fodor2001ea.htm

Az ELTE Könyvtártudományi és Informatikai Tanszékén többek közt arra keressük a választ, milyen irányokban fejlődhet az internet használata a szellemi élet, a kultúra és művelődés szempontjából, milyen felhasználói szokásokat és technológiai tendenciákat kell figyelembe venni a jövő közművelődési webprojektjeinek megalapozásakor, illetve hogyan egyeztethetjük össze az IRL szellemi élet természetes aktivitásformáit a web sajátos lehetőségeivel.

Közvetve arra a kimondatlanul is jelenlévőnek érzett kérdésre is választ szeretnénk adni, vajon érdemes-e erőt fektetni valamiféle virtuális szellemi élet, és annak dokumentumokban, webes objektumokban megjelenő környezetének, technológiai hátterének kialakításáért, vagy hagyni kell, hogy az általános folyamatok mentén, organikusan fejlődjön, növekedjen, netán csökkenjen az értékes tartalom jelenléte és megjelenési formája a hálón? Szükség van-e a jelenlegit meghaladó mértékben központosításra, szervezésre, mindenkor megkérdőjelezhető, minőség és érték szempontú szűrésre, tematikus katalogizálásra, vagy el kell fogadni, hogy a szellemi értékek létező, de nem különösebben jelentős termékei lesznek a nagy digtális dokumentum termelésnek, a nagy internetes szórakoztató médium/áruháznak?

Hiszen elképzelhető, hogy a szellemi élet, a kultúra valódi mozgástere mégiscsak döntően a valóságos tér, színterei az estek, előadások, személyes találkozók, szemtől-szembe viták, kávéházak kell, hogy maradjanak, s mindenki jobban jár, ha a virtuális térben csak dokumentum térrendszereket, archívált lenyomatokat helyezünk el.

A kisérletezésre, modellezésre természetesen mód és hely a globális webfelületen bőven van, s legalábbis a jelen felhasználói válaszára következtetni lehet a letöltési számokból, az internetezők visszajelzéseiből. Az érzékelhető általános változási tendenciák mellett tanulságokat vonhatunk le a jövő lehetőségeiről az internetes portálok, és különböző, nem kifelyezetten kulturális, de annál sikeresebb webhelyek fejlődéséből, hiszen a magas látogatottságú internet gócpontok modellezhetik leginkább az információs társadalom kialakuló általános igény és aktivitásrendszerét.

A jelenlegi helyzetre még a mai napig rányomja béllyegét a kételkedés az internetes olvasási szokások tekintetében, amit csak erősítenek az ismert radikális nézetek, melyek szerint maga az olvasás is elavulófélben lévő kommunikációs forma. Számos szellemi műhely, kulturális lap éveken át elzárkózott, vagy a mai napig ódzkodik a webes megjelenéstől, nem látva annak értelmét. Aki azonban valamennyire is tisztában van a jelen internetezési szokásaival, láthatja, hogy az értékes, közművelődési szepontból is fontos kulturális, művészeti anyagok, folyóiratok, szöveggyűjtemények iránti primér érdeklődés folyamatos, sőt, a web olvasási szokásainak, és népszerű webhely-formáinak tanulmányozása révén, a más területeken eredményes modellek felhasználásával jelentősen növelhető.

Elsősorban a szöveg, mint az internetes kommunikálás alapja biztosítja azt, hogy a gondolat, az absztrakció, a maradandó véleménnyilvánítás, a hivatkozás és idézés igénye jellemzi majd a jövő médiáját is, hiszen aligha képzelhetők el a hálózat mindenkor legkedveltebb funkciói, az időzónáktól független párbeszédet, ismerkedést lehetővé tévő levelezés és vitafórumok írás nélkül, multimédiás realtime konferenciabeszélgetés mintájára. Az írás, az önkifejezés beszédnél alaposabb, megbízhatóbb eszközeként, illetve rögzítettségével az egyidejű jelenlét követelményétől mentesítő retrospektív viszakereshetőség révén őrzi meg jelenlegi szerepét az időzónákon és nyelvterületeken átívelő globális kommunikációs rendszerben.

Másfelől azonban minden létrehozott weboldal értékét a látogatottság mértéke adja, függetlenül tartalmától. Egy célzatos, művelődési szándékkal létrehozott websitenak ugyanúgy a webes olvasási-írási szokások figyelembe vételével kell kialakulnia, mint egy üzleti web-portálnak.

