inapló - www.inaplo.hu - intra

Madártávlat
Spiró György: A jégmadár.
Ab Ovo, 2001.

Felülről nézni, átlátni az összefüggéseket, megérteni az egymásnak feszülő
erők arányait. Nem elveszni a részletekben.

De a földtérkép torz, a gömb kiteríthetetlen, márpedig globális lett
minden, amire rálátni érdemes volna. Két ember párbeszédébe az ócean
túlpartjáról szólnak bele gazdasági érdekek. Ami neki véletlen, az másnak
tervében állt, hiába hiszi, hogy pártatlanul, örök értékek alapján
ítélkezhet, nézőpontját bármikor megkérdőjelezheti barát, rokon, testvér,
gyerek: más látószögre, más kontextusra, más, éppúgy hitelesnek állított
tényre hivatkozva. Tisztelni, hinni, nyíltan állást foglalni botorság.
Vitatkozni frusztráló. Közelmúltról, politikáról - egyenesen mazochizmus.

Megkérdőjelezetetlen érték, hiteles látószög: A Jégmadár Bollog Shonason
XXII. századi történész munkája egy szent életéről a XXI. század közepén.
Az idő távlata, egy lelkiismeretes történész teljes életmûve, hazájának
vezető szerepe a glóbuszon: ez lehetne a hitelesség feltétele. Szabad
bejárás titkos archívumokba, a háló eldugott információinak módszeres
feltárása, kivételes lehetőségek és sérthetetlenség a káoszba sûllyedt
világban utazva, félve tisztelten, egy technológiai fölényét hatékonyan
őrző elitország küldöttjeként.

Szent Zsonna élete: a még lehetséges, tisztelhető érték. A majdan
elitországban szentté avatott Bísztő Zsonna nem volt nagy ember, nem tett
senkiért semmit, önálló döntésre sem volt lehetősége. Abszolut áldozat:
géntechnikai kisérleti fehéregér, kiszolgáltatott, kiforratlan egyéniségû
átlag tinédzser, akit kétszer is átoperálnak, előbb eleven szexuális
segédeszközzé, utóbb állattá. Jégmadárrá; így is végzi, valahol az északi
tenger partján, mûholdas kémkamerák tartózkodó figyelmétől övezve.

A helyzet így sem könnyû. Mert ha csak egy szent élete méltó téma, róla
nem lehet hit nélkül szólni. (Aki nem hisz benne, az nem tiszteli méltó
témaként.) Bollog Shonason hisz, és bemutatja a szörnyûséges kort, amely
áldozattá tette vallása első szentjét. A történeti hitelesség azonban nem
fér meg egykönnyen a vallásos elfogultsággal. Jelen van, végigkíséri a
részletgazdag feltárást egy különös, zavaró érzés, hitét és eszményi
társadalmát dicsőítő elmélkedések sorozata fokozza határozottan
idegesítővé, míg végre megkapjuk a feloldozást erre a kételyre is. A
zavaró érzést megnyugtatóan rendezni tudjuk: a helyzet nem nehéz, hanem
reménytelen.

Addig azonban vészesen jól szórakozhatunk. Zsonna szülőhelye, a valahai
Ugarhon feltûnően emlékeztet egy orszagra, melyet ismerünk, s mely
tíz-húsz év múlva akár azzá is válhat, amivé Zsonna korára Ugarhon vált.
Csak egy egészen kicsit sötétebb lencse kell hozzá - Spirónak már tavaly
volt ilyenje, egyet-egyet mindenkinek kapnia kellett azóta: gond nem lehet
hát, az olvasással sem.

