Kötetben: Elveszett évszak (1987.)
Kattintson a kék négyzeteken a kéziratsor kijelöléséhez.
Kattintson a kéziraton a végleges szöveg sorait keresve.
Kattintson a kötetcímre a tartalomjegyzék betöltéséhez.
Szerzői jogi nyilatkozat

Fodor András:
Váróterem 45 április



 Párában fuldokló lámpák, koszos falak,
 aknára-lépettek hordágya, testek,
 batyuk bálái össze-vissza. Tömve
 minden pad, asztal, még az
 ablakok alsó pereme is.
 Szagok kevergő, fülledt
 felhői, izzadtsággal
 savanyodó pálinkabűz,
 szalonnabőr és bagáriaillat.

 Nem tudom, hogy került ide mellém
 ez a jákói lány.
 Feje a vállamon, göndör haja
 arcomat borzongatja, valamit
 ki akar mondani, de csak
 tétova morze kibetűzhetetlen
 titkai mocorognak
 nyakam s a lüktető
 halánték ere közt.

 Beszédfoszlányok, hírtöredékek
 szétütött falvakról, kifosztott
 házakról, szérükről, a front miatt
 menekitett családok
 kálváriáiról.

 A szülőfalumbeli asszony,
 ki fogságbaesett ura után
 indult a vak világba,
 kegyetlen pontosan, mint
 a szörnyűt is könnyek nélkül kimondó
 népmese-hang idézi:
 hogy találták meg tanítómat
 hülő vérébe fagyva,
 hogyan feküdt még tizenegy napig
 a föld felett egy csutahalomban, míg
 két fateknőbe téve
 elásták végre a kertben.

 Nehéz lengőajtókon katonák,
 vasutasok jönnek-mennek, de senki
 se tudja merre és mikor
 indul a vonat.

 Elgémberedve, megátalkodottan,
 a kihívott remény
 jussáért csakazértis
 várunk tovább...

 Nem sejtve még,
 hogy azt, ami az ablakok mögött,
 emelkedik fölénk
 egyszer majd úgy emlegetik,
  hogy
 történelmi hajnal.