A rendszerváltást követő időszakban a szellemi élet, s vele leginkább a kultúra médiarendszere fokozatosan vesztett korábbi társadalmi, politikai jelentőségéből, az állami dotáció fogyatkozásával bizonytalan, és mind szűkösebb alapítványi pályázatok jelentik a reklámhordozóként csekély értékű "elitkultúra" anyagi hátterét. Rendszeresen szűnnek meg nagy hagyományú és alakulnak kérészéletű társadalomtudományi, kulturális lapok, mely utóbbiak egy részét megismerni, megszokni sincs időnk létezésük ideje alatt. Míg a nyomtatásban és hagyományos elektronikus médiákban a kultúra térvesztése visszafordíthatatlan, egyértelmű jelenség, addig az új, globális elektronikus médium, az internet magyar weblapjain folyamatosan jelennek meg a kulturális weboldalak. 2001 elején a magyar nyelvű, ismert szerzőket publikáló webfolyóiratok mennyisége megközelítette a nyomtatva megjelenőkét.

Az internetes megjelentetés egyik oka kétségtelenül a viszonylag alacsony költség. A nyomdai árakkal szemben többnyire elenyésző a lelkesedésből, vagy nagyvonalú szponzori gesztussal vállalkozó webmesterek bérezése. Átfogó projektként a C3 Scripta folyóiratgyűjteménye töltött be jelentős szerepet a 90-es évek második felében, bár puritán, kézirat jellegű szövegközlésük mára elavulttá vált, és az egyes szerkesztőségek sorban megszüntetik tagságukat, lehetőség szerint önálló, grafikusan egyéni, teljes megjelenésre törekedve. Szintén a Soros Alapítvány írt ki elsőként kifejezetten folyóiratok webváltozatának elkészítésére pályázatot, amelyből 1999-ben részesült több szerkesztőség. A C3 a források apadását követően 2000-ben megkísérelte a Scripta fizetőssé alakítását, e kisérlet azonban -úgy tűnik- sikertelen maradt, a megkeresett folyóiratoknak vagy van már saját webváltozata, vagy elvből elutasítják a C3 ajánlatát. 2000-től a másik "szekértábor", a Fókusz Folyóiratszövetség is jelen van a weben, ezzel a hagyományos nyomdai megjelenések digitalizálása gyakorlatilag bfejeződött.

A kulturális folyóiratok látogatottsága nehezen mérhető, mert az esetek többségében nincs hozzáférhető statisztika, a webmesterek nem helyeznek el publikus számlálót. Míg a valós világi szórakozáshoz kapcsolódó filmes, színházas folyóiratok iránt jelentős az érdeklődés, egy primér szépirodalmat és tanulmányokat közlő weboldal -jó esetben- havonként 20-60, lassan növekvő látogatószámra számíthat. Figyelmbe kell venni továbbá azt is, hogy számos webes folyóirat frissülése akadozik, fejlesztése vélhetően végleg, vagy hosszú időre megszűnt. Ettől függetlenül elérhető, s virtuálisan létező, mert a dokumntum-tér részeként olvasható folyóirat.

Az internetes böngésző közönség néhány éven belül kialakítja a városi, fiatalabb korosztályok érdeklődési körének -arányaiban- megfelelő tartalomszolgáltatási igényeket, ahogy a ma még döntően tudományos-technológiai és adminisztratív-munkahelyekről internetező netes közösség soraiba a számítógéppel lazább kapcsolatban álló területekről is felzárkóznak.

A kulturális weboldalak iránti enyhén növekvő igény, s általában a minőségi tartalomszolgáltatás igénye vélhetően jellemezni fogja az elkövetkező éveket. Az Internet újdonságként már nem jelent vonzerőt, a böngészés mindennapi rutinná válik, melyben a hírek és információk begyűjtése, valamint a webes közélet gyakorlása mellett szerepet kapnak a szórakozás intellektuálisabb formái is.

Világosan kell azonban látni azt, hogy a kulturális lapok egyszerű web-tükrözései természetellenes alakulatok a hypertext rendszerben. Az átfogó, gyors eligazodásra alkalmas, sokrétegű hierarchikus portálok, illetve az egynemű, rövid, sehol máshol nem található információt közlő weblapok, mint keresettségi végletpontok között a kulturális lapok sem-elég-komplex, sem-elég-specifikus dokumentumegyüttesek, melyekben általában kizárólag számonkénti tartalomjegyzék alapján kereshetünk, az interaktív funkciók nyomait sem találva.

Jellemző, hogy az új médiumokra elvileg legnyitottabb szellemi közeg, az avantgard a mai napig alig rendelkezik webfelülettel, a Magyar Műhely honlap például csak idén őszére várható, hogy egy, a hagyományosnak mondható webes folyóiratokét meghaladó, kisérleti portállal jelentkezzék. A késlekedés mögött nyilvánvaló a nehézkesebb átfordítási feladat, egy eleve kisérleti törekvéseket összefogó szellemi műhely nehezebben találja meg adekvát internetes megjelenési formáját, mint egy hagyományos publikációkban teljes értékű kifejezéssel működő, klasszikus kulturális folyóirat az egyszerű webfolyóirat-formában.

