KOMMUNIKÁCIÓELMÉLET
TANULMÁNYISMERTETŐ DOLGOZAT
BENCZIK VILMOS:
A GYÖKEREK KÖZELÉBEN MARADNI-
GONDOLATOK AZ EMBERI KOMMUNIKÁCIÓ ALAPTERMÉSZETÉRŐL
http://21.sz.phil-inst.hu/Benczik/benczik.htm
KÉSZÍTETTE:
DOMBI ANIKÓ
I.ÉVF.
2005. június 7.
A tanulmány központi témája az emberi kommunikáció te
chnikai fejlődése. Minden fejlődés etalonja a közvetlen emberi kommunikáció, melynek három síkja van: extralingvális jelek, szupraszegmentális nyelvi jelek, illetve szegmentális nyelvi jelek. Már ebben a kommunikációs sémában is számtalan hibalehetőség van, hiszen csak tökéletlen formában tudjuk gondolatainkat kifejezni – tagolni kell azokat, nyelvi jelekké kell formálni, stb.Az új technológiák a célból jöttek létre, hogy meghaladják az emberi kommunikáció korlátait, azonban – bár egy vagy két vonatkozásb
an valóban tágították a határokat – bizonyos területeken nem működtek.A szerző egy táblázatban foglalta össze a kommunikációs technológiák és eszközök jellemzőit a kommunikátum, a technológia célja, a működési alapelv, illetve az interaktivitás szempontjából. Így például a televízió jellemző kommunikátuma a kép és a hang; a kommunikátum anyagtól független; a technológia célja a továbbítás és a sokszorosítás; működési alapelve elektromos (elektronikus); és a technológia nem interaktív.
Egy másik cikk is foglalkozott már a különböző technológiák szerepével
( György Péter: Virtuális távolság ) – ott a technológiák virtuális szerepét vizsgálta elsősorban: ún. virtuális teret hoznak létre, mely nagy szabadságot biztosít a használók számára.Ezek után a telefon
és a mobiltelefon fejlődésének útját kíséri végig a tanulmány. A telefon a maga korában áttörést jelentett, hisz a legtökéletesebben tudta utánozni a közvetlen emberi kommunikációt. Azonban helyhez kötött volt, ennek feloldásaképp született a mobiltelefon, mely teljes mértékben legyőzte a tér határait a közvetett kommunikációban. Manapság egyre korszerűbbé válik ez is, hiszen számos más funkciót is betölt a telefonálás mellett. Éppen ebből adódik nagy hátránya, a “svájcibicska-jelleg”: bár sok mindent lehet csinálni vele, minden funkciójára létezik egy másik eszköz, mellyel egyszerűbben elvégezhető az adott feladat.
Bármennyire
korszerűsödik a technika, a közvetlen emberi kommunikációt akkor sem győzheti le. Jelzi ezt az is, hogy bár képi, hangi és írásos formában is információkhoz jutunk az eseményekről, mégis szeretnénk saját szemünkkel látni azokat, mi magunk akarjuk megtapasztalni. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy mindig visszatérünk a gyökerekhez; a technika nem előzheti meg azt, aminek szimulálására született: a valódi emberi kommunikációt.A szabadság kérdését is felveti a tanulmány: bár a mobiltelefon nagy szabadságot nyújt, ugyanakkor korlátoz is – mindig,
mindenütt elérhetők vagyunk. A virtualitás számos új lehetőséget nyújt, ugyanakkor nincs lehetőség a visszavonulásra ( ha kikapcsoljuk a telefont, utána magyarázattal tartozunk a minket sikertelenül hívni próbáló személynek ). Hasonló problémát vetett fel Pléh Csaba is Új kommunikáció – új gondolkodás? című cikkében: ott a virtualitás mint a valóság elől való elmenekülés problémája jelent meg. Érdekes a kettősség: a virtualitás elől szeretnénk elbújni, ugyanakkor abba menekülünk a valóságból.
Mindenesetre megnyugtató a cikk befejezése: már használjuk az új eszközöket és technológiákat, szükségünk van az eredeti, közvetlen kommunikációra is – épp emiatt nem veszhetnek el a személyes kapcsolatok, szükség lesz könyvekre is, és az írásbeliség sem veszhet el; mivel mindig “visszatérünk a gyökerekhez”.
Források:
Pléh Csaba: Új kommunikáció – új gondolkodás?
http://oktatas.gallup.hu/Opinion/plehcsaba010226.htmGyörgy Péter: Virtuális távolság
http://21st.century.phil-inst.hu/2002_konf/Gyorgy/gyorgy_hn.htm