„ Azt hiszem, megtaláltam az életformámat; csak sajnos nem lehet
örökké abból élni, hogy olvas az ember.”
egy fórumlátogató
Olvasási szokásaink olyan tulajdonságok, melyek segítségével az ember megismerhet másokat, be tudja őket sorolni bizonyos kategóriákba, képet alkothat róla, és beszélgethet vele. (Az olvasás kérdése ismerkedésnél olyan téma, mint a milyen zenét hallgatsz, mit láttál a moziban, mit dúdolsz éppen, ki a kedvenc festőd, vagy hasonlók.) Hiszen a szöveg mindenkire másként hat, de jó esetben mégis minden emberre, aki olvasta, hatással van. S ez a mindenki által elolvasott szöveg egy közös alapként működik a partnerek között, amire mindenki ráépíti ezen kívül a saját tudásanyagát, értelmezését, így generálva az újabb gondolatokat, véleményeket.
Az internetes fórumokon emiatt rengeteg olvasással kapcsolatos beszélgetés indul, melyeknek témái között az egészen sablonos átlagcímektől (pl. Mit olvasol?, Mit olvastál ma?) a véleményt, élményeket váró kérdéseken át (pl. Mit érdemes olvasni?, Olvastad-e X. könyvét? Mi a véleményed Y. könyvről?) komoly, hozzáértést igénylő, több éven át alakuló beszélgetésekig ( pl. Kortárs magyar irodalom) minden megtalálható. (Dolgozatomban az INDEX fórumbeszélgetéseivel foglalkozom. A zárójelben megadott címek megtalálhatóak a www.index.hu oldalon.)
A topic címe nagyon fontos lehet az érdeklődés felkeltésénél, hiszen egy olyan kérdésnél, mint a Mi a kedvenc három könyved? a válaszok nagy többsége csupán felsorolás jellegű, legtöbbször igazi beszélgetés nem is alakul ki. De ennek ellenére ezek a topicok is viszonylag tartósak, 1-3-5 évig is folyamatosak lehetnek. Hiszen mindenki szeret magáról beszélni, és, mint már említettem, az, hogy az ember mit olvas, képet ad magáról az emberről is. Általában jellemző, hogy ha egy címben a belépőket véleményük közlésére kérik, inkább kialakul egy beszélgetés a résztvevők között. Hasonló a helyzet akkor is, ha egy konkrét mű, szerző kapcsán nyitnak fórumot. Ezen a téren persze különböző témákkal találkozhatunk, az aktuális bestsellerek mellett klasszikus művek megvitatásával, de ugyanúgy tudományos jellegű munkákkal is, klasszikus írókkal, kortársakkal, esetleges kedvencekkel. A tudományos, vagy szakértést igénylő viták általában mellőzik a pajkos beszólásokat, tréfákat, rosszmájú megjegyzéseket. Egyéb lapokon sokszor van, hogy valaki csak azért ír, hogy: -feszültséget keltsen (pl. kritizálja a topicnyitó szóhasználatát, megjegyzéseket tesz a beíró emberekre, kijelenti, hogy hülyeség, amit írnak, esetleg csak ronda szavakat ír be)
-fenntartsa a beszélgetést, vagy jelezze, hogy ott van ( pl. : ); Hmmm; Ez érdekes; Ezt én is tudom; Nem olvasok olyan szerzőket, akiknek nem tudom kimondani a nevét; nanemááá; no; Te tudsz olvasni?...)
Gyakran előfordul, hogy ezeknek az embereknek igazi hozzászólása, tartalmas véleménye igazából nincsen.
A tudományosabb fórumtémáknál általában hosszabb válaszokat, hozzászólásokat írnak, míg máshol jellemző az egy-két soros, esetleg egy-két szavas reagálás. És mivel az ilyen rövid válaszok nem túl sok információt hordozhatnak, a beszélgetés ennél a társalgási stílusnál ellaposodik, vagy chat-szerűvé válik.
A rossz cím, a rossz kezdés, vagy a nem érdeklődő hozzászóló sokszor félreértéseket teremt, agressziót szül, és a fórum megfullad, még mielőtt elkezdődhetett volna. Ilyen volt a Romantikus női regények című topic is az INDEX lapján, melynek írója érdekes romantikus regényeket szeretett volna olvasni (pl. Üvöltő szelek), és ilyenekről beszélgetni. Ám az első két hozzászóló -nem is volt több- rögtön lehurrogta, hogy mit akar itt ilyen Romana könyvekkel, és hogy biztos az az álma, hogy a Háború és békét kis száz részes szerelmesregény-zsebsorozatban kiadják. Emiatt a nyitó, aki más válaszokat várt, ideges lett, egymás fejéhez vágtak egy-két szót, és a fórum négy válasz után meghalt. Ha valaki olyankor vet fel egy új témát, mikor senki nincs fent a hálón, akit igazából érdekelne, megeshet, hogy egyszerűen nem akad ember, aki válaszoljon. Így a fórum elporosodik, és később sem írnak már bele. Jellemző az is, hogy a frissen megnyitott topicba érdeklődők írnak, ám a téma gazdája nem válaszol nekik (talán mert elment hazulról, talált jobb témát máshol), és a fórum megintcsak abbamarad.