Csak egy példát említve: általános problémája például az elektronikus könyvtároknak az igények behatárolhatatlansága. Nem lévén közvetlen könyvtáros-látogató kapcsolat, a könyvtáros nem tud célzott segítséget adni, s könyvtáros nélkül a könyvtár csak dokumentumhalmaz, némi keresési segédletekkel, nehézkes böngészéssel, ami -valljuk be- csak konkrét igények esetén gyors, egyébként meg sem közelíti a valós polcok közötti nézelődés kényelmét, ihlető, asszociációs lehetőségét. A személyre szabott segítség hiányát, és a közvetlen visszajelzések fejlesztéshez nélkülözhetetlen tanulságait szinte csak a MI fejlődése, a szakértői rendszerek hétköznapivá válása oldhatná, s fogja oldani minden bizonnyal elsőként stratégiai fontosságú szakértői rendszerek esetében, majd a távoli jövőben, esetleg, és csakis a legnagyobb, központosított művelődési adatbázisokban.

A "mezei windows userek" tömeges megjelenése az ős internetezők szemében a vég kezdete, az egyetemi hálózatok spontán illemszabályainak ellehetetlenülése volt. Az internetet elfoglalta a kereskedelmi célközönség, mint nyilvánvaló csalétek, vonva az üzleti szféra figyelmét az addig alapvetően laza intellektuális kommunikációra használt Internetre. Másfelől nézve azonban ezek az évek jelentik, ha csak a világ szerencsésebbnek tekinhető részén is, az információs társadalom születését, az információ egyetemes hozzáférhetőségének kezdetét.

A webes felület az internetes kommunikációs eszközökkel kiegészülve évről évre alkalmasabbá válik az emberiség aktivitásainak és tudásának dinamikus leképezésére. Az anonimitásnak is köszönhetően kontrollálatlanul megjelenő igények, az Internet hőskorából fennmaradt altruista informálási és közösségszervezői szándék és a felerősödött piaci szemlélet együttesen formálja a kialakuló szerkezeteket, motiválja a technológiai fejlesztéseket.

Lévén a weboldalak készítése egyszerű, a WYSIWYG weboldal készítő programok használata a szövegszerkesztőnél alig bonyodalmasabb, a web használói jórészt elkészítik saját honlapjukat. Ezek a virtuális otthonok sajátos, nyilvánosságnak szánt leképezései a netizenek, vagyis netpolgárok személyiségének és IRL aktivitásainak. Gyakorta valóban feltételezhető otthonukra utalnak, közreadva virtuális lenyomatát valós szenvedélyeiknek, hobbijuknak, gyűjteményeiknek, stb. Erős az igény a térélmény grafikus, írásos hangsúlyozására is: "nézz körül", "térj vissza máskor is" felszólítások, stb.

Gyakori például, hogy a személyes honlapok készítői nyíltan szolgáltatói szerepet válallnak, komoly, vagy amatőr szinten linkgyűjteményeket, netán saját készítésű programokat, zenéket, sőt verseket, olvasmányokat, a hálón böngészve összegyűjtött dokumentumokat kínálnak letöltésre.

Ez a magatartásforma eredendően az internet egymást segítő, közösségi jellegére vezethető vissza, illetve az e-business elvileg mindenkinek nyitott lehetőségei felé mutat. Számos honlapkészítő törekszik a nagy látogatottságra, a közérdekű tartalomszolgáltatásra, mintegy próbálgatva, miként állná meg helyét a látogatottságra épülő üzleti internetvilágban.

A dokumentum tér központjai a napi sokezer böngészőt vonzó webmagazinok általában portálként, vagyis sokféle szolgáltatást nyújtó, böngészési kiindulópontot és kommunikációs, virtuális közéleti központot jelentő web-helyként funkcionálnak. Az egyéni honlapokkal, egynemű, speciális weblapokkal szemben deklarált komplexitásuknak köszönhetik népszerűségüket.

A magyar nyelvű web legjelentősebb szellemi központja az Internettó, illetve az abból kivált Index lett. Az utóbbi egy év rohamos internetfejlődése során ugyan kialakultak a mind szélesebb netező rétegeknek megfelelő különböző központok a virtuális térben, a leglátogatottabb és legszínvonalasabb mégis az Index maradt.

A fórum látógatóit -nicknévük mellett- azonosító adatlapok jelzik az illető mindenkori összes hozzászólás-számát, mely a lokális tekintély csak helyben érvényes mértéke, -hasonlatosan az eltelt szolgálati időhöz a katonaságnál avagy a publikációsjegyzék méretéhez az egyes tudományterületeken.

