Sisak Edit
könyvtár-kieg. I. évf.

Roszak, Theodore : Az információ kultusza, avagy a számítógépek folklórja és a gondolkodás igaz mûvészete
Bp. : Európa, 1990.
Könyvismertetés 1. rész


A szerzôrôl : Theodore Roszak amerikai szociológus, eszmetörténész és író 1933-ban született New Yorkban. Elôször a hatvanas évek diáklázadásairól szóló, The making of a Counter Culture (Ellenkultúra születik) címû szociográfiájával tûnt fel mind a szakma, mind a szélesebb olvasóközönség elôtt. Következô jelentôsebb mûvében, a Where the Wasteland Ends-ben (Ahol véget ér az Átokföldje) a szcientizmus eszmetörténeti bemutatására és bírálatára is vállalkozik. Alapgondolata, hogya nagy tudományos forradalmárok, Descartes, Bruno és Bacon joggal támadták a tekintélyelvûségre alapozott tudományt, de nemes indulatukban elvetették a sulykot, mert a megismerést a tapasztalati tényekre korlátozva, megfosztották az emberi intuíciót, a képzelô- és erkölcsi ítélôerôt, az érzelmeket jelentôségüktôl, következésképpen számûzték az elvont gondolkozásból az ember teljességre való törekvését. A tudományos objektivizmus, Roszak felfogásában, tények és adatok gyûjtôjévé, tárolójává és mechanikus minták szerinti feldolgozójává alacsonyítja le az embert. Gondolatvilágából szükségszerûen fakadt tehát, hogy megírja Az információ kultuszá-t, melyben e szemlélet leghatásosabb termékét és közvetítôjét, a század csodamasináját, a számítógépet értékeli. Ezt a valóban hasznos, de a feltételezettnél jóval kevesebbre használható gépet Roszak nem holmi technofóbiából bírálja, egyszerûen el akarja róla távolítani mindazt az üzleti és ideológiai sallangot, amellyel árusítói és készítôi érdekbôl felcicomázták. Roszak a számítástechnika gazdasági, politikai, eszmetörténeti és pedagógiai vonatkozásait is tárgyalja.

Bevezetés
Roszak néhány oldal terjedelemben összefoglalja írásának lényegét, mondandójának néhány fôbb gondolatát. Nem a számítógép technológiájával kíván foglalkozni, hanem a folklórjával: azzal a képpel, amelyet ez a gép alkot, a jólétrôl keltett illúzióival, a köréje szôtt képzelgésekkel és vágyálmokkal. Az "információ kora" az oktatásba is beköszöntött, méghozzá agresszíven és alattomosan, s eltorzíthatja magának a "gondolkodás"-nak a jelentését. A tanulmány fôként ezt a jelenséget vizsgálja.
A gondolatmenet fô mondanivalója, hogy alapvetô különbség van a számítógép információkezelô mûködése és az agy gondolkodó tevékenysége között.
A könyv végsô soron legalább annyira szól a gondolkodás mûvészetérôl, mint az információ politkájáról és technikájáról.
Roszak: "Megfosztva a hiú becsvágytól, szerény munkaruhába öltöztetve, a számítógép - akár a mesebeli császár - talán épületesen szolgálhatja majd a közjót".

I. Az információk szükségességérôl
Információ - régimódian
Az 1930-as évek információ-fogalma: "az emberek abban az idôben az információban tények összefüggéstelen, elkülönült csoportját látták". Senki sem gondolta volna, hogy valamikor dollármilliókkal mérhetô ipari árucikké válik.

