Honlap elemzés összehasonlítással

Az Internet hálózatában nem apró téglák a honlapok, inkább láncszemek, amelyek összekapcsolódva hoznak létre egy virtuális világot. Amikor létrehozunk egy ilyen láncszemet, akkor ügyelnünk kell rá, nehogy téglává legyen, vagyis aki esetleg eljut erre a helyre, az interaktívan fel tudja használni majd tovább tudjon róla menni egy másik láncszem felé. Azonban ha az oldal egy sziget az állandóan örvénylő „lánctengerben”, akkor inkább csak egy inaktív tégla, ami ugyan szaporít, de nem építi a dinamikus rendszert.

Álljon itt összehasonlítása két eldugott honlapnak, amelyek egyike sem örvend túl nagy népszerűségnek, legalábbis amennyire ez magukon az oldalakon lemérhető. Két felsőoktatási intézmény alkotóműhelyéről van szó, mindkettő ténylegesen működik, s csak rövid ideje készülnek komolyabb megjelenésre a hálón. Az egyik a Csütörtök délután honlapja: http://ludens.elte.hu/~gilliatt/5.HTML, amely az ELTE-BTK HÖK művészeti folyóirata; a másik pedig a Kodolányi János Főiskola Alkotóműhelyének honlapja: http://alkotomuhely.kodolanyi.hu

Már első pillantásra is szembetűnő a különbség. Míg az ELTE honlapja két részére tagolódik csak, menü és főoldal, addig a másik három részre: fejléc, menü és főoldal. Mindegyiknek meglehetősen egyszerű a háttere, az ELTE honlapján ugyanazzal a kis képpel tapétázták kis az egész felületet, hogy a háttér együtt gördüjönl a szöveggel, míg a Kodolányis oldalon nagyrészt szimpla fekete háttér szerepel, nagyon kevés háttérgrafikával, ami nem gördíthető. A Kodolányi Alkotóműhely neve szerepel a fejlécben és van mellé egy linkgyűjtemény, ami a Főiskola többi honlapjára mutat, ezzel szemben a tetszetős rajz mellett sem fejlécet, sem pedig más oldalakra mutató linkeket nem találunk az ELTE művészeti folyóiratának oldalain.

A menü pontjai nagyjából hasonlóan, a bal oldalon helyezkednek el és rájuk kattintva a honlap más oldalaira juthatunk. Mégis a menüpontok által biztosított lehetőségek élesen különböznek. Míg a művészeti honlap menüje inkább egy igazi folyóirat tartalomjegyzékére hasonlít, ami a cikkek címeit tartalmazza, addig az Alkotóműhely menüje sokkal inkább hasonlít egy szokásos internetes menüre, amelyben helyet kapnak olyan menüpontok, mint Hírek, Ajánló, Archívum.

Az Alkotóműhely készítői sokat adtak a külsőre. A választott betűtípus és a fényreklámszerű megjelenítés mindenképpen figyelemfelkeltő és sajátos hangulatot kölcsönöz, még ha sok felület is marad kihasználatlanul. Az ember gyorsan megtalálhatja, amit keres. Az ELTE honlapján a menü készítői elkövették azt a szarvas hibát, hogy aláhúzták a tartalomjegyzék egyes pontjait, ami sérti az Internet íratlan törvényeit, melyek kimondják, hogy csak a linkek lehetnek aláhúzva. Így ha az egérrel az adott menüpont fölé állunk nem változik semmi és ez „megtévesztő” lehet. Legalább valamilyen színbeli elváltozásnak kéne lennie, ha az aláhúzás már foglalt, hogy jelezze: a felirat aktív és rá lehet kattintani.

Tovább vizsgálva az oldalakat immár tartalmi szempontból ismét arra jutunk, hogy élesen különböznek. Az ELTE művészeti folyóiratának különböző menüpontjaira kattintva különböző művészi írásokat, verseket találunk, címmel, a szerző nevével és oldalanként a művekre mutató további tartalomjegyzékekkel. A Boldogság című menüpont alatt például a „szerk.” megjegyzése mellett négy helyről olvashatunk idézetet, ki hogyan is gondolkodott a boldogságról. Idéznek Jézust Krisztusól és Kosztolányi Dezsőtől is. J

