Benczik Vilmos

A gyökerek közelében maradni

Gondolatok az emberi kommunikáció alaptermészetéről

A kommunikáció alapvetõ formája, etalonja a közvetlen emberi kommunikáció. Ez három dimenzióban megy végbe: 1. az extralingvális jelek, 2. a szupraszegmentális nyelvi jelek, 3. a szegmentális nyelvi jelek síkján.

Igaz, hogy a közvetlen emberi kommunikáció nem tekinthető tökéletesnek, mégis mintaként, viszonyítási pontként szolgál minden ember alkotta kommunikációs technológia számára.            

Az új technológiák az alapvető kommunikációs formának a korlátait csak egy-két vonatkozásban tudták tágítani, de emiatt le kellett mondanunk a közvetlen emberi kommunikáció egyes működő elemeiről.

Az ember alkotta kommunikációs technológiák közös sajátossága, hogy mindegyikük a kommunikáció egy részterületét veszi célba, azt tökéletesíti kisebb-nagyobb mértékben. Azok az egyes technológiák közötti különbségek, hogy a különböző érzékelési területeknek eltérő mértékű szerep jut bennük (pl. telefon, tévé).

Kommunikációs technológiák és kommunikációs eszközök

Most röviden áttekintjük a kommunikációs technológiákat, illetve az ezek szolgálatában álló és ezeket létrehozó eszközöket.

A kommunikátum lehet kép, hang, írás, illetve ezek bi- vagy multimediális kombinációja. Lehet rögzíteni, sokszorozni vagy továbbítani. Működésének alapja lehet mechanikus, elektromos vagy elektronikus.

A rögzítés mint elsődleges cél egy később realizálandó kommunikációs aktus érdekében történik. Azért sokszorozunk valamit, hogy a sokszorozott termékeket majd továbbítsuk. Fontos, hogy a technológia igénybevételével végbemenő kommunikáció rendszerint távközlés, ugyanis a nem táv-közléshez nincs szükség semmiféle különleges kommunikációs technológiára. Az ember főleg annak érdekében hozta létre a kommunikációs technológiákat, hogy továbbítsa a kommunikátumokat.

Az egyes eszközök más eszközök kombinációjából születtek. A telex az írógépnek és a távbeszélőnek, a hangosfilm a némafilmnek és a gramofonnak a keveredése.

A korai kommunikációs technológiák a távíróval bezárólag az írás rögzítésére és továbbítására vállalkoztak. Azért, mert a rendelkezésre álló technikai eszköztárral a sokrétű közvetlen emberi kommunikációnak csupán ez a nagyon redukált szegmense volt meg-ragadható.

A telefon

A telefon megjelenése valódi áttörés: a közvetlen emberi kommunikáció két nyelvi dimenzióját (szegmentális és a szupraszegmentális nyelvi jeleket) konverzió és redukció nélkül képes a címzetthez juttatni. Ezért a telefon minden eddigi kommunikációs technológia közül a legközelebb áll a közvetlen emberi kommunikációhoz.

Ez a nyitánya annak a kommunikációtörténeti korszaknak, amikor a szóbeliség először tört ki a partnerek egyidejű és egy helyen levő közvetlen emberi kommunikációból, miközben átment a kitágított kommunikációs térbe a közvetlen emberi kommunikáció három dimenziója közül kettőt.

Ezzel magyarázható a telefon szédületes karrierje: a feltalálását követő néhány évtizeden belül a telefonkábelek behálózzák az egész civilizált világot. A telefon (és az írógép) a civilizáció egyik megteremtőjének is tekinthető hatékony hatalmi bürokrácia legfontosabb kellékévé vált.

Ezenkívül a telefon demokratizálja a távközlést. Működtetése ugyanis alig követel meg tanulást igénylő ismereteket, mert beszélni és beszédet megérteni mindenki tud.

Kábelkényszer

A kábelezés költséges, anyag- és időigényes művelet, ráadásul a lefektetett kábeleket karban kell tartani, sőt védeni kell. Ezért a kommunikáció létrejöttéhez mindkét partnernek egy meghatározott helyhez kellett járulnia, ami nagyban csökkentette a telefonos kommunikáció természetességét. A telefonterminálok számának növelése és egy adott térségen belüli sűrítésük természetesen javíthatta a kommunikáció létrehozhatóságának a valószínűségét.

Kábel helyett rádióhullámok

Az ember a legkorábbi időktől kezdve törekedett mobil telefonterminálok létrehozására, ugyanis ennek az igénye abból fakadt, hogy az ember maga is „mobil”. A mobiltelefonálás eszközeként leginkább a rádióhullámok kínálkoztak.

Az első telefonos mobilterminálok az autókban jöttek létre, amelyek az ember mobilitását a sokszorosára növelték. Autóval az ember korábban elképzelhetetlenül nagy távolságokat járhatott be, gyakorta lakatlan területeken, ahol persze nem volt kiépített vezetékes telefonhálózat, s ezért kapcsolatlétesítésre csakis mobilterminálról volt lehetőség.

Eközben folyamatosan erősödött a korlátozás nélküli személyközi kommunikáció igénye. A személyhívó megjelenése fokozta ugyan használója szabadságát, de a helyhez kötöttség elemét nem tudta teljesen kiküszöbölni: erre csak a mobiltelefon lett képes, s ez is csak akkor, amikor használójának már nem kellett többkilós akkumulátorokat cipelnie.

