Kötetben:
Elveszett évszak (1984.)
Kattintson a kék négyzeteken a kéziratsor kijelöléséhez.
Kattintson a kéziraton a végleges szöveg sorait keresve.
Kattintson a kötetcímre a tartalomjegyzék betöltéséhez.
Szerzői jogi nyilatkozat
Lajta Kálmánnak Szomszéd falukban laktunk, s nem tudtunk róla negyven évig, de mivel Hácsról nem járt vonat a Balaton felé, lehet, néhányszor együtt álldogáltunk a tóti állomás peronján, a hársernyők alatt. Különben a közút - a Boglárról Kaposvárra kanyargó, melyen most annyit járunk –, ez volt a vízválasztó miköztünk. Téged a sors észak felé vitt, engem meg inkább délre. (Negyvennégy őszén hazaszökőben - mutattad hol -, egy vadászrepülő fullánkja majdnem átdöfött. Én szerencsésebb voltam: félnapi gyaloglás után egy biciklista megszánt, fölültetett a vázra.) Anyádat kétszer láttam, de mintha mindig ismertem volna. Nem lehet elfeledni melengetőn fényes szemét. Úgy büszke rád, hogy mutatnia sem kell. Térül-fordul, hogy kedvedre tegyen, s még kudarca is megható. - Nincs vörösbor a boltban... Azt mondják érett korban már barátság nem szövődik. Másként igaz. Mindig tapasztalom, amikor nem-várt hevesen kizúdul belőled a szó, mikor a fojtott érzelem áttör a férfiszemérem érdes kövei közt, mikor a borzas, erdős kisberényi dombra nézel föl elmenőben: - Lehet, hogy ez a vidék másnak nem különös, de nekünk...