György Péter: Virtuális távolság

(Calligaris Ágnes vázlata a tanulmányról)

              Az emberiség a nyelv kialakulása óta napjainkig egyre fejlettebb eszközökkel törekszik a térbeli és időbeli távolságok leküzdésére. A „virtuális távolság” XXI. század kifejezése, ami a  globalizációval összefüggő jelenséget takar.

A „globalizáció” kortárs fogalma a XVIII. századból, a természet-történészek és utazók „globális öntudatából” (= a természet rendszerezésének új, európai formájának elnevezése) ered. Legnagyobb vívmányai közé tartozik a távolság legyőzése, amivel az európaiak beléptek a kolonializmus klasszikus korszakába. A bolygó felosztásával és irányításával, valamint a természetrajz osztályozási rendszerének segítségével az új ember, a tudós létrehozta a rendet. Leglényegesebb része azonban a filozófia és az írás kontrollja volt; kialakult az intellektuális navigációs rendszer, amelyben az európaiak tudományos és technológiai felsőbbrendűsége volt az egyetlen általánosan elfogadott gyakorlat, a dolgok egyetlen értelmezési módja, minden más rögtön az örök ellenséghez, a primitivizmushoz tartozott.

A XX. században a távolság kérdése („power distance”) drámai átalakuláson ment át: megjelent a „kis bolygó”-érzés, amiért elsősorban a rádiózás és a telekommunikáció különböző formái a felelősek. Az egyidejűség felé mutató haladás (mind XVIII. századi örökségek, = ’fejlődés, idő-és térbeli változások’) lépései:

· Távírókészülék és telefon

— a nyilvános tér legfontosabb és legjellemzőbb elemei, de még az egyes személyek közti kommunikációra korlátozódnak

· Rádió és TV

— a műsorszórás, az információ terjesztésének addig ismeretlen rendszere újfajta nyilvános teret hozott létre, a „médiateret” → cenzúrázott, szigorúan ellenőrzött, egységesített és egyidejű tér

— a médiatérben a távolság immár technológiai és politikai kérdéssé vált (nehézség: nem olcsó távolságokat technikával áthidalni, és ez politikai feszültségeket okozhat) → ezért a médiatereket folyamatosan felügyelték a korszak kapuőrei, a politikusok (ld. öbölháború–CNN–a média a hadszíntér; rádiópropaganda a II. világháborúban)

· A napjainkban zajló digitális forradalom: a konvergencia (egy cél felé, irányba való haladás), a multimédia, az internet jelenségei, ill. a mobil és vezetékes/vezeték nélküli interaktív kommunikációs eszközök összeolvadása → új tásadalmi teret hozott létre, a kiber,-(virtuális) teret = a köz –és a magánszektor tartománya, a virtuális identitás, a virtuális szomszédság, a virtuális távolság megnyilvánulása

— nincsen ellenőrzés, nincsenek kapuőrök, nincsenek meg a XVIII. század kötelező kategóriarendszerei és osztályozási normái → lehetőséget ad arra, hogy a kulturális uralom hagyományos intézményei és a társadalmi felfogás szabályai gyökeresen megváltozhassanak (pl. eddig az intellektuális tulajdon és a védjegy jó üzlet és az eredetiség és egyéniség kifejeződése volt ↔ az interneten a szerzői jog és ~i tulajdon uralma megsemmisült [MP3, cserélődő adatbázisok stb. + a távolságnak már nincs szerepe])

— néhány új jelenség:

1. Open Source movement; virtuális archívumok

2. az egyéni kibertér részleges, mindig változó, átmeneti információrendszer

3. transzpublikációs rendszer: lényege, hogy felismeri az együttműködés jelentőségét az intellektuális termékekben → a mű nem létezik végleges formájában, csak az állandó kommunikáció folyamatában; és ezt az állandó tevékenységet dokumentálják az archívumok

4. a kívülálló művészek és gyűjtők, valamint a marginalizált kultúra elismerése és értelmezése

5. a virtuális távolság a legmegfelelőbb környezet a globalizáció radikális bírálatához; a multikulturalizmus, az avantgárd és az ellenkultúrák feltámadása

A virtuális távolság világa tehát tulajdonképpen az új kreativitás, új művészeti formák, az új szabadságok és jogok, az új egyesülés világa a globalizáció ellen; „globális tudat, globális kapitalizmus nélkül”.