Vannak kezdő -rendszerint idősebb - internetezők, akik szeretnének beszélgetni, nem tudományos jelleggel, csak úgy, ám a rutinos fórummazsolázók egy része megpróbálja tönkretenni a beszélgetést, mikor rájön, hogy partnere nem ismeri a „fórumosok titkos tolvajnyelvét”. Van, hogy el is rémisztik a kiszemelt „betolakodót”, ám az új vendégek egy része felvállalja, hogy még nem teljesen van benne, vagy megmagyarázza, mit miért tett. (pl. külföldön élő magyaroknak nincs magyar klaviatúrájuk; esetleg idegen szavakat használnak; megmagyarázzák nézeteiket; hogy ők már x évesek, és igenis tudják miről beszélnek; bocsánat, de ezt még nem tudtam; köszönöm, hogy szóltál...). Hogyha a kekeckedő mellé nem áll senki a hozzászólók közül, az általában eltűnik, és mivel az ilyen olvasós fórumokat mégis többnyire olvasottabb emberek látogatják (vesd össze a tv show-k aktuális fórumaival), ez nem sűrűn történik meg.
Vannak furcsa, a fórumlátogatásban nem túl jártas emberek számára (mint amilyen én is vagyok) szokatlan, és néha érthetetlen szokások, amelyek persze inkább a nem tudományos igénnyel folytatott topicokban bukkannak fel. Például, hogyha ne a témába vág a mondanivalód, vagy te sem gondolod komolyan, amit írtál, vagy valakinek személyesen akarsz valami üzenni, off és on közé írod a mondanivalód. Vagyis „kikapcsolsz” a fórumról egy pillanatra.(Persze ezt inkább a normálisabbak használják, a többiek mindent odaírnak csak úgy.) Vagy ilyen például a nullázás, mely azt jelenti, hogy a topic megnyitása után az első beleszólónak le kell nulláznia a beszélgetést. Ám mivel persze ezeknek az embereknek a nagy részének nincs szándékában kellemetlen dolgokat beírni, ezek az első reagálások néha furcsák. Össze is gyűjtöttem néhány példát:
- Én ismerek olyat, aki 0 könyvet olvasott :))
- 0 oldalt olvastam ebből a könyvből.
- Ó, az már régen volt, de megígérem, hogy 00-ben elolvasom. (ez egy '99-es üzenet)
- Én például olyan gyorsan olvasok, hogyha a tizedmásodperceket kerekítjük, akkor azok szinte 0 oldal/sec. sebességet adnak ki. Tehát 0 sec alatt olvasok el egy oldalt.
- www.nulla.hu
- 0-t olvasok, ha a fórum nem számít.
- Nekem igazából 0 könyvem van, amit 100x végigolvastam volna.
- Csak én nem látom a topicnyitót, vagy téllleg (sic!) 0 tartalom?
Az utolsó idézet egy újabb problémát vet fel, mégpedig a topicnyitó szöveg tartalmasságát, igényességét, amely nagyban befolyásolja a későbbi beszélgetést. Ennél a topicnál például a címző nem írt ilyen szöveget, mert nem akarta, hogy az esetleges szövegben megemlített mű korlátozza a válaszokat bizonyos szűk témára. A többiek egyszerűen képtelenek voltak túljutni ezen, amit a nyitó sértve érezve magát, sértéssel viszonzott, ami nem tetszett a többieknek. Így a hozzászólók összevesztek, és a beszélgetés meghalt. (A topic címe Könyvtár, olvasók klubja volt.) Jellemzőbb azonban az, hogy egy érdekes fórum, bár sok időt megélhet, ellaposodik, mert nem mindenki ül napokat a gép előtt. Így sok ilyen beszélgetést összeverődött baráti társaságok visznek tovább, akik személyes témákról kezdenek el beszélgetni, viccelődéssé válik az egész, és a hozzászóló, akit érdekelne esetleg a téma, amit eredetileg elkezdtek, nem tud reagálni az eredeti kérdésre.
