2005. 06. 07
    KÖN-111
    A kommunikációelmélet alapjai
    Farkas Lívia
    I. évfolyam

Ablonczyné Dr. Mihályka Lívia: A szaknyelvi kommunikációs kultúra
http://www.duf.hu/kf/nyelvikonf/2003/AML.htm

    A "kommunikáció" kifejezés napjainkban eredeti jelentésétõl eltérõ definíciókat kapott a köznyelvben. Vagy a csak verbális kommunikációra utal, vagy bármilyen információcserét a "kommunikáció" szóval illetnek. A lényeg az, hogy az egymással kapcsolatban álló felek egy mindkettejük által ismert kódolási rendszer segítségével információt juttassanak el egymáshoz. Ez a kód sokszor egy adott csoportra jellemzõ elemeket tartalmaz, melyeket csak az adott csoport tagjai ismernek behatóan, sokszor pedig a csoport tagjain kívül álló személyek egyáltalán nem értik ezeket a szavakat, vagy - abban az esetben, ha egy szakszó egybeesik egy köznyelvi szóval - nem ismerik a szóhoz tartozó speciális jelentést. Ezt a kódrendszert nevezzük szaknyelvnek, mely a legrégebbi vallásos kultúrák beavatott papjaitól napjaink sci-fi rajongóinak vagy képregénygyûjtõinek szókincséig terjed.
    Az alkalmazott nyelvészet tudománya még nem tudta pontosan körülírni azt, hogy a szaknyelv végérvényesen mi is valójában. Ezért a cikk írója a már valamennyire konkrétan meghatározható és behatárolható gazdasági szaknyelvet veszi alapul. Hangsúlyozza, hogy a szaknyelv vizsgálatakor fontos az adott szaknyelvhez köthetõ szakmát és kulturális közeget is megvizsgálni.
    A szakmai kommunikáció felépítésében és mûködésében semmiben sem különbözik a mindennapi köznyelvi kommunikációtól, ugyanúgy megtaláljuk benne az adót, a vevõt és az üzenetet. A szakmai kommunikáción belül a szaknyelv csak az egyik a kommunikációs eszközök közül.
    A XX. század utolsó negyedének megannyi változása miatt a szaknyelvhez való viszonynak és a szaknyelv konkrét oktatásának is meg kell változnia. A mai értelemben vett szaknyelv ugyanis már nem helyettesíthetõ be azzal az úgynevezett szakszókinccsel, amivel a cikk írója szerint ma még sokan gondolják. A szaknyelvet a mai világban piacképessé kell tenni (hasonlóan a tudományos világ legtöbb más dolgához), és ehhez nem elegendõ az a szekularizált, elszeparált szakszó-közeg, ami sok tudományos kört jellemez.
    A szakmai ismeretek elsajátítása továbbá szoros összefüggésben van a nyelvi ismeretek elsajátításával, és ez a két tanulásfajta a szaknyelv helyes elsajátításánál és alkalmazásánál összekapcsolódik. A szakmák oktatóinak ma már oda kell figyelniük a szaknyelv - és nem csak az egyes szakszavak - megfelelõ átadására úgy, hogy közben igazodnak a szakmabeliek által használt szaknyelv és a köznyelv folyamatos változásaihoz. Ez az az új kihívás, amely az elõzõ és a jelenlegi szakmai generáció közötti legnagyobb különbséget jelenti.
    A szaknyelvnek ki kell törnie abból a skatulyából, mely szerint csak egy szûk kör által érthetõ, felsõbbrendûség kinyilvánítására használt zsargon. A szaknyelvnek megváltozott világunkban meg kell felelnie a szakmai és nemzetközi standardoknak is, vagyis a szakszavak repetitív és értelmetlen használata helyett valós tartalommal, megfelelõ szóhasználattal kell beépülniük az adott szakma kommunikációjába.