A viták szövegében előszeretettel alkalmazzák az idézést, sőt, a követlen hypertextes hivatkozást más fórum-vitákra, vagy a web távoli dokumentumaira. Az így létrejövő szövegrendszer összekapcsolja az interaktív, virtuálisan lokális párbeszédet a dokumentumok globális rendszerével.

Az Index látogatóit az önkifejezés, a párbeszéd, a véleménnyilvánítás köti a fórumokhoz, s maga a webmagazin is -olykor kissé görcsösen- igyekszik leképezni és képviselni a fórumokban megjelenő világképet, a nemzedéki, társadalmi szempontból egyre kontúrosabb rétegjellemzőket.

A hagyomány erejének mintaértékű mutatkozása az Internettó - Index szakítás volt 1999-ben. (Az alapító Nyírő András és szerkesztőtársai ekkor hagyták el az Internettót, és magukkal vitték a fórumok archívumait s magát a fórumot kezelő szofvert is, megalakíva az Indexet).

A szétválás után elgondolkoztató, szinte skrizofén élményekről számoltak be a netezők, képet adva ragaszkodásukról a virtuális térélményhez, a szellemi közeghez és a létrejött szövegtér helyéhez. A kezdeti időszakban a két portál szinte azonos volt, a fórumok, s bennük a viták szövege a virtuális tér két pontján azonosan voltak megtalálhatók, s a netpolgárokra hárult a feladat: eldönteni, melyik verziót tekintsék autentikusnak, folytatandónak.

Egy városképi változáshoz hasonló vitákat kavar, ha egy fontos, "nagy kiterjedésű" és "népes", tehát sokak által sokszor látogatott virtuális tér arculata, GUI-ja megváltozik. Az Index önállósulásának egyik lépéseként kialakított új arculat, grafikus kezelői felület véglegesítése a "lakók" véleményének figyelembe vételével, egy hosszasan húzódó topik tanulságai alapján történt.

Bár az Index alapvetően üzleti vállalkozás, mint általános szórakoztatóközpont, organikusan fejlődő fóruma ideális modellként hasznosítható a specifikus webprojektek létrehozásakor, illetve a tematikusan egységes, spontán tartalomközlések rendszerbefoglalása, támogatása során.

Az Internet jövőbe mutató, általános felhasználói tendenciáit vizsgálva nem kerülhető meg a kérdés, milyen mértékben válhat uralkodóvá e médium üzleti, szórakoztatóipari alkalmazása, illetve, hogy ez az aktivitás mennyiben zárhatja a jelenlegi nyitottabb felhasználói igényrendszert.

Bár a virtuális valóságban kifejtett aktivitásnak kétségkívül részét jelenti a vásárlás, üzleti információ keresése, hirdetések megtekintése, a web fő vonzereje egyelőre nem ez, hanem az emberi gondolatok, tapasztalatok leképezése a mindenhonnan elérhető, kapcsolati áron hozzáférhető médium felületére.

Az internetet nyíltan üzleti célokra használó, az internetes közönséget üzleti célcsoportnak tekintő vállalkozásoknak komoly ellenállásra kell számítaniuk, ha megkísérlik minden igényt kielégítő "szuperszolgáltatássá" alakítani a webet, s hagyományos funkcióit mellékesen kínálva alárendelni a vásárlási lehetőségeknek és azok propagálásának (Lásd MS W XP).

A marketing "alsó szintjének" egyre ravaszabb, gyakran minősíthetetlenül radikális eszközök felé mozdulása (spam, pop-up ablakok, marketing-vírusok, böngésző beállítás módosítások) nyilvánvalóan átmeneti, öngyilkos tendencia, melyet a fokozódó tiltakozás megállít a közeli jövőben.

A minden igényt kielégítő médium nyilvánvalóan kiszolgáltatott az üzleti manipulációnak. Az Internet technikai hátteréről mit sem sejtő, lelkesen konzumáló, hírolvasó, csevegő és szórakozó, irányított tömegek "rémképe" érthető ellenhatásokat váltott ki. A vírusinváziók, hackek, crackek szaporodása részben az ősinternetes ellenállás, rendszerfelettiség folyománya, részben pedig valóban elítélendő bűnözés, s a két szándék szétválasztása szinte lehetetlen.

A látványos akciók ma még többnyire szimbolikus, figyelmeztető jellegűek, politikai pártok, médiacégek, kritizáható internetszolgáltatók honlapjait törik fel, de, ha ez így megy tovább -figyelmeztetnek az elemzők- személyiségi jogaink megsértése és anyagi károsításunk is mindennapossá válik.