Színre lép az UNIVAC
Az irodagépek fejlôdése, lyukkártyás adattároló, a számítógép megjelenése. Az elsô jelentôsebb típus az UNIVAC, melyrôl részletesebben is szól Roszak.
A kibernetika és az élet titka
1950-ben jelenik meg Norbert Wiener könyve, Az emberek emberi használata címmel, mely elgondolkodtató és provokáló kis könyv villantotta fel elôször a kibernetika ígéreteit: a szót Wiener alkotta, ezzel jelölve az új automata technikát. Wiener gondolatait részletesebben is taglalja a szerzô.
Értelmetlen üzenetek
Claude Shannon A kommunikáció matematikai elmélete címû könyvének megjelenése, jelentôsége. Ez a könyv forradalmasította a tudósok és technikusok információfelfogását. Shannon szisztematikus matematikai rendszerbe foglalta az információelmélet olyan alapfogalmait, mint a zavar, a redundancia vagy az entrópia. Nála jelenik meg elôször a "bit".
Az információ szó új, szakmai értelmezése nem volt könnyen elfogadható, sok vitát kavart. "Olyasmire láttunk itt példát, ami már sokszor megesett a tudományok történetében. A tudósok kiemelnek a köznyelv szótárából egy rég bevett mindennapi használatú szót, és új, esetleg igen ezoterikus jelentéssel ruházzák fel. Az eredmény óriási és kellemetlen zûrzavar lehet".
A biokomputer
1952-ben két mikrobiológus megfejtette a DNS molekuláris szerkezetében rejlô genetikai kódot. A kód szó használata a felfedezést az információelmélethez látszott kapcsolni, amelyben oly sok szó esik az információk "kódolásáról". Az új biológiát születésétôl fogva úgy átszôtte az információelmélet nyelve és képzetei, hogy fejlôdése szinte elképzelhetetlen lett volna a számítógépek mintája nélkül. E kapcsolatról Roszak részletesebben is értekezik.

II. Az adatkereskedôk
A csúcstechnika és a konzervatív opportunisták
Az 1980-as évek két újabb bestsellere: John Naisbitt Megatrends (Megatrendek) és Alvin Toffler The Third Wave (A harmadik hullám) címû könyve. Roszak alaposan "kivesézi" a két mûvet. "Ha az ember Naisbittet vagy Tofflert olvassa, olyan érzése támad, mintha egy világkiállítás fôutcáján szaladna végig. Abból a leegyszerûsített képbôl, amelyet az információs gazdaságról festenek, azt hihetnénk, hogy nemsokára floppy diskkel és microchippel burkolt járdán fogunk sétálni." Naisbitt és Toffler divathullámot keltettek. Az Office of Technology Assessment (Technikai Fejlôdést Értékelô Hivatal) kijelentette, hogy az Egyesült Államok gazdasága információs gazdasággá alakult, és így gazdasági és társadalmi jóléte az információk megfelelô felhasználásán és áramoltatásán nyugszik ; egy oktatási bizottság javasolta, hogy legyen kötelezô minden diák számára legalább egy féléves számítógépes tanfolyam. Egyre több helyen és vonatkozásban került elôtérbe, sôt a politikában is megjelent, Gary Hart kampányában. Hart a választók olyan rétegét célozta meg, amelyre mások nem gondoltak: a Napos Övezet (az USA melegebb éghajlatú, déli államainak elnevezése; az amerikai kereskedelem súlypontja erre tolódott) lakóit, és az ország magas képzettségû szakembereit. Megalakult Conservative Opportunity Societyt (Konzervatív Alkalom Társasága), amely az "információ korá"-nak politikai szócsöve kívánt lenni. A Társaság nézeteirôl Roszak részletesebben is ír.

