Mátyás Melinda
Informatikus könyvtáros - latin
I.
Kommunikációelmélet
2005. 05. 29.
Csepeli György: A
tömegek ereje
http://www.mozgovilag.hu/2001/01/jan6.htm
A cikk főként a tömegmegmozdulásokról és a társadalomban betöltött szerepükről szól. Először leírja az ember változására alapvetően ható tényezőket, majd összefoglalja a tömeghelyzet megnyilvánulási formáit, utána pedig a rendszerváltást követő időszakokban elemzi a tömeg szerepét és megjelenését.
Az emberek változását ösztönző egyik erő az egyéniesedésre való törekvés, a másik pedig az újraegyesülésre való igyekezet lenne. A szerző szerint ahogyan nő az egyik ereje, ugyanúgy nő a másiké is. Más szemszögből is lehet látni ezt a folyamatot, miszerint, ha az egyéniesedés elérte az egyik végpontját (ahonnan már úgy látszik, hogy egyénileg nem visz tovább az út), akkor erősödik fel az újraegyesülésre való törekvés, így egy időszakonként hullámzó folyamatként lehet felfogni az egyéniesedés és az egyesülés (kollektivizáció) ellentétes/ egymást kiegészítő erőit.
A cikk szerint az egyéniesedés (individualizáció) és az újraegyesülés/sítés (rekollektivizáció) színtere főként a bővülő határú Nyugat, valamint a globalizációt tekinti az utolsó szakasznak, amikor már nem lesz más a Földön, csak egyén és tömeg.
Eleven emberi testek fizikai együttese
A szerző szerint az egyéniesedés ikerpárjának, a tömegesedésnek megjelenési formája az eleven emberi tömegek fizikai együttese. Ezekre jellemző, hogy a tömegben nincs más alternatívájuk, minthogy alkalmazkodjanak ahhoz, így az egyes egyénekben levő erő megsokszorozódik. Az is a sajátossága, hogy alkalomhoz van kötve, mégpedig ahhoz, amikor a tömeg együtt van, mivel az ereje csak eddig érvényesül, ez az erőtöbblet lehet építő és romboló is. Az, hogy melyiket képviseli nagyban függ a társadalmi környezettől, a gazdasági erőktől is és a kor éppen érvényes szellemétől, de mindkettő maradandó részévé válik a történelmi emlékezetnek. Az Asimovot olvasóknak talán eszébe juthat az Alapítvány sorozatból ismert pszichohistória tudománya, amely statisztikai adatok alapján igyekezett ’megjósolni’ a jövőt, és ott is a tudomány kifejlesztője statisztikailag nagy tömegekkel számolt, mivel azoknak tudta eredményesebben meghatározni a várható cselekedeteit.
Jellemző továbbá a tömegmegmozdulásokra, hogy a jelenben szemlélőnek a képük káoszként hat, csak a későbbi időkből vizsgálók tudják megállapítani a cselekvések miértjét, és az események összefüggéseit.
A tömeghelyzetekhez szükséges egy vezető is, aki egyénként képviselteti magát, azzal hogy a vezető szerepet tölti be, de a tömeg nélkül nem lenne ereje, ő sem látja át teljesen a történteket, de ha ő tervezte meg az eseményeket, talán több fogalma lehet a menetükről mint a többieknek.
Szervezett tömegek
Jellemzője a szervezett találkozás, előre berendezett színpad várja a résztvevőket, előre meghatározott a találkozás helye és ideje. Ezek is lehetnek építő és romboló jellegűek, szükség van egy vezérre is, aki irányítja az eseményeket, és úgymond tereli :-) a tömeget. Szükséges továbbá egy forgatókönyv, rítus megléte, ezáltal a tömeghelyzet újra és újra megismétlődhet, akár más szereplőkkel, vagy más gondolati tartalommal. A tömeg tagjai és a vezér között nincs kommunikáció vagy nagyon kevés/ jelentéktelen, mivel mind ezt a meghatározott rítust követik.