Tény, hogy egy ingyenesen letölthető, telepíthető "tűzfal" munkábaállításakor bárki szembesülhet a ténnyel, hogy különböző irányokból átlagosan negyedóránként letapogatják internetre csatlakoztatott számítógépe portjait, keresve a behatolás lehetőségét.

Mégis, bár a bűnözés jelenléte nem elhanyagolható, az Internet közbiztonságának teljes leromlását jósolni erős túlzásnak tűnik. Számba véve az internetes aktivitásokat, nyilvánvaló, hogy a "nem rendeltetésszerű használat" elsősorban szoftvercégek (crack), üzleti honlapok (hack) ellen irányul, ideértve persze az Internet "áruházi" funkciójának fejlesztését is, ami érzékenyen érint mindenkit, aki vásárlásra is szeretné használni a hálót. A személyes adatok, levelezések megszerzésére irányuló akciók száma arányaiban elenyésző, a most "divatos" levélvírusok feladata is sokkal inkább a szolgáltatók, mintsem a felhasználók megkárosítása.

A Napster per jelentősége nyilvánvaló: kiket károsít a szerzői jogokat semmibe vevő internethasználó, amikor másolja, cseréli a dematerializált és az élvezhetőség határáig tömörített szellemi termékeket? A mindenkori könnyűzenét -nem kevés joggal- sajátjának érző fiatalság csekély empátiát tanusít a nagy lemezkiadók és médiavállalkozások iránt, jól tudva, hogy az előadók többsége is vegyes érzelmeket táplál saját kiadója, illetve a könnyűzenei ipar törvényei iránt. Az internetes közönség és a könnyűzene eredendően rokon spontaneitása, nonkomformizmusa nehezen lebírható konstellációt jelent a hajdani hippik zenei örökségére telepedett kulturális üzletágnak.

De legalább ilyen súlyos kérdés az írott szövegek, video felvételek szerzői jogának semmibevétele. A másolásvédelem sorozatos kudarcai a legkülönbözőbb területeken kérdőjelezik meg a hagyományos alkotói, sőt, személyiségi jogok érvényesíthetőségét. A hozzáférhetővé tétel varázsa, az anonim publikálás, jogtalan újrapublikálás és terjesztés olyannyira kézenfekvő az interneten, hogy erővel, technikával fellépni ellene lehetetlennek tűnik.

Lassú, az inernethasználat hétköznapivá válása közben megkezdődő természetes változások rendezhetik a helyzetet, legalább részlegesen, miközben az érdeksértés lehetőségének folyamatos jelenlétéhez az érintett területeknek, törvényeknek is alkalmazkodnia kell.

A web otthonossá tételének igénye mellett jól érzékelhető a valós világ iránti kapcsolódási lehetőség keresése. A legnagyobb magyar vitafórum látogatóinak egy része rendszeresen találkozókat tart IRL is, ami külön vizsgálat tárgya lehetne: mennyiben több és kevesebb egy valós találkozás, ki vállalja valós önmagát, ki nem, mely virtuális hely "lakói" mely valós helyszínt találják megfelelő leképezésnek, helyszínnek önnön identitástudatukhoz stb.

Mind gyakoribbak a valóságos tér pontjain (pl. Sziget-fesztiválokon, Internet kávézókban) telepített webes terminálok közvetítéseinek élő beépítései a virtuális közöségi élet helyszíneibe, vagy a weben "fogható" webkamera adások (egy-egy folyamatos képet közvetítő kamera képe a világ egy-egy pontjáról) megjelenítése, mint webtartalom. Ennek legújabb példája szintén az Index fejlesztése, szabadon bővíthető webkamera gyűjtemény, melyhez bárki hozzáadhatja saját webkamerájának "adását".

A virtuális térből a valóságosba, és vica versa menekülés divatos témája (lásd: Mátrix c. "kultuszfilm") rámutat az internet, mint jövőnket jellemző médium kétarcúságára. Szemben a televízió (Isaura-, Esmeralda-effektus) és a sztárkultuszból, romantikus pseudovilágból szintén egyfajta virtuális valóságot kínáló nyomtatott tömegmédia hatásfokával, az Internet rejtettebben, intellektuális igényektől függetlenül képes felépíteni egy sokkal élettelibb világot.

