Technika és kommunikáció
Benczik Vilmos Másodlagos szóbeliség és mobil telefónia cŕdmű cikkének ismertetése
A közvetlen emberi kommunikáció, a kommunikáció legősibb és legpontosabb formája, mivel az ember valamennyi érzékszerve feladatot lát el benne. Ez a folyamat három síkon zajlik, az extralingvális, a szupraszegmentális és a szegmentális nyelvi jelek síkján.
A közvetlen emberi kommunikációt vesszük alapul a kommunikációs eszközök vizsgálatánál. Az új technológiák szándékuk ellenére sem képesek a közvetlen emberi kommunikáció tulajdonságainak teljes másolására. Az ember által létrehozott kommunikációs technológiák közös jellemzője, hogy mindegyik a közvetlen emberi kommunikáció egy-egy részterületét próbálja, kisebb-nagyobb mértékben tökéletesíteni. Az írás például kizárólag a szegmentális nyelvi jelek síkján történik.
A telefon a kezdete annak a kommunikációtörténeti korszaknak, a másodlagos szóbeliségnek, amely először teszi lehetővé, hogy a kommunikációban résztvevők egyazon időben más helyen tartózkodjanak. A telefon az első olyan technikai eszköz, amely a közvetlen emberi kommunikációból két nyelvi dimenziót is meg tud valósítani, a szegmentális és a szupraszegmentális nyelvi jeleket. A telefon teszi először önálló kommunikációs csatornává a hangot. A mobiltelefon megjelenéséig a civilizáció határát a telefonkábel vége jelentette. Már a kezdetekben is arra törekedtek, hogy mobilterminálokat alkossanak, mivel az ember maga is mobil. Az első mobilterminálok az autókban jelentek meg (az Egyesült Államokban), mert itt helyben tudták biztosítani a telefon energiaellátását. Igény alakult ki a korlátozás nélküli személyközi kommunikációra, ezt jelezte a személyhívók megjelenése is.
Mobilterminálok továbbfejlődéséből megjelentek a „maroktelefonok”. Ezek a kis szerkezetek a személyes szabadságra paradox hatással vannak, mivel egyfelől az elérhetőség kedvéért nem kell a térbeli mozgásunkat korlátoznunk, másfelől csökkenti is, mert folyton elérhetőek vagyunk.
A technológia rohamos fejlődése előidézte a „svájci-bicska” effektust, ami azt jelenti, hogy egy multifunkciós mobiltelefonnal rengeteg dolgot tudunk véghez vinni, de ezekre mind létezik külön-külön olyan technikai eszköz, amivel kényelmesebben és jobban elvégezhetjük feladatainkat.
A mobiltelefonok nemcsak egyre többet tudnak, hanem egyre kisebbek is lettek, így már nem tudják megfelelően elvégezni az eredeti funkciójukat, azaz a közvetlen emberi kommunikáció erősítését. Így felmerülhet a kérdés, hogy a fejlesztők még meddig akarnak elmenni a telefon méretének csökkentésében, a kommunikáció sikerességének rovására? A funkciók számának növelésénél fontosabbnak tűnik, a meglévők használatának lehetőség szerinti tökéletesítése.
Némelyek szerint, a modern technológiák segítségével az emberi kommunikáció visszatér az eredeti formáihoz, a gyökereihez. A hang mellett a képeket is képesek ezek az eszközök közvetíteni, ez
'e1ltal egyre sikeresebbé válik a közvetlen emberi kommunikáció szimulálása. Szükség is van erre, mivel az ember tartósan képtelen eltávolodni a közvetlen emberi kommunikációtól. Ha a gyökerekhez vissza nem is térünk, a mobiltelefon jelenlegi formájában is már ígéret rejtőzik arra az univerzális kommunikációs eszközre, amely biztosíthatja az ember számára a közvetlen emberi kommunikációhoz való meghitt közelséget.
A technika fejlődése lehetővé teszi, hogy egyre inkább a párbeszéd érzését élhessük át, anélkül hogy mozgásunkat korlátoznunk kellene, és egy helyen tartózkodnánk kommunikációs partnerünkkel. Véleményem szerint a mobiltelefon nem tudja pótolni a személyes találkozást, mert torzítása személytelenné teszi a párbeszédet. Míg a személyes kapcsolataimban csak kiegészítő szerephez jut a mobiltelefon, addig az életben való boldogulásomhoz – a világ mai állása miatt – elengedhetetlen kellékké vált.
Budapest, 2004. május 20.
Erdei Zsuzsanna