Theodore Roszak:
Az információ kultusza
ELTE BTK Készítették:
könyvtár-informatika tanszék
kiegészítő szak Kalóné Bircsák Erzsébet
2. évf. II. félév Koczkás Zoltánné
Theodore Roszak : Az információ kultusza
Theodore Roszak amerikai szociológus, eszmetörténész, író 1933-ban született New Yorkban. Először Ellenkultúra születik címû szociográfiájával tûnt fel. Az információ kultusza címû mûvében a század csodamasináját, a számítógépet értékeli. Szerinte jóval kevesebbre lehet használni a számítógépet, mint azt sokan feltételezik.
A bevezető rész az információk szükségességéről szól, az információ napjainkban elszakíthatatlanul összekapcsolódott a számítógépekkel. A számítógépekben nagy mennyiségû információ tárolható, viszont a gép ezeket az információkat szigorú logikai folyamatok szerint dolgozza fel.
A komputer az ötvenes években került a köztudatba, az első típusa az UNIVAC volt. A második világháború alatt katonai célokra hozták létre. Lyukkártya helyett már kompakt mágnesszalagot alkalmaztak. Az egyetemeken is megjelent egy újfajta tudományág, amelyet mesterséges intelligenciának neveztek el.
Roszak gondolatmenetének fő mondanivalója, hogy alapvető különbség van a számítógép információkezelő tevékenysége és az agy gondolkodó tevékenysége között.
Az információk elterjedése
Korunk gazdaságtörténetének egyik jellemzője az információ tömegcikké válása. Később a távközlés fejlődésével lehetővé válik, hogy a számítógépek kommunikálni tudjanak egymással, a mûholdak bekapcsolásával állandó összeköttetés alakul ki közöttük.
Az amerikai kereskedelem súlypontja eltolódik az új elektronikák és ûrtechnikák felé, amelyet csúcstechnikának kezdenek nevezni. Ebben az információs gazdaságban találják meg a legnagyobb piacot a kereskedők. A számítógépes technika mindenhová betör, az irodákba, az iparba, a kultúrába és nem utolsó sorban az oktatásba.
A gépimádat
Nem ez az első eset, hogy az emberek az újonnan felfedezett gépbe vetették minden bizalmukat, és benne látták a tökéletesség megtestesülését.
Ilyen volt a gőzgép, az autó, és a repülő is. Napjaink tömegkultúrájában az információt és a számítógépet gazdasági érdekből vezérelt túlzások veszik körül, a komputerhívők ünneplése közepette a számítástechnika egyre jobban áthatja mindennapjainkat, és ezáltal alaposan átformálhatja gondolkodásunkat.
Számítógép az oktatásban
A számítógépipar annak reményében, hogy minél több gépet tudjon eladni, engedményes áron sőt ingyenesen adott komputereket az iskoláknak, egyetemeknek. Az információs technikákban dolgozók szerint elengedhetetlen szükséglet, hogy a gyermekek rendelkezzenek számítógépes ismeretekkel az információs társadalomban. Az elején még nem tudták eldönteni, hogy a számítógép az oktatás eszköze vagy tárgya legyen. Ha eszköz, milyen anyagot közvetítsen, a tananyagból mekkora részt vegyen át, a tanagyagot idomítsuk a komputerhez, vagy a komputert a tananyaghoz? Kevés olyan kész program volt, amely összhangban állt az aktuális tananyaggal és a tanárok tapasztalataival.
Az is elképzelhető volt, hogy teljesen a gép veszi át a tanár szerepét. létrejön az
úgynevezett "géptanár".
Az egyetemekre sokkal gyorsabban bekerültek a számítógépek, mint más iskolákba, az egyetemek gazdag piacnak bizonyultak. Mivel az egyetemek termelik ki a jövő tudós generációját, rövidesen az egyetemek és a komputer -gyártók közös vállalkozásokba fognak. Közös kutatások, fejlesztések indulnak. Egy napon eljuthatunk oda. hogy minden egyetem komputer-hálózattal lesz felszerelve, minden hallgató és minden tanár rendelkezik majd számítógéppel, személyesen már nem is kell találkozniuk. El lehet küldeni elektronikusan a dolgozatot, és a tanár is ilyen formában javítja, illetve osztályoz. De ha már minden lakásban lesz terminál, nem is kell bemenni az egyetemre, a hallgatók bármikor kapcsolatba léphetnek az oktatókkal.
A komputer bûvölő hatása érvényesült az egyetemeken, de az első számítógépes generáció rádöbbent arra, hogy a gép csupán azt hajtja végre amire utasítják, pontosan olyan sorrendben ahogy kérték, tehát irányítani lehet. A számítógép tehát nem több mint amit beleprogramoztak.