A világméretû, bár lényegében sikerrel eltussolt botrány sodrásában
szereplők, mellékszereplők sokasága bukkan fel. Amerikától Madagaszkárig
sorsokat, karrierszakaszokat metsz a Zsonna meghurcolásához vezető
szupertitkos katonai-gazdasági profitkergetés. A világot irányító
"szürkéktől" a maffiáig terjedő, szövevényes mátrix erőterébe átmenetileg
Ugarhon kerül, s e területében éppen frissen csonkolt, teljes megszállás
és romlás elé néző ország vizsgálatára áldozza fél életét Bollog Shonason.
Lehengerlően teljes, kimerítő mélységû, változatos körképet kapunk az
időben közeli, ismerős országról, felettébb ismerős mûvészeiről,
közszereplőiről, sztárjairól és névtelen polgárairól; mozgalmakról,
szektákról, szervezetekről, lapokról, tévéről, tipikus karrierekről,
korrupcióról, manipulációról, erkölcs és értékrend romokról: mindenről,
ami Zsonna röpke földi létének hátteret adott, és amiből tragikusan vagy
tragikomikusan, de logikusan következik, hogy a nyomokban még föllelhető
jószándék, józanság és szeretet ellenére nincs már erő, ami
feltartóztathatna kegyetlenséget, hülyeséget, önérdek vezérelte
embertelenséget.

A feltárt időszak századunk dereka, de Bollog Shonason egy évszázaddal
később gyûjti adatait, s látogat -az akkor már romos, leigázott-
Ugarhonba. Mi maradt fent a század közepéről? Súlyoz-e még az idő
rostája, vagy a globálissá végtelenült információs rendszer ezt a
hagyományos támpontot is likvidálja? Ugarhon képe -századeleji magyar
szemmel- néha mulatságosan, izgalmasan torz, összességében mégis
lehangolóan életszerû. Amit rögzítünk magunkból, amit lejegyeznek rólunk,
amit a családi- és közhagyomány a következő nemzedékre örökít, a temérdek
apró féligazság elvileg összegezhető, a mozaik optimális esetben arányos,
igaz képet alkot.

És a múlt reprodukciójához ennél több eszköze, ideje, lehetősége embernek
nem lehet: több állam archívumaiból előásott titkosszolgálati
jegyzőkönyvek, jelentések, lehallgatott beszélgetések, globális és
lokális statiszikák, szótár, telefonkönyv, újságcikkek, tévéadások,
e-mailek, weblapok és regények és versek, igen. Bollog Shonason a
tökéletességre tör, megható elszántsággal keres informácókat az ugar
irodalomban is, ha kell, szóról szóra elemez nehezen fordítható strófákat,
bekezdéseket például a pályája alkonyán elfeledett -pedig korábban
nyugaton is ünnepelt- prózaírófejedelemtől. Különös, szinte
megmagyarázhatatlan ez a várakozás mûvészettel, irodalommal szemben,
mintha ügynököknél, kémmûholdaknál hitelesebben szólnának az ugar
valóságról azok a bizonytalan szerzőségû, rendszeresen idézett -"Villa
Farkónak" tulajdonított- trágár versezetek.

Pedig a regény, a vers elavult, vallja fegyelmezetten Bollog Shonason,
irántuk -szigorúan tudományos- érdeklődése is enyhén szégyenletes. Amit
olvasunk: tudományos munka az ő nemeslelkû polgártársai, az utókor
hasznára. Igaz, hogy fordulatos, krimiszerûen izgalmas olvasmány, de nem
fikció. A lehető legigazabb, a lehető legpontosabb kép azoknak, akik e
gyarló világ bûneire letekinthetnek, mert fölötte állnak.

Ő is kudarcot vall. Regényt írt. Farkasember, kétfejû disznó, klónozott
bárány, egy szent: 15 percre hiteles maradhat minden feltárt tény. Már
csak pár évtized, és hóna alá operált vulváival hamar cáfolt s feledett
szenzációként süllyeszthető a tinédzser lány. Spiró -biztos ami biztos,
már 2001-ben- vásári mutatványos stílusban ír ajánlót a hátsó borítóra.
Ennyi rémség egybekötve sokkoló, azaz elgondolkoztató ajánlat. Rövidtávon,
ma még, megtérülő befektetés.

Mert cáfolni egyelőre nem lehet.

-fj-
20020901