Kötetben:
Elveszett évszak (1987.)
Kattintson a kék négyzeteken a kéziratsor kijelöléséhez.
Kattintson a kéziraton a végleges szöveg sorait keresve.
Kattintson a kötetcímre a tartalomjegyzék betöltéséhez.
Szerzői jogi nyilatkozat
Fodor András:
Váróterem 45 április
Párában fuldokló lámpák, koszos falak,
aknára-lépettek hordágya, testek,
batyuk bálái össze-vissza. Tömve
minden pad, asztal, még az
ablakok alsó pereme is.
Szagok kevergő, fülledt
felhői, izzadtsággal
savanyodó pálinkabűz,
szalonnabőr és bagáriaillat.
Nem tudom, hogy került ide mellém
ez a jákói lány.
Feje a vállamon, göndör haja
arcomat borzongatja, valamit
ki akar mondani, de csak
tétova morze kibetűzhetetlen
titkai mocorognak
nyakam s a lüktető
halánték ere közt.
Beszédfoszlányok, hírtöredékek
szétütött falvakról, kifosztott
házakról, szérükről, a front miatt
menekitett családok
kálváriáiról.
A szülőfalumbeli asszony,
ki fogságbaesett ura után
indult a vak világba,
kegyetlen pontosan, mint
a szörnyűt is könnyek nélkül kimondó
népmese-hang idézi:
hogy találták meg tanítómat
hülő vérébe fagyva,
hogyan feküdt még tizenegy napig
a föld felett egy csutahalomban, míg
két fateknőbe téve
elásták végre a kertben.
Nehéz lengőajtókon katonák,
vasutasok jönnek-mennek, de senki
se tudja merre és mikor
indul a vonat.
Elgémberedve, megátalkodottan,
a kihívott remény
jussáért csakazértis
várunk tovább...
Nem sejtve még,
hogy azt, ami az ablakok mögött,
emelkedik fölénk
egyszer majd úgy emlegetik,
hogy
történelmi hajnal.