A gyors és teljesen hibátlan gondolkodásra csak a gép képes, ebben áll a hatalma. Szükségünk van erre a hatalomra, hiszen ezáltal jutunk álláshoz, sikerhez.
Nehéz lenne még egy korszakot találni a történelem folyamán, amelyben egyetlen iparág ilyen agresszíven avatkozott volna be az ország oktatási rendszerébe, és ilyen lelkes fogadtatásra talált.
A LOGO program az oktatásban
A számítógépeket a gazdasági érdek juttatta be az iskolákba és az oktatásba. Létrehoztak egy olyan programot, amely az oktatás radikálisan új felfogását testesíti meg, és az eddigi legjobb kísérlet a komputerek iskolai szerepének végiggondolására. A Logót úgy tervezték, hogy már egész kisgyermekkorban - lehetőleg- az óvodában megismerkedhessenek a gyerekek ezzel a könnyen felfogható programozási nyelvvel. Leginkább azonban kamaszoknak készült. Maga a program teljesen interaktív, a diákok azonnal látják utasításaik eredményét a képernyőn. Az oktatás lényege, hogy a gyerekek folyamatosan ellenőrizhetik és javíthatják programjukat, stratégiát kell találniuk a hibák kijavítására. Ezért ezt a módszert felfedezve tanulásnak nevezik. A LOGO átlátszóan interaktív, minden lépésben engedi, hogy a gyerek programozza a gépet, tehát a gyerek tanítja a gépet. Viszont mindig a gép nyelvi és logikai világán belül kell maradnia, különben a gép nem érti az utasításokat. A program képes mûvészetet, irodalmat, matematikát tanítani, tehát a gyerekek minden érdeklődési területére beférkőzik. A Logó-t mindent átfogó, mindenbe bekapcsolódó oktatási eszköznek szánják, amely megtaníthatja a gyereket arra, hogy úgy gondolkozzanak mint a számítógép. Kérdés, ki fogja megtanítani őket másképp gondolkozni??
Eszmék és adatok
A technikai civilizációknak szüksége van adatokra, ezek tárolására, visszakeresésére elsőrangú eszköz a komputer. Roszak szerint az információ nem más, mint összefüggéstelen tényhalmaz, amely sohasem a gondolat lényege. Az elme mindig eszmékben gondolkozik, sohasem információkban. Az eszmék és az információk közötti viszonyt általánosításnak nevezzük. Az alapeszmék nem információkon alapszanak. Pl. egyik alapeszménk, hogy minden ember egyenlőnek születik, ez az eszme a történelem egy bizonyos pontján merült fel, majd széles körben elterjedt. Nem adatokból született, hanem abszolút meggyőződésből. Minden kultúra ilyen eszmékből épült föl, egyesek uralkodóvá váltak, mások feledésbe merültek. Az eszméket a képzelet alkotja tapasztalatok alapján.
Ahogy a gondolatok rendezik az információkat, éppúgy a gondolatok rendszerezik az életünk során felhalmozott tapasztalatokat. Az információt mindig valaki, vagy valami átadja nekünk, a tudást viszont gondolkodással, tanulással lehet megszerezni. A tudás növekedhet új információk megszerzése nélkül is. Az eszmék teremtik az információkat és nem fordítva, minden tény valamilyen eszméből származik.
Az emlékezetnek kulcsszerepe van, regisztrálja a tapasztalatokat, a számítókép memóriája viszont csak tárolja az információkat. Az információkultusz azt sugallja, hogy a számítógép memóriája magasabb rendû, mivel jóval több dologra képes emlékezni. A komputer csak a betáplált adatokra emlékezik, az emberi emlékezetünk viszont szigorúan válogat, mindig arra emlékezik, ami számunkra pillanatnyilag lényeges. Óriási veszteség lenne ha a modern kor a tapasztalatot, emlékezetet, és éleslátást leértékelve eltompítaná ezeket az erőket.
A 60-as, 80-as évek információs politikája
Roszak az 1960-as évektől kezdődő korszakot meglehetősen kritikusan szemléli. Véleménye szerint a mesterséges intelligencia és a felismerés-tudomány kutatásának az a fő eredménye, hogy bebizonyította, mennyire szigorúan korlátozott mértékben lehet a matematikai logikát alkalmazni a való világ problémáira. Az emberi elme ugyanis nem úgy mûködik, mint a gép.
Az amerikai katonai és polgári piac igényeinek megfelelően a számítógépes fejlesztésekre (elsősorban nagyméretû számítógépekre) hatalmas összegeket fordított az IBM már a 60-as évektől kezdődően.