A Kodolányi menüjét lapozgatva azonban azt kell látnunk, hogy a gondosan megrajzolt küllem mögött egyelőre szegényes tartalom lapul. A Hírek menüpontnál mindössze négy pályázati hír olvasható, amelyek egyike sincs semmilyen kapcsolatban a főiskolával és valószínűleg egyszerűen leszedték egy másik honlapról („idéztek”), ezt az is jelzi, hogy pontosan megadják linkkel, hogy honnan is származik a hír. Az Ajánló ehhez hasonlóan linkgyűjteményre ill. egy meglehetősen terjedelmes könyvkatalógusra mutat, amely tíz-tizenöt sorban próbálja felhívni a figyelmet főleg filmmel foglalkozó könyvekre. A Filmjeink menüpontnál már véglegesen világossá válik, hogy az Alkotóműhely név mögött kizárólag a film a központi téma ugyanúgy, mint a másik esetben az irodalom. Ennél a menüpontnál két letölthető kisfilmet találunk, amelyek még a legjobb minőségben letöltve is alig élvezhetőek, de azért van lehetőség kisebb méretben és rosszabb minőségben is a megszerzésükre.

Fontos, hogy ez az első menüpont, ahol képes tartalommal is találkozunk, a filmek képkockáiból összeállított váltakozó reklámocskákkal, amelyeket nyílván kedvcsinálónak szántak a bátor alkotók. A következő érdekes menüpont, az a Fórumok névre hallgat. A névben szereplő többes szám már kecsegtetően hangzik egy internetes elemzés szempontjából, azonban mélyebbre fúrva kiszáradt forrásra lelünk. Összesen két fórumon lehet hozzászólni, melyeknek témája magának a műhelynek ill. a honlapnak az esetleges kritikája vagy dicsérete. Nem is csoda, hogy ilyen szegényes témakínálat mellett még senki nem írt be semmit egyik fórumba sem. Az ELTE ügyesen kivédte ezt a támadási felületet: bár semmiféle fórummal nem rendelkezik a lapjuk, az imént említett „szerk.” jó szívvel várja minden olvasó saját alkotását, hogy azok aztán, mint egy hagyományos újság esetében, a szerkesztőségből felkerülhessenek az Internetre. Így nem tudhatjuk, hogy nekik hányan írnak, de ha az újságban olvasható alkotásokból indulunk ki, még mindig többen, mint a Kodolányi Alkotóműhelynek. Az Archívum sem áll többől, mint két lejárt plakátból, az egyik egy filmhez kapcsolódik, a másik pedig valamiféle tanfolyamot hirdethet. Jelentősnek mondható tartalommal a „filmiskolában” találkozhatunk, ami az utolsó előtti menüpont és a Hírekhez hasonlóan egy másik honlapról letöltött tartalmat, egy kis kézikönyvet tartalmaz a digitális vágásról, mindenféle szerkesztői bevezetés nélkül. A menü végén találjuk a honlapokon megszokott „contact” linket, ahol megtudhatjuk, hogy kik állnak a honlap mögött. Az ELTE honlapján sajnos ilyen nincsen, mint ahogy a tartalmas művészi írásokon kívül szinte semmi más sem található az oldalakon.

Internetes lehetőségek szempontjából tehát azt lehet mondani, hogy mindkét honlap inkább egy tégla, semmint láncszem, hiszen annak ellenére, hogy az „alkotóműhelyből nyílnak ajtók” más oldalakra is, azok közül az oldalak közül egyik sem mutat rá, és a Fórumok fényesen bizonyítják, hogy kevesen látogatják az oldalt. Az ELTE esetében a művészeti újság az Internet nyújtotta lehetőségek töredékét sem használja ki, és nem lehet lemérni, hányan látogatják, tartalma azonban hű egy művészi laphoz. Mindkét lapnál felfedezhető valamilyen nemes szándék. Szeretnének a készítői, valószínűleg hallgatók, megmutatni valamit az Internet közönségének, azonban technikai felkészültségük szemben állni látszik kreativitásukkal és szorgosságukkal. A honlapok nincsenek bekapcsolva az Internet vérkeringésébe, nincs rajtuk dinamikus információ csere vagy rendszeresen frissülőnek látszó tartalom. Statikusak, passzívak akárcsak a kövek a tengerben vagy tégla a falban. De: legalább vannak, és ez esélyt ad a későbbi fejlődésre.