A helyes út valószínűsíthetően az internetes aktivitások letisztulása felé vezet. A scriptkiddie nemzedék nálunk is természetes jelentkezése, mint "Sulinet nemzedék" figyelmeztető jel, a tudatos, anarchista eszmékkel felvértezett "klasszikus" hackerek akcióinál sokkalta erősebb jelzés: nincs mód az Internet megbízhatóvá tételére, s éppen, mert az emberiség ellentmondásosan hiteles médium-tükre, alkalmatlan arra, hogy üzleti etikát elvárva, mint szűz földrészt a felfedezések korában, hatékonyan kiaknázzák a hagyományos területeken biztosan mozgó üzleti csoportok. A sohasem látott nyilvánosság és átjárhatóság mámorából józanodva fel kell ismerni az Internet tényleges használati értékét, és -különösen közpénzek felhasználásakor- azokat a területeket kell fejleszteni, amelyek valóban hasznosak, közhasznúak.

Az Internet nem válik szörnyeteggé, és nem tud életünk minden területére betörni. A szétosztott, és bármikor egyesülni képes technikai tudás mindenkor képes lesz megakadályozni a látványosan veszélyes törekvéseket kiteljesedésükben. A SETI projekt, a kráterkutatás világméretű erőmegosztása, vagy leginkább a Linux fejlődése bizonyítja a "tiszta" célokért mozgósítható tudás erejét.

Az utóbbi időkben mind gyakoribak a web vizuális áttekintését megkísérlő "webtérkép" projektek. Ezek a többé-kevésbé használhatatlan, hőtérképekre emlékeztető, leginkább statisztikai érdekességként értékelhető modell-kísérletek is jelzik az igényt arra, hogy hasonlóan gondolkozhassunk, viszonyulhassunk a virtuális tájhoz, mint a valóshoz.

Míg az egyén és a spontán szerveződő közösségek általános interaktív és befogadó igényeinek bőven kínál alkalmat/tartalmat a háló, a hagyományosan szervezett közösségek, a civilszféra és a szellemi élet aktivitása csak napjainkban kezdi megtalálni helyét, s egyelőre elenyészőnek, passzívnak mondható webes interaktivitást nélkülöző jelenlétük.

Minden jel szerint az elkövetkező évek szórakoztató-elektronikai húzóágazata a digitális kép és mozgókép házilagos rögzítése lesz. A celluloid alapú fényképezés, a mágnesszalagos filmezés rövid időn belül történelemmé válhat, az előbbi szűkkörű, profi/művész eszközzé válik, mint tíz éve a keskenyfilmes házimozi. Az Internet fejlődésének részben üzleti húzóereje is a már PC-n vágott videofelvételek és a szkennelés terhétől megszabadult fotoamatőrök képgyűjteményeinek exponenciálisan növekvő áradata.

Nem nehéz észrevenni, hogy e folyamat a valós világ lenyomataival tölti fel a virtuális világ dokumentumrendszerét, minden eddigit meghaladó mértékben. A testtelen, intellektuális szöveghez képest majd minden területen megnövekszik a valóság képi és hangdokumentumainak aránya. Fontos lépés ez.

Általános szinten az áttekinthetetlen és nyelvfüggő dokumentum-térről a hangsúly áttevődik a virtuális térélmény erősítése felé: specifikus, pontos információkat kapunk helyekről, kisebb közösségekről, eseményekről, s a szöveges közlés képmagyarázatként megkönyebbülve gyorsabban áttekinthetővé, csekély nyelvtudással is érthetővé válik, legalábbis az ismeretanyag első szintjén.

S míg a szöveges dokumentumok szerepe a közvetlen, interperszonális kommunikációban, olvasmány, szakirodalom szükséglet kielégítésében, amint arra már kitértünk, -míg a nyelv nyelv marad- biztosított, a multimédia térnyerése és a weblap készítés, mint technikai tudás hétköznapivá válása új funkciókkal bővíthetik a web felhasználhatóságát a szellemi élet leképezése szempontjából is.

Minden, amit eddig jegyzőkönyv, fotó, kazetta, VHS örökített meg, a közeli jövőben nyomdaköltségtől mentesen azonnal multimédiás webdokumentum-rendszerré szervezendő, s így, kiegészülve személyes véleményekkel, vendégkönyvvel, linkekkel -akkora szervezett és spontán "lombbal" amekkorát csak a törzs, vagyis témája megtart- hiteles, élvezhetően áttekinthető lenyomatává válhat eseményeknek, alkotóközösségek aktivitásának, civil kezdeményezések munkájának. A kommentálhatóság révén élő, a multimédia segítségével sokrétű információforrásokat nyerünk a korábbi, szűkkörben publikus ismeretek, elzárt dokumentumok helyett.

A virtuális világ eddig megszokott viszonylagos absztraktsága, sterilitása, kétdimenziós "kibertér" jellege oldódni fog. A valóságos tér, valóságos világ bemutatása, lenyomatainak hozzáférhetővé tétele tovább erősíti a virtuális és valós világ közti kapcsolatkereső tendenciát: leírások tömege helyett "kukucskálólyukakat" kapunk.