A 70-es években megjelenő gerillaszámítógépesek (illegális adatbáziscsapolók, illetve kisebb számítástechnikai vállalatok) a technofóbok és technofilek elképzeléseinek szintézisére törekedtek. Jövőképükben a decentralizált, emberközpontú módszereket csúcstechnikával kívánták megvalósítani. A szerző ezt naivnak és idealisztikusnak tartja. A zugszámítógépesek olyan demokráciát képzeltek, ahol az információ egyenlő hozzáférhetőségen nyugszik. A mikrokomputer elterjesztésével az elektronikus falvak globális kultúrájának megteremtését jelölték meg.
A 80-as évek közepén a zugszámítógépesek hanyatlásával a mikrokomputereket ismét a nagyszámítógépek (IBM) váltják fel.
A demokratikus társadalmakban az információ korlátlan áramlása következtében megemészthetetlen mennyiségû információ tömeg jelentkezett. A megoldást az információs technikától várták. A rendezett információk (speciális adatbázisok stb.) ellenére a közvélemény számára továbbra is kezelhetetlen az információk mennyisége.
A szerző úgy véli, hogy egy életképes demokráciában nem az információ mennyisége, hanem a minősége számít. Szerinte a nyilvános könyvtárban a könyvtáros szakértelme biztosítja, hogy a felhasználóhoz a megfelelő információ jusson el. A könyvtárosok képesek arra, hogy válogassanak, értékeljenek és értelmezzenek információkat, ezen kívül a könyvtár, mint demokratikus intézmény a szegényebb rétegek számára is lehetővé teszi az információhoz jutást. A számítástechnikai fejlesztéseknél mégis elsősorban az iskolákat vagy a családokat részesítik előnyben.
Roszak szerint a 80-as évekre a XIX. században kialakult utilitarista (a kor gazdasági rendjét uraló anyagi értékek érzelemmentes érvényesítése) szemlélet jellemzi.
Roszak úgy látja, hogy a komputer adatfeldolgozó funkcióját a matematikai mûveletek hihetetlen sebességû és hibátlan elvégzése miatt egyesek igen nagyra értékelik. Szerinte a számítógép mûködése matematikai eszméken alapszik, és semmi köze az információhoz.
Mások, például Robert Jastrow szerint a számítógép halhatatlanná tesz bennünket, mivel a komputerbe áthelyezett emberi elme megszabadul a test gyarlóságaitól.
"Akármilyen értelemmel rendelkezzenek is a számítógépek akár most, akár a jövőben, intelligenciájuk mindig idegen marad az eredendően emberi problémákkal és gondokkal szemben". (Joseph Weizenbaum)
A komputer kétválasztásos szabályok alkalmazására épül. Ezek a szabályok jól illeszkednek a O/1 jelekkel kifejezett kettes számrendszerbe.
A számítógépek a stratégiai játékokkal (például a sakkal) igen jól megbirkóznak, de ahol a józan ész, a természetes nyelv a döntő, zavarba jönnek. A komputer csak gondolati minőséget mímel.
Ezzel szemben a mesterséges intelligenciát kutató tudományág célja, hogy minél több gondolatot tudjon programok révén kifejezni, azonban látni kell, hogy amit az 1950-es években célként meghirdettek, nem valósult/valósulhatott meg.
A szerző szerint a programok elfedhetik a felhasználó szeme elől a mögöttes eszméket. Példaként hozza fel a gyermekpornográfia-hálózatot, a haszonközpontú információszolgáltatást stb.
A kutatások bizonyos támogatóit "rossz kezeknek" aposztrofálja. A szerző úgy véli, hogy a hadiipar támogatása a kutatásokat nem a megfelelő irányba tereli.
Megállapítja, hogy a leleményes gondolkodói képességet a számítógépes ismeretekkel ki lehet ölni. A szerző szerint az emberi elme nem adatokban gondolkodik, hanem eszmékben, amelyeknek megalkotása és levezetése nem redukálható egy rögzített szabályrendszerre. Jellemző, hogy már ő is kezelhetetlen információmennyiségről beszél.
Összegzés
Roszak félelmei egy részéről bebizonyosodott, hogy jogosak, ugyanakkor például a mesterséges intelligencia nem terjedt el olyan mértékben, ahogy az 50-es években elképzelték. Jelenleg a számítástechnikában a hardware sokkal gyorsabban fejlődik, mint a software.
A ma embere az Interneten megjelenő hihetetlen mennyiségû információval szembesül. Az információs technológia fejlődésének hatására a 90-es években a gazdasági életben megjelent az e-business. Ennek egyik formája az Internetes vásárlás, melynek következtében tömeges üzleti információ került fel a webre. Szerencsére már láthatók azok a tendenciák, melyek azt mutatják, hogy a kulturális web-helyekre egyre nagyobb az érdeklődés.
A szerző a könyvtárosok szerepét az információs áradat kezelésében már akkor helyesen ítélte meg. Mára kiderült, hogy a könyvtárosok felelőssége és feladata igen nagy az információszolgáltatás terén.