek fel.
Megjelenik és felértékelődik a szerepe egy új fogalomnak, a régiónak. Régió nem államhatárokhoz köthető és egymás mellett egyenrangú viszonyban léteznek.
Az információs rendszerek fontossága és nagyságrendej alakította ki az információs társadalom fogalmát. Az információs társadalom gyors fejlődése újabb és újabb szakadékot vág a társdalaom különböző rétegei közé. A tudásrégió, a tudástársadalom képes lehet és kell is ,hogy legyen a szakadékok elttüntetésére. "A tudástársadalom a mûködése során új tapasztalatokkal látja el a mindennapi tudatot és bevezeti azt a globalizáció mûködésébe."





Tézisek a tudástársadalomról

Összefoglaló megállapítások:/ A legfontosabbnak itélteket idézem/
" A tudástársadalom és a tudásrégió a globalizáció terméke és a globalizáció monetarista realizációjának kihívására adott válasz.
" A tudás társadalom elvei a felzárkózás kézzelfogható esélyét adják.
" A tudás elvileg összes fajtájához való új eszközökkel történő hozzáférhetőség
" A tudástársadalom képes megvalósítani a globalizáció viszonyaiban bennerejlő demokratikus tendenciákat.
" Az információs társadalom feladata az új információnak a meglévő tudás kontextusába való beépítése, a tudástársadalom egész tudásterületek ökonomikus átadása.
" A tudástársadalom, tudásrégió csak saját erőből hozható létre (kivételesen hozták létre központilag)
" A tudástársadalom alapfeladata a globalizáció viszonyai közötti adakvát mûködés
" A tudástársadalom, tudásrégió érvényes választ ad két várható kihívásra: közeljövő kulturateremtő képességének dillemmájára és a monetarizmus fejlődésének konkrét irányaira
" A tudástársadalom, tudásrégió gyakorlatilag az egyetlen válasz társadalmi tőkének a globalizáció vesztesei körében végbemenő állandó csökkenésére (reprimitivizáció)
" A tudástársadalom, tudásrégió kiépítése közvetlenül nem politikai aktus


Megvizsgálta még írásában a tudástársadalom és a gazdaság valamint a globalizáció és az oktatás viszonyát.
Valódi tudásalapú termelést képzel el , ami virtuális termelés. Meg kell alapozni ennek a termelésnek a feltételeit. A virtuális termelés eredménye kivételesen kreatív termék, amelyek az új életformákkal, a számítástechnika fejlődésével kapcsolatosak.
A tudástársadalom, a tudás alapú termelés kialakításának egyik pillére az oktatás, az iskolarendszer. Elvárás az iskolától az, hogy a világ munkaerőpiacán való sikeres helytállásra készítsen fel és az is, hogy kulturális tartalmat, kultúrát átörökitsen.Három kulturális szférát- hagyományos mûveltség, avantgarde, tömegkultúra - különböztetünk meg, amelyek nem kommunikálnak egymással, sőt harcot vívnak egymással.
Az okatatás és globalizáció viszonyának legfontosabb kérdésének a mûvelődés problémakörét tekinti Kiss Endre.


Az információs társadalom hatását naponta érzékeljük, a hatások irányait kiszámítani, megmagyarázni kevésbé tudjuk. A napjainkban zajló folyamatok elméletét és magyarázatát adja a könyv és a tudástársadalom "utópiával"esélyt ad arra, hogy a "történelem végé"-t elért államok és régiók felzárkózzanak. Az elméleti keret alapján tudásrégió projektek készültek Pest és Fejér megyében.