Kötetben:
Reményfutam (1985)
Kattintson a kék négyzeteken a kéziratsor kijelöléséhez.
Kattintson a kéziraton a végleges szöveg sorait keresve.
Kattintson a kötetcímre a tartalomjegyzék betöltéséhez.
Szerzői jogi nyilatkozat
Cs. Varga Istvánnak Eltévedtünk a téli hegyekben, de már köröttünk duruzsol a távol, suhog a hasitott sötét, a taxaméter dobozában forog a visszaszerzett öröm, a „mégis megérkezünk!” Eltévedtünk az új házak között... Senki se tudta merre laktok. De első csengetésre, asszonyod hangja úgy szólt a kaputelefonból, mint a biztonság derüs angyaláé: – akit mi várunk, nem veszhet el! S mögötte ott fehérlett bontatlanul a teritett asztal. * Másnap, ahogy tán ünnepkor illik, vittél az ősi, Fülep-magasztalta templom elé, s mi néztük elfogódva a homokszikla-paravánból kisajgó érdes-gyönyörű monostort, a magyar Istennek tetsző arányt. Tetszett az is, ahogy fiunk a rendház képzelt udvarában ivott a kút vizéből cinpohárral. * És végül megmutattad, létezik, amiről csak sóvárgó költők fantáziálnak: patyolat-tiszta hó. A kerek fennsikon a három hatalmas szálfenyőből nekünk adtad az egyiket. Hógolyóztunk is ámde csak te győzted egyedül a célt, a távolt. A loncsos ágakról te tudtál kilobbantani minden cinegét. Megróbáltuk a tükrös, hosszú csuszkát, – régi, falusi virtus! – Hanyatt esett fiam is, én is, csak a te két lábad suhamló eleven oszlopát nem tudta elrántani a jég.