Számítógép és függőség

Dr. Buda Béla cikke, Az elektronikus kommunikáció árnyoldalai? c. cikkében a számítógép- és mobiltelefon-függőség könnyű kialakulására és veszélyeire figyelmeztet, ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy ugyanazok az aggályok a filmmel, a televízióval és a vezetékes telefonnal kapcsolatban is felmerültek, amiket most ezekkel az új eszközökkel kapcsolatban hallunk. Azt is megemlíti, hogy a függőség kialakulását nem lehet egyértelműen megállapítani, mert sokszor a túlhasználat egy adott életszakasz sajátosságaihoz tartozik (a fiatalkori kísérletezések a kapcsolatteremtéssel ide tartoznak, és aztán el is múlnak beavatkozás nélkül).

Valószínűleg az emberiség történetében minden új találmány megjelenését és népszerűsödését bizonyos fokú ellenállás követte az idős és konzervatív csoportok részéről (a két vonás nem szükségképpen esik egybe!), és túlzott lelkesedés és túlhasználatra való hajlam a fiatal és liberális csoportoknál. A történetírásban is fennmaradt a kereszténység megjelenése, ami bizonyos értelemben példázza ezt a jelenséget, és a géprombolók mozgalma az ipari forradalom idején. Korunkra ez a technika rendkívül gyors fejlődése miatt (főleg a számítástechnika terén) fokozottan jellemző, főleg a mostani húsz év körüli generációval szemben, akik már gyerekkoruktól kezdve számítógép közelében éltek, vele együtt nőttek fel. Nekik az idősebb generációknál könnyebben megy az új eszközök kezelése, jobban megértik a számítógépben végbemenő folyamatokat és ha valami probléma lép fel, azt is könnyebben meg tudják oldani idősebb társaiknál, akiknek az elméleti tudása nagyobb lehet, de ez az új generáció tudása kézségszinten érvényesül, ami nagy előnyt jelent a képzett szakemberekkel szemben.

Sok családban viszont éppen ez vezet konfliktushoz. A számítógéppel rendelkező háztartások nagy részében a gép a szülők (általában az apa) tulajdonát képezi, az ő keresetükből vásárolták, nyilván nem csak saját maguknak, hanem családi használatra, de a tulajdon-érzés mégis jelen van. Az ilyen családokban a gyerekek sokszor jobban értenek a számítógéphez, mint szüleik, jobban ismerik az általa nyújtott lehetőségeket, ezért jobban ki is tudják használni a funkcióit. Ez a szülőkben (vagy a domináns szülőben) könnyen visszatetszést kelthet. Érezhetik úgy, hogy az, hogy nekik kell segítséget kérniük a gyerekektől, megalázó számukra, gyengíti a családban betöltött domináns pozíciójukat (ami a gyermekek felnőtté válása miatt amúgy is gyengül) és elveszthetik a tekintélyüket. A gyerekek számítógép előtt töltött idejét soknak kezdik érezni, ők akarnak ott ülni, ők is kísérletezni akarnak, hogy „utolérhessék” gyermekeiket a technikai tudás terén. Ezek után következhet a gyermek függővé való kikiáltása (pedig lehet, hogy egyszerűen a kötelességei teljesítéséhez van szüksége sok időre a gépnél), és aztán ebből alakul ki a túlzott aggályoskodás és a cikkek sokasága (paradox módon az interneten is) a számítógép-függőségről. Természetesen ezzel nem azt próbálom bebizonyítani, hogy ez a probléma nem létezik, mert szélsőségek mindig vannak, de úgy gondolom, hogy korántsem akkora mennyiségben, amennyi cikk, tanulmány, kutatás a témával kapcsolatban létezik.

A számítógépes játékok túlzott használata a számítógép-függőség egy alesete. Mára már odáig jutott ez a kultusz, hogy bizonyos játékok köré internetes közösségek szerveződnek (pl. Battlefield-klánok) vagy nagysikerű filmek készülnek belőlük (Resident Evil, Tomb Raider), olyannyira, hogy mára már akár szubkultúrának is tekinthetjük a játékok közönségét. De ezek a közösségek is szétesnek egy idő után (legkésőbb akkor, mikor a játék „kimegy a divatból”, elavul technikailag), a filmeket pedig már nem érti meg, aki először látja őket, mert nem ismeri a háttértörténetet. Ezeknek a játékoknak pozitív hatása is lehet. Egy Amerikában végzett felmérés szerint azok a gyerekek, akik minden idejüket egy számítógépes játékkal töltötték, sokkal jobban tudtak akár háromfelé is figyelni, mint nem számítógépező társaik, és a reflexeik és képfelismerő képességeik is jobbak voltak. Tíz nap játék után a nem játszó csoport képességei is mérhetően javultak.

A témáról írott cikkek nagy része megemlíti a „beteg” emberi kapcsolatainak tönkremenetelét, az elmagányosodást. Valószínűleg a legnagyobb csapda ebben a betegségben az, hogy ezt a függő nem érzi. Ő csak azt látja, hogy ott vannak körülötte a fórumos, chates, levlistás stb. barátai, esetleg szerelme, és hogy így sokkal népszerűbb tud lenni, mint igazi életében (bár van olyan eset is, hogy pontosan ez vezet az igazi közösségbe való befogadáshoz, mert az illető már nem próbál megfelelni, „jó fej” lenni, de ez a ritkább eset).

Szerintem a kórosság ott kezdődik, amikor valaki számítógép hiányában már nem tud más tevékenységet elképzelni, ha nem tud számítógépezni, akkor csak lézeng otthon, és nem talál magának elfoglaltságot. De amíg nem jut el erre a pontra, úgy gondolom, nem érdemes aggódni, addig csak ki- és nem túlhasználja a számítógépet.