A virtuális tömeg
A technológia fejlődésének hatására alakulhatott ki ez a viszonylag új tömegmegnyilvánulási forma, amely nem igényel fizikai közelséget, hanem a mentális minták kapnak nagyobb szerepet, miszerint a virtuális embertömeg azonos cselekvésre kényszerül a lehetőségek hiánya miatt. (Oka főleg társadalmi-gazdasági lehet.) Az ilyen tömegek alkotják a "tömegkommunikáció", "tömegkultúra", "tömegtársadalom" szereplői körét. Megeshet, hogy valaki nem ért teljesen egyet a tömeg által képviselt elvekkel, de mégis beilleszkedik, hogy ne lógjon ki a sorból. A virtuális tömeg létezése mögött állhat még, hogy az egyén könnyebben viseli el problémáját, hogy ha látja, hogy mások is hasonló gondokkal küszködnek, vagy megoszthatja tapasztalatait másokkal, így nem kell egyedül szembenéznie a lét kérdéseivel, a közösség jelenléte egyfajta biztonságot nyújt.
A tömeghelyzet megnyilvánulásai a rendszerváltozást követő időszakokban (nem a cikk bekezdéscíme alapján)
Ezt követően a szerző bemutatja a tömegmegmozdulások megjelenését a gengszterváltást követő időszakokban.
A rendszerváltozást nem a nép vívta ki magának, hanem Nyugatról behozott "importcikként" jelent meg, így végül is felülről alkalmazták a társadalomra, ebből származnak a visszásságai.
Ennek következményeként jelentkezett egy gazdasági visszaesés, egzisztenciális bizonytalanságérzet, megnövekedtek a vagyoni különbségek, jellemző lett a kollektív menedékkeresés, és nem az egyéni megoldások kutatása. Ezek megnyilvánultak a tüntető tömegmozgalmakban is (pl. Bős-Nagymaros kapcsán, márc. 15-én).
Az első szabadon választott kormány ideje alatt tovább folytatódtak az elégedetlen megmozdulások (pl. taxisblokád), valamint teret kapott a jobboldal szélsőséges része és az antiszemitizmus is.
A kormány ekkor rituális külsőségekkel próbálta lecsendesíteni a tömeget (pl. újratemetések, szoboravatások, körmenetek). Végeredményben sikertelen volt a kormány kísérlete, a kialakuló kapitalista társadalomban fokozódott a jövő miatti szorongás.
A 2. szabadon megválasztott kormány ideje alatt a szociális-liberális kormányzás nem kezdeményezett tömeghelyzeteket, így a szélsőjöbb vette át ezt a szerepet (Földet vissza nem adunk kampány, NATO-szavazás). Eközben gyorsult a kapitalista fejlődés, a nyugathoz való fölzárkózás, egyre többen rendelkeztek saját autóval, telefonnal, fejlődött az oktatás, többen megengedhették maguknak a turista utazást. A kormányzat végéről így ír a szerző: "A választási eredmény, amely a szocialista-liberális kormány bukását hozta, azt tanúsította, hogy ha a választópolgárok külön-külön azt mondták is magukban, hogy "nyertem", tömegként megnyilvánulva azt kiáltották, hogy "veszítettünk".
A 3. szabadon megválasztott kormány ideje alatt elkezdtek óvakodni a tömeghelyzetektől, mivel kezdett félelmetessé válni az írányíthatatlan tömeg ereje.
A szerző szerint kormány a tömeget médiaeszközként használta, a médiákban megkoreografált eseményen levő tömeget közvetítettek, ezzel médiaeseményt teremtettek, afféle 'szórakoztatásnak', és lehetett egy fontosabb kérdésekről való elterelő ereje is. Az ilyen tömeggyűlésekre jellemző lehet a demagógia is, mivel többségében talán nem az önállóan nagyon tudatosan gondolkodó egyénekből épül fel a tömeg.
A szerző zárásként említi, hogy ezeknek a médiaeseményeknek lehet hátulütőjük is, mégpedig, hogy a sajtószabadság lévén az eszköz az eredeti alkalmazó ellen fordul.
Kapcsolódó linkek
http://www.oki.hu/cikk.php?kod=1999-05-kf-Kerber-Pataki.html
http://www.fotosearch.hu/imagestate/toemegek/IST139/
http://www.enc.hu/1enciklopedia/fogalmi/filoz/Ort_tom_laz.htm