Jellemző, hogy az emberek nemigen akarnak kitárulkozni beszélgetőpartnereik előtt, annak ellenére (vagy éppen amiatt), hogy társai nem látják őt. Sokszor a sablonos, felszínes beszélgetésnél nem jutnak tovább, ezért rengeteg hasonló című fórumnál úgy érezheti magát az ember, mintha ugyanazt olvasná. A tudományos jelegű beszélgetéseknél persze a személyes hang nem is cél. Valószínűleg, bár az emberek nem vallják be ezt maguknak, de ha nem nézhetnek partnerük szemébe, nem láthatják a reagálását, az öltözködését, arcát nem ismerik, nemigen akarnak személyes dolgokról mesélni. Meglepett azonban az, hogy a gyermekekkel és neveléssel foglalkozó kérdésekben és beszélgetésekben ( pl. Mit olvassak a gyermekemnek?, Jó-e, ha Harry Pottert olvas a gyerek?,...) a beszélgetőpartnerek, akik szinte mind szülők voltak, meséltek régi élményeikről, tapasztalataikról, kedvenc mesekönyveikről.
Találtam olyan topicot is, melyet egyetlen ember írt, 2001. 06. 17.-30.-ig, hetvennyolc hozzászólással. A topic címe Egy naplóolvasó naplója volt. Az írója pedig Márai naplóját olvasta, és egy idézetgyűjteményt írt az olvasás alatt. Vannak meglepő vállalkozások is, ilyen például a Könyv születik fórumlap, ahol mindenki hozzáírhat egy születendő könyvhöz egy-egy sort.
A fórum nyitójának szerepe is igen változó. Általában az a jellemző, hogy a nyitó nemigen „gondozza” a fórumát, és ha valami eszébe jut, hozzászól, sokszor el is tűnik, és mások veszik át az irányítást. De vannak lelkiismeretes „topicgazdák” is, akik minden hozzászólónak név szerint válaszolnak, vagy mondanak nézeteire véleményt. Ezek a fórumok általában nem tartósak, mert a nyitó eltűnésével a többiek is abbahagyják a társalgást. Jellemzően egy délutános, egy estés fórumlapok. (Ilyen volt pl. a Klasszikusok olvasása című topic.)
A fórumok nagy hibája, hogy, bár a topicnyitó, vagy a belépő hozzászóló rögtön sok emberrel kerülhet kontaktusba, mégis ezen találkozások túlnyomó része csupán a felszínes beszélgetésig, közhelyek mondásáig, vagy nagyon rövid adatszerű véleménymondásig jut el. Emellett az is gondot okozhat, hogy a hozzászólók lehetnek egyszerre többen is, és ahogy ez nagy társaságokban tapasztalható, sok ember egyszerre nem tud egy témáról beszélgetni, törvényszerűség, hogy a társaság széthull csoportokra, sokan eltűnnek, némelyeket pedig figyelmen kívül hagynak. Ezért jellemző, hogy a fórumokon található topicok közönsége folyamatosan változik, és általában kisebb csoportok beszélgetnek egymással. A mai felgyorsult világban azonban egyre több ember folyamodik a fórumokon, chat-eken való beszélgetésekhez, hiszen egy filmklubba, kávézóba, könyvtárba beülni, esetleg ott beszédbe elegyedni valakivel nincs ideje. Esetleg az is nyomós indok lehet, hogy a fórumon megismert emberekről mindenki kedvére puhatolózhat, és így talán kisebb az esélye a kínos barátságoknak. Mert ha valaki nem tetszik, kiszáll az ember. Azt gondolhatnánk, hogy mindenki csak jobban megnyílhat egy olyan helyen, ahol felelősség nélkül mondhat bármit. De a fórumokhoz hozzászólók egy része a munkahelyén nyúl ehhez a lazítási lehetőséghez, s így nem erre összpontosít igazán, a látogatók egy nagy részének mindegy, hogy milyen témáról beszélgetnek éppen azon a helyen, ahova becsöppen, csak hozzászólhasson, a harmadik csoport pedig szabadideje nagy részét nem a gép előtt tölti, ezért kevés hozzászólásuk van, kevés reakcióval. Fontos még az a tény is, hogy a fórumokon az ember nem tudja kontrollálni azt, hogy ki szól bele a beszélgetésbe (a chat-programok magánszoba-beszélgetései ezt megoldották), emiatt nem lép át egy bizonyos határt az őszinteséggel. Emiatt ezek a fórumoldalak, bár interaktív viták folytatására kitűnően alkalmazhatóak, nem lehetnek mégsem kötetlen, de őszinte beszélgetések színhelyei.
Budapest, 2003. 06. 08.