A Napos Övezet és a hadi állam
A csúcstechnikára való áttérés a politikai és testületi vezetôk tudatos döntéseinek eredménye volt. Szoros összeköttetésben állt a gazdasági élet erôteljes militarizálásával. A csúcstechnikai kutatások és fejlesztések továbbra is szorosan kötôdtek a Pentagon költségvetéséhez.
Megnövekedett a Napos Övezet gazdasági és szavazó hatalma, szemben más területekkel. A "kettészakadt társadalom" kialakulása vette kezdetét, s amelyben gyakorlatilag nincs mód a választóvonal átlépésére. A felsô réteg csúcsán vannak a vállalkozók, a feltalálók és a mérnökök, akik elôtt nyitva áll az ipar kínálta minden lehetôség. Az alsó rétegbe tartoznak a munkások, akik alacsony bérért betanított munkát végeznek.
Roszak figyelmeztet, hogy a csúcstechnológiának szervesen rá kell épülnie a hagyományos iparágakra, felhasználva azok szakképzettségét, munkaerejét, tartalékait és gyárközpontjait. "Nem lehet ezt a teljes rendszert egy csapásra felülmúlni és elsöpörni."
A szuperlatívuszok bûvöletében
A szakértôk - tudósok, ipari szakemberek - mélységesen optimista túlzásokba bocsátkoztak nyilatkozataikban a számítógépek képességeit illetôen. Ôk mind az információs gazdaságból éltek, így nekik szinte kötelezô volt, hogy optimistán és lelkesen ítéljék meg a számítógépet. Röviden: a szakértôk eladni akarták az árujukat. A propaganda, a tervek nagyszabású változásokról beszélt: a mindennapi élet annyi vonatkozását rendelték a mikrokomputerek uralma alá, amennyit csak lehetett: otthonok, munkahelyek, iskolák. Roszak példákat sorol fel az elôbb említett területekre tervezett "csodák"-ból.
Számítógépesek és reklámügynökök
A számítógépesek és a reklámügynökök mindkét félnek kielégítô szövetséget kötöttek azzal a céllal, hogy az információkultuszt még félelmetesebb vonásokkal lássák el. A számítógép szembeállítása az emberi aggyal, természetesen erôsen az utóbbi rovására, vagy a jóslat az ultraintelligens géprôl [az 1990-es évekre prognosztizálva], amely sokkalta okosabb lesz az emberi intelligenciánál, és át is veheti a politikai döntéseket.
A szilícium és a természetes kiválasztódás
A robot fogalmának megjelenése, a gépek emberszerû ábrázolása kezdeményezte azt a gondolati irányzatot, amely a számítógépet evolucionista szemszögbôl értelmezte, mondván, a gépre látványos sors vár: túlélheti alkotóját, és a földi "élet" uralkodó fajává válhat. A gépek fejlôdésére az evolúció fogalmát kezdték használni. A számítógépek gyôzelmét jósolták az ember felett. Robert Jastrow írta: "az emberi evolúció az élet történetének szinte lezárt fejezete... Valószínûleg egy új faj fejlôdik ki az emberbôl; meghaladja a fejlôdésben... Ez az új értelmes élet valószínûleg szilíciumból készül majd." Tulajdonképpen az ember feleslegessé válása is megfogalmazódott.
Technofília
Az eddig áttekintett nézetekben a technofília nyilvánul meg, a gépimádat legszélsôségesebb változata. Már sokszor elôfordult, hogy az emberek a legfrissebben feltalált masinába vetették minden reményüket a boldogság elérésére, és hogy benne látták a tökéletesség megtestesülését.

