2005. 06. 07
KÖN-111
A kommunikációelmélet alapjai
Farkas Lívia
I. évfolyam
Ablonczyné Dr. Mihályka Lívia: A szaknyelvi
kommunikációs kultúra
http://www.duf.hu/kf/nyelvikonf/2003/AML.htm
A "kommunikáció"
kifejezés napjainkban eredeti jelentésétõl eltérõ
definíciókat kapott a köznyelvben. Vagy a csak verbális
kommunikációra utal, vagy bármilyen információcserét
a "kommunikáció" szóval illetnek. A lényeg
az, hogy az egymással kapcsolatban álló felek egy mindkettejük
által ismert kódolási rendszer segítségével
információt juttassanak el egymáshoz. Ez a kód sokszor
egy adott csoportra jellemzõ elemeket tartalmaz, melyeket csak az adott
csoport tagjai ismernek behatóan, sokszor pedig a csoport tagjain kívül
álló személyek egyáltalán nem értik
ezeket a szavakat, vagy - abban az esetben, ha egy szakszó egybeesik
egy köznyelvi szóval - nem ismerik a szóhoz tartozó
speciális jelentést. Ezt a kódrendszert nevezzük szaknyelvnek,
mely a legrégebbi vallásos kultúrák beavatott papjaitól
napjaink sci-fi rajongóinak vagy képregénygyûjtõinek
szókincséig terjed.
Az alkalmazott nyelvészet tudománya még nem tudta pontosan
körülírni azt, hogy a szaknyelv végérvényesen
mi is valójában. Ezért a cikk írója a már
valamennyire konkrétan meghatározható és behatárolható
gazdasági szaknyelvet veszi alapul. Hangsúlyozza, hogy a szaknyelv
vizsgálatakor fontos az adott szaknyelvhez köthetõ szakmát
és kulturális közeget is megvizsgálni.
A szakmai kommunikáció felépítésében
és mûködésében semmiben sem különbözik
a mindennapi köznyelvi kommunikációtól, ugyanúgy
megtaláljuk benne az adót, a vevõt és az üzenetet.
A szakmai kommunikáción belül a szaknyelv csak az egyik a
kommunikációs eszközök közül.
A XX. század utolsó negyedének megannyi változása
miatt a szaknyelvhez való viszonynak és a szaknyelv konkrét
oktatásának is meg kell változnia. A mai értelemben
vett szaknyelv ugyanis már nem helyettesíthetõ be azzal
az úgynevezett szakszókinccsel, amivel a cikk írója
szerint ma még sokan gondolják. A szaknyelvet a mai világban
piacképessé kell tenni (hasonlóan a tudományos világ
legtöbb más dolgához), és ehhez nem elegendõ
az a szekularizált, elszeparált szakszó-közeg, ami
sok tudományos kört jellemez.
A szakmai ismeretek elsajátítása továbbá
szoros összefüggésben van a nyelvi ismeretek elsajátításával,
és ez a két tanulásfajta a szaknyelv helyes elsajátításánál
és alkalmazásánál összekapcsolódik.
A szakmák oktatóinak ma már oda kell figyelniük a
szaknyelv - és nem csak az egyes szakszavak - megfelelõ átadására
úgy, hogy közben igazodnak a szakmabeliek által használt
szaknyelv és a köznyelv folyamatos változásaihoz.
Ez az az új kihívás, amely az elõzõ és
a jelenlegi szakmai generáció közötti legnagyobb különbséget
jelenti.
A szaknyelvnek ki kell törnie abból a skatulyából,
mely szerint csak egy szûk kör által érthetõ,
felsõbbrendûség kinyilvánítására
használt zsargon. A szaknyelvnek megváltozott világunkban
meg kell felelnie a szakmai és nemzetközi standardoknak is, vagyis
a szakszavak repetitív és értelmetlen használata
helyett valós tartalommal, megfelelõ szóhasználattal
kell beépülniük az adott szakma kommunikációjába.