Kikapcsolódás és kutatás mellett a böngésző magatartás új minőségét jelenti a változás: a valós világ megismerése, az elérhető valós helyek, közösségek, kulturális és szórakoztató programok IRL látogatásunkat előkészítő feltérképezése, és az utólagos kapcsolattartás lehetősége minden eddiginél hangsúlyosobbá válhat.

A hagyományosan hálózatra kötött, fejlett országokban várható egyfajta "info-csömör" is. A mobiltelefon, a legszemélyesebb, állandóan hordozott információközvetítő már nemhogy státuszszimbólum, de egyre inkább hiányával illik "dicsekedni". Néhány éven belül a végtelen szöveg és képtérben bolyongás elveszti varázsát, a tájékozódást segítő robotikus keresőgépek máris teljesítőképességük határára értek, jelzi ezt a szakértői (épített) katalógusok felé fordulás mind erősődő tendenciája (Index, Origo). A multimédia közvetítésre mindinkább képessé váló hálózatot szintén kihasználó reklám és szórakoztatóipar offenzívája ugyancsak ellenhatásokat vált majd ki. A személyes kapcsolattartás és gondolatcsere, mint fő vonzerő megmarad, sőt így egyben fölértékelődhet, új teret nyerve a központosított, nagy, tisztán virtuális fórumok mellett megjelenő speciális, lokális, valóságos közösségi helyekhez, térbeli és időbeli IRL konstellációs pontokhoz kötődő "félvirtuális" webfelületeken.

A szerzői jogilag kérdéses dokumentumok, művek ingyenes/illegális letöltésének helyét jelentős mértékben átveheti az ingyenes, szerzői közlésként talán-lassan-törvényesen jogdíjmentes dokumentumok legális birtokbavétele. A résztvételi lehetőség kisebb alkotóközösségek, kutatócsoportok, civil szerveződések munkájában, a félkész, kutatási anyagok alkotó birtokbavétele -mint aktivitás- rokon az Internet alapvető, "egyetemközi" funkciójával, s változatlan jelenlétét ma is jól példázza a különböző tudásegyesítő projektek sikere. A tudás/kapcitás egyesítés (SETI, kráterkutatás, nyílt forráskódú projektek, Magyar Elektronikus Könyvtár fejlesztés) remélhető elaprózódása kisebb célok és közösségek irányába -nyilvánvalóan- a spontán ingyenmunka határain belül marad, de jelentősége így is felmérhetetlen, iránya a virtuális és valós világ, azaz emberi, társadalmi aktivitások térképének szinkronizálása felé mutat.

E változásnak természetes feltétele az új minőségű böngésző aktivitás növekedése, amit az Internet valós hasznosságának felismerése gerjeszthet. A lassanként talán minden földrészre kiterjedően globalizálódó információs rendszer alapélménye lesz az abszolut tekintély elvetése, a központosítási törekvések közös megakadályozása, a lokális értékek megismerése, a valós-tértől-meg-nem-kötött / de valós-térhez-köthető, azonnali tájékozódás. Sajátos módon az antiglobalizációs mozgalmak növekvő jelenléte is kedvező hatással van a golbalizálódó információs rendszerre, amikor növelheti az általános net-érdeklődést a lokális problémák, az elmaradott területekről hírt adó webtartalmak iránt, amennyiben ezeken a területeken is megindul a szellemi élet, a társadalmi, kulturális aktivitások, webrelépése, csoportok, közösségek, szervezetek, közérthető, "valóság-szagú" interaktív bemutatkozása és jelenléte.

Bár a valós világban továbbra is lesz mód arra, hogy szűk élettérben, elzártan éljünk, szükségtől vagy elvi döntéstől vezérelve, a globalizáció tipikus viselkedése a határokon átlépő, mobil életmód, melynek előfeltétele a megfelelő anyagi háttéren kívül különböző kultúrák, viselkedési normák ismerete, képzettség, vagyis eligazodni tudás: térképismeret. A virtuális valóságban, melyet éppen a valós mozgás kiváltására, a valóságban eligazodás segédeszközeként hoztak létre, értelemszerűen csakis szabadon választott lehet bármiféle lokalitás, általánosságban azonban a térképismeret, az eligazodni tudás a lét alapfeltétele.

Ahogy a virtuális világ egyre inkább betölti a valós világ térképének szerepét, úgy nő a térkép értelmezhetőségét segítő szolgáltatások szerepe, súlya. Miközben az aktivitások, köztük a szellemi élet mozgásai is lassanként természetes virtuális helyükre kerülnek, és a multimédia/webpublikálás leegyszerűsödése révén természetes szerepüknek megfelelő arányokat nyernek a virtuális térben is, föl kell épülnie azoknak az adekvát másodlagos struktúráknak, melyek a virtuális tér, mint térkép sajátos mutatórendszerét biztosítják, kurrens technológiák felhasználásával.