III. A rejtett tananyag
A számítógép-ismeret kimérája
A minél nagyobb arányú számítógép-eladás érdekében a a számítógépipar nagy számban bocsátott komputereket az egyetemek és iskolák rendelkezésére engedményes áron, sôt még ingyenesen is. Az egyes cégek egymással versengve próbáltak piacot szerezni. A számítógépek jelenléte az iskolákban rohamléptekkel nôtt. Azonban az ország [USA] területén nem egyenletesen oszlottak el a gépek. Fôleg a gazdagabb körzetekben koncentrálódtak. S amíg dollármilliókat költöttek az iskolák számítógépesítésére, addig a pedagógusok átlagos kezdôfizetése alig haladta meg a hivatalos szegénységi szintet. Az adatkereskedôk alkotta számítógépfolklór szerint a gyerekek "természetes affinitással"rendelkeznek a számítógép iránt. "Sôt a gyerekek ösztönös szeretete és érzéke a komputer iránt olyannyira elmélyült, hogy barlanglakó szüleik és tanáraik, akik a kihalás szélén álló faj tagjai, fel sem foghatják csemetéik szenvedélyét, nemhogy írányíthatnák ôket."
Kezdetben egyszerû indokkal részesítették elônyben az iskolák költségvetésében a számítógépeket. A kulcsszó a számítógép-ismeret volt, amely látszólag szükségszerû követelménye az "információ korá"-nak. Ez a számítógép-ismeret eredetileg a programozás elsajátítását jelentette. Késôbb tartalma változott, nem volt egyértelmû, s számos gond adódott. E gondokról Roszak részletesebben is ír.
Egy megoldás problémát keres
Joseph Weizenbaum: "a komputer megoldás, amely problémát keres." Sürgôsen meg kell találni a számítógép iskolai alkalmazásának valamilyen módját - vagyis a problémát, amelyet meg lehetne vele oldani - írja Roszak, s részletesen elemzi az alkalmazás módjait, valamint azt a kérdést, hogy a számítógép helyettesítheti-e a tanárt?
A komputerizált egyetem
A felsôoktatásba jóval simábban és határozottabban léptek be a komputerek, mint az - elôbbiekben emlegetett - alsó és középfokú oktatásba. Roszak részletezi a folyamatot, s az alkalmazás mellett szól a beinduló számítógép-programozó stúdiumokról, valamint az egyetemek és a gyártók közös üzleti vállalkozásairól, a kialakuló egyetemi komputerhálózatokról. "Nehéz lenne még egy olyan korszakot találni, mikor egyetlen iparág ilyen agresszivitással avatkozott volna be az orzság oktatási rendszerébe, és ilyen lelkes fogadtatásra (esetleg félénk behódolásra) talált volna az oktatók körében." Az oktatásszemlélet eltorzulása fontos problémát jelentett.
Hatalom és függôség
A komputernek különös hatalma van rá, hogy megbabonázza a használóit. A számítógépeseket leginkább az a hatalomérzet babonázza meg, amelyet a komputer a használójának, pontosabban a mesterének nyújt. Mert a gépet nem egyszerûen használni kell; szellemileg kell irányítani. Roszak egy komputerzsenit idéz: "hirtelen rádöbbentem, hogy a komputer egyáltalán nem olyan okos. Néma állat csupán, amely utasításokat hajt végre, azt csinálja, amit mondanak neki, pontosan olyan sorrendben, ahogyan megmondták neki. Irányítani lehet. S istennek érzi magát az ember."
Magán-világmindenség
A komputer csábító jutalommal kecsegteti mindazokat, akik kezükbe tudják venni a vele járó hatalmat. "Az ember megteremti tulajdon világegyetemét, és azt tehet benne, amit akar. Nem kell törôdnie másokkal"- idéz Roszak egy fiatal számítógépest.
A számítógéppel az ember létrehozhet egy önmagába zárt fantáziavilágot, melynek logikája szabatos, paraméterei elôre meghatározhatók, adatai válogatottak. Egy ponton pedig - ha az ember szakértelme elért egy fejlettségi szintet - ennek a világmindenségnek a felépítéséhez használható lesz a számítógép leglenyûgözôbb technikai képessége: a szimuláció. De nem szabad elfelejteni, hogy a szimuláció csak önmagára vonatkozhat; a valóságról szóló feltételezéseket manipulálja, és nem magát a valóságot.


IV. Program a programban
A Logo esete
A számítógépek iskolai alkalmazása nehéz helyzet elé állította a tanárokat. Nem volt átfogó pedagógiai elképzelés a helyes alkalmazási módról, s a tanárok magukra maradtak, igazodjanak el, ahogy tudnak. Egyetlen figyelemreméltó kivétel akadt, Seymour Papert, a MIT mesterséges intelligenciával kapcsolatos kutatásainak társkezdeményezôje, egyike volt azoknak, akik megpróbáltak valami egységes pedagógiai elgondolást kidolgozni a komputer iskolai alkalmazásáról. Elmélete a svájci pszichológus, Jean Piaget bonyolult tanuláselméletében gyökeredzik. A piaget-i lélektan és a mesterséges intelligencia egyesítésébôl lett a Logo programozási nyelv, melyet Papert átfogó tantervvé fejlesztett. A Logo nem pusztán néhány szellemes software; az oktatás radikálisan új felfogását testesítette meg, s ez volt akkoriban a legrendszeresebb kísérlet a komputerek iskolai szerepének végiggondolására. A Logot úgy tervezték, hogy már kisgyermekkorukban - lehetôleg az óvodában - megismerkedhessenek a gyerekek ezzel a könnyen felfogható programozási nyelvvel. Papert hangsúlyozta, hogy a Logo nemcsak gyerekek számára készült; általános célokat szolgál, ugyanolyan jól alkalmazható magasabb szinten is. De az volt a megkülönböztetô jegye, hogy leginkább kamaszok tudták használni, és valóban az ô körükben találta meg a program fô közönségét és piacát. A Logoval kapcsolatos számos pozitívumot és negatívumot is kifejt Roszak ebben a fejezetben.

