Kötetben:
Reményfutam (1985)
Kattintson a kék négyzeteken a kéziratsor kijelöléséhez.
Kattintson a kéziraton a végleges szöveg sorait keresve.
Kattintson a kötetcímre a tartalomjegyzék betöltéséhez.
Szerzői jogi nyilatkozat
Ő hallja jól, az óraketyegés ezt mondja: Rettegj! Rettegj! Rettegj! Hisz nemcsak a sipoly, de vesegörcs, de zsába, de ópium, de morfium, a borzasztó szomj és melegség és Hitler és Hitler, a köhögési roham, a katéter, az örökös injekciók, a hányinger, a kábulat, az elviselhetetlen szájíz, és hogy már oldalt sem tud feküdni! Nevetséges halandó gőgje mégis dacol a sértett Ég akaratával, mely mindennap valami újat talál ki amivel gyötörjön, mely céltudatos fondorlattal öngyilkosságba kényszerítené. De ő nem enged, neki nem a legiszonytatóbb a pokol legmélyére jutni, sem a halál kísértete: átéltem azt amit egy megfulladó átélt... a legszorongatóbb a szégyen zárójelébe tett kiáltás: Legnagyobb rémületem hogy írni sem fogok tudni. Mintha már az is fájna. Se beszélni se írni...! És csontra, bőrre vetkeződve magabízón mégegyszer így fogalmaz: most már magam is kezdem hinni hogy ebbe a betegségbe nem halok bele... Mert a másokhoz-szólás parancsát, a misszió megváltó igazát, a testi kín gyalázó hatalma sem dúlhatja szét! Utolsó óráiban is - értsd ahogy érted, éretlen utókor! - nekünk üzen: Mi komoly - - emberek vagyunk... Ha vagyunk