Kötetben:
Elveszett évszak (1987.)
Kattintson a kék négyzeteken a kéziratsor kijelöléséhez.
Kattintson a kéziraton a végleges szöveg sorait keresve.
Kattintson a kötetcímre a tartalomjegyzék betöltéséhez.
Szerzői jogi nyilatkozat
Mondják, hajdan a Kossuth Lajos utcán, a gumirádlerek korában, arszlánok és miniszterek sétálgattak a járdán; innen-onnan, kedélyesen forogva, meg-megállva és gusztálva a legszebb pesti nőket, át is szoktak köszönni az út másik felére. Most sokhelyütt a járdát is elállják a dölyfös-nyugtalan sebesség veszteglő bádogskatulyái, botlasztva, kiszorítva az idétlen jövő-menőket. (Közülük egyet-egyet büntetésül a türelmetlen átkelőhelyek meszelt fogazatán el is szoktak tiporni.) Amikor legutóbb, – nem is tudom már, pontosan mikor – az Erzsébet-híd balkarfája mellett mentem Budáról át gyalog, a Kossuth Lajos út torkolatából egy öregúr jött szembe, terebélyes tétova, mégis eleven mozdulatokkal evezve. Fején világos könnyű kalap. A kezében, léptei olló-ritmusát ellenpontozva, kampósvégű bot. Ahogy közeledett felém, ráismertem, mert nincs belőle mégegy. A szemek oda-vissza tükrén láttam is már, hogy derül föl az arca, s hogy nem röstelli ezt a tettenérést, mert így ahogy van, vállalja magát. Megálltunk hát a remegő traverzek, suhogó autók, betonpaloták előtt a város kőrengetegében, két korszerűtlen alak, kik lám, e véletlen kapott percben még azt is mutatni merik, hogy egymásnak örülnek.