A kommunikációs képlet újraírása

A közvetlen emberi kommunikáció térben és időben egyaránt stabil. Mindig tudjuk, hogy valaki milyen távolságból szól hozzánk, viszont a telefonhang nem ad semmilyen támpontot arról, hogy honnan beszélnek hozzánk.

A telefonos kommunikáció paradox sajátossága, hogy a térben távoli kommunikációs partner a jelenlevőhöz képest még előnyhöz is juthat: ha éppen beszélgetünk valakivel, s megcsörren a telefon, akkor általában a telefonálót illeti az elsőbbség.

Telefon és szabadság

A mobiltelefon egyfelől erősíti személyes szabadságunkat, mivel a folyamatos elérhetőség kedvéért nem kell térbeli mozgásunkat korlátoznunk; másfelől csökkenti is, mivel mindig, mindenhol „on-line” helyzetben vagyunk, amikor ezt nem szeretnénk, akkor is. A telefon elnémításának lehetősége csak technikai szempontból áll korlátlanul a rendelkezésünkre, társadalmilag ez meglehetősen korlátozott, hiszen az ilyen esetekkel kapcsolatban a bennünket sikertelenül hívónak általában magyarázattal tartozunk.

Funkcionális disszonancia

A technológiai fejlődés lehetővé tette, hogy a telefon könnyedén hordozható legyen. A miniatürizálás lehetőséget nyújt arra is, hogy a készüléket a telefonálás mellett még sok minden egyébre is használjuk. Ebben azonban egyre erőteljesebb disszonancia érezhető. Egyfelől a funkciók széles skáláját méretnövekedés nélkül befogadni képes elektronika, másfelől a funkciók működtetéséhez szükséges perifériáknak (pl. kijelző, adatbeviteli billentyűzet) csak a használhatóság rovására csökkenthető optimális mérete között. Ez a körülmény váltja ki, hogy a multifunkciós mobiltelefonnal ugyan elvileg sok mindent lehet csinálni, azonban külön-külön minden funkciójára létezik speciális készülék, amellyel az adott funkció kényelmesebben és hatékonyabban végezhető, mint a mobiltelefonnal.

Hogyan tovább?

A mobiltelefon szédületes fejlődési pályát járt be az elmúlt évtized során, s a következő évek fejlődése várhatóan még ennél is lendületesebb lesz. E fejlődésnek persze több lehetséges iránya van.

Közülük az egyik az eredeti funkció kiteljesítése, azaz a közvetlen emberi kommunikáció még teljesebb leképezése lenne. Ennek érdekében először a hangminőség javítására van szükség, mert az embernek viszonylag rossz a hallása, a jelenlegi telefonhangot azonban még ezzel a nem túl finom hallással is redukáltnak érzi. A nehézségek igen nagyok, mivel a hang- és képfelvevő, illetve -lejátszó eszközök csak olyan viszonylag nagyobb méret esetén biztosítanak megfelelő minőséget, amely méret már a mobilitást veszélyezteti.

A másik irány a multifunkcionális jelleg további erősítése és tökéletesítése lehet. A fejlesztők számára valószínűleg az első lehetőség tűnik csábítóbbnak, mivel az elektronikus miniatürizáció szédítő távlatokat nyit, ám érdemes elgondolkodni azon, hogy az elektronikus árucikkek olyan funkciók tömkelegét tartalmazzák, amelyet felhasználóiknak még egy ezreléke sem vesz igénybe. A funkciók számának növelésénél fontosabb lehet a meglévők használatának lehetőség szerinti humanizálása.

Köztudott, hogy a szórakoztatást, illetve a távközlést szolgáló elektronikus eszközök az igen közeli jövőben integrálódnak. Ez jelentheti a mobiltelefon számára a harmadik fejlődési irányt. A mobiltelefon itt valóban az ember „mobil társává” válna, amely koncentrálná magában mindazokkal az elektronikus területekkel kapcsolatos információkat, amellyel az embernek dolga van, s valamennyi ilyen területhez ennek az elektronikus társnak a segítségével férhetnénk hozzá.

Vissza a gyökerekhez?

Van egy vélemény, amely szerint a modern technológiák révén az emberi kommunikáció visszatér a maga eredeti formáihoz, gyökereihez. A modern technológiák egyre sikeresebben szimulálják az ember által egyedül természetesnek tartott közvetlen emberi kommunikációt. Ezért aztán a közvetlen emberi kommunikációnak virtuális módon bármilyen technológiájú kommunikációban jelenlevő elemei ténylegesen is mind inkább megjelennek.

A kommunikációs technológiák fejlődését illetően más út elképzelhetetlennek látszik, mert az emberi természet nem viseli el tartósan a kommunikáció természetes formájának tartott közvetlen emberi kommunikációtól való eltávolodást.

Nem lehet kétséges számunkra, hogy mi lenne, ha „komputerkódok” uralnák el a kommunikációt. Az ilyen kommunikáció bizonyos értelemben hatékonyabb lenne annál, amit megszoktunk, de mindig is arra törekedtünk, hogy a lényünk természetét meghatározó és tápláló gyökerek közelében maradjunk. Ha az embert egyes technológiák egyszer-egyszer időlegesen  el is térítették ettől, végül mindig visszatért a gyökerek közelébe.