V. Eszmék és adatok
Az eszmék az elsôdlegesek
Roszak információelmélete: az információ nem más, mint ami mindig is volt: összefüggéstelen tényhalmaz, néha hasznos, néha jelentéktelen, de sohasem a gondolat lényege. Ezzel a megfogalmazással Roszak ellent kíván mondani a komputerhívôknek és az információelmélet megalkotóinak, akik ennél jóval különlegesebb meghatározásokat javasoltak. Az adatkereskedôk, a futurológusok és a számítógép-ismeretben a jövô oktatásának elôszelét látók legnagyobb bûne, hogy megfeledkeznek arról az alapigazságról, hogy az elme eszmékben gondolkodik, és nem információkban. Az információk illusztrálhatják vagy felöltöztethetik az eszmét, de az információk nem teremtenek eszméket. Végsô soron az eszmék hozzák létre az információkat. Az eszmék és az információk közti viszonyt általánosításnak nevezzük; ez tekinthetô az értelem alapmûködésének. Két formája van: az elsô, mikor a tények hatalmas, formátlan halmazával találja magát szembe az elme, és valami megfogható, a dolgokat egymáshoz kapcsolódó rendszert keres. A második, mikor túl kevés tény áll rendelkezésre, és az elme ennek a kevésnek a kitágításával alkot valamely rendszert, és jut valamely következtetésre. Az általánosításokkal részletesebben is foglalkozik Roszak.
Alapeszmék
Az információk skálájának egyik végpontja, amikor az információk egyre ritkábbak és ritkábbak, majd teljesen eltûnnek. Mit találunk, ha belépünk ebbe a teljesen ténymentes zónába? Itt találhatók a lehetô legkockázatosabb gondolatok, az úgynevezetett alapeszmék - a kultúra alapjait alkotó nagy erkölcsi, vallási és metafizikai tanítások. Az alapeszmék nem információkon alapulnak. Roszak a fejezet további részében az eszme, a gondolat és az információ között fennálló alapvetô különbséget - melyet az információkultusz annyira igyekszik elmosni - mutatja be, az alapeszmék felhasználásával.


Tapasztalat, emlékezés, megérzés
A tapasztalatok, az emlékek és a megérzések összjátéka minden gondolkodás alapja. A "tapasztalat" szón Roszak az egyént percrôl percre formáló életfolyamatot érti. A tapasztalat az a nyersanyag, amelybôl az elme a dolgok értelmét keresve, erkölcsi, metafizikai és vallási eszméket alkot. Az emlékezet regisztrálja a tapasztalatokat, kijelöli az eligazodást segítô irányokat és elveket a mindennapok élményfolyamában. E gondolatok részletezését olvashatjuk a fejezetben.
Az empirista nyitócsel
"Hogy tudták a komputertudósok olyan meggyôzôen alárendelni a gondolatot az adatoknak" kérdezi Roszak. A válaszban szemügyre veszi az empiristák hatását a Nyugat filozófiájára. Elôször a tények, aztán az eszmék - mint kiderült, ez a felfogás elég meggyôzô volt. Történelmi összefüggésben a korai empiristák filozófiai nyitócselt vittek véghez, melynek az volt a célja, hogy lerombolják az etnocentrikus korlátokat és az egyházi tekintélyt. A baj az, hogy az empiristák sikere ahhoz is hozzájárult, hogy kultúránkban felüsse fejét a tudásnak egy rendkívül leegyszerûsített felfogása, amely durván alulértékeli a képzelet szerepét az eszmék létrejöttében, és az eszmék szerepét a tudásban, sôt a tudományokban. Korunkban azok, akik hûek az empiristák tényszeretetéhez, a számítógépben találták meg az agy modelljét; a komputerben, amely adatokat tárol, keverget, tudást hoz létre, és mindezt potenciálisan jobban, mint az emberi agy.
Se eszme, se információ
Az információkultuszban tovább élô, szigorú és merev empirizmus szerint a tények önmagukért beszélnek. Ha elegendô tényt halmozunk fel, az szépen tudássá formálódik. De honnan tudjuk, mi tény és mi nem? Az empiristáknak igazuk volt abban, hogy tények és az eszmék összefüggenek egymással, csak éppen megfordították az összefüggést. Az eszmék teremtik az információkat, és nem fordítva. Roszak eszmefuttatásának vége: "a komputerek merev információ-központúságának a következményeképpen a tények kiszorítják majd az eszméket, amelyek a tényeket szülték. És végül nem lesz se eszme, se információ."