A HTML formátumot felváltó, adatbázis alapú, automatikus tartalmi feltárásra alkalmas XML formátum elterjedése, a rendszerezés és a szervezett, közhasznú információszolgáltatás jelentőségének széleskörű felismerése adhatja (vissza) a könyvtáros és közcélok felé forduló informatikus szakma kezébe az információs társadalom valóban globális megvalósulásának kulcsát. Ilyen szintű, élenjáró technológiai felkészültséget azonban nyilván nem várhatunk el az elsődleges tartalomközlőktől.

Míg a mai magyar nyelvű webfelületen még összefonódik a tartalomszolgáltatás és másodlagos, referáló funkció a legfontosabb közhasznú projektekben (pl. Neumann Ház, MEK), a jövőben erre remélhetően nem lesz szükség. Az erőmegosztás érdekében a civil kezdeményezések, szellemi alkotócsoportok (stb.) primér tartalomszolgáltató kapacitását kell feltérképezni és magas színvonalú referálással támogatni, népszerűsítve mintegy sokasodásra késztetni. Áttekinthető, dinamikus portálokra van szükség, útmutatással kisebb, otthonosabb helyek felé, melyek specifikusságukkal tűnnek ki, nem pedig esszenciális értékű, avagy illegálisan tárolt dokumentumokkal.

Ilyen helyekké válhatnak - a referáló, gyűjtő aktivitások szolgáltatásaira számítva- a szellemi élet alkotóműhelyeinek, a kulturális és civil kezdeményezések IRL színtereinek webes outputjai, olyan interaktív kutatási eredménynaplók, esemény dokumentációk, vitafórumok, melyek -sokrétű háttérinformációt is biztosítva- egyértelműen a nyílt interaktivitásra építenek, mintegy bevonva munkájukba, működésükbe a látogatót.

A jövőbe mutató adekvát internetes projektjek tervezése során építeni kell a virtuális világ sajátságainak, felhasználói szokásainak, térélményének vizsgálatára, az itt is otthonosságot, közösséget, (vagyis magas szintű interaktivitást), s egyben új és új helyszíneket kereső felhasználók természetes igényeire, ugyanakkor a dokumentumok rendezésének, a tájékoztatás szakszerűségének erejét kihasználva értékes, a való világhoz kötődő, könnyen bejárható és áttekinthető rendszereket kell biztosítani. A feltárt és kereshető dokumentum terket meghaladva: ajánló, együtt láttató információ tér - programtér, eseménytér biztosítása felé kell haladni.

Intézményi oldalon a valóságos művelődési szervezetrendszerbe minden ponton be kell vonni a hálózatiságot, megtartva a fizikai valósággal a kapcsolatot, s egészen a vendéglátóipartól a webes metainformációk feldolgozás-kutatásáig terjedő skálán kell tevékenykedni. Rétegzett, de átjárható, a hagyományos könyvtári tájékoztatástól a kurrens technológiáig terjedő tudás kell, hogy jellemezze a jövő könyvtáros /művelődési /tájékoztató szakmáját.

Az Internet révén megvalósult virtuális világ sohasem lehet tökéletesen rendezett, ahogy a valós világ sem. Az eddigi spontán anarchikus kibomlás korszaka után a kifejlesztett, közeljövővel is számoló rendszerező technikák hatása kell, hogy érvényesüljön. A virtuális világ ma a fejlett világ emberiségének alkotása, műve. A multikulturalitás szerepének remélhető növekedésével, az inspiráló, értékes webtartalmak szaporodásával és a technológia változásával várhatóan új és új "avantgard" kifejezési formák kerülnek majd előtérbe. Állandóan változó rendszerként, alkotó nélküli, vagy összalkotói műalkotásként időszakonként klasszicizálódás és újrabomlás váltakozása várható, a rendszereződő, áttekinthető, valósághoz érthetőbben kötődő virtuális valóságra időről időre elvontabb, absztraktabb kibertér épül, keresve a változó világ finomabb, hitelesebb, radikálisabb leképezési nyelvét. Ez a spontán folyamat az emberiség természetesen megújuló igénye önnön világa leképezésére, újrateremtésére. A rendszerezés minősége viszont -ami e progresszív hullámzás feltétele-, kulcsfontosságú a jövő IRL társadalmának általános nívója, humánuma és szellemi szinvonala szempontjából, ezért támogatása, a hozzáértő, szakszerű tevékenység biztosítása nélkülözhetetlen.