Kötetben:
Elveszett évszak (1987.)
Kattintson a kék négyzeteken a kéziratsor kijelöléséhez.
Kattintson a kéziraton a végleges szöveg sorait keresve.
Kattintson a kötetcímre a tartalomjegyzék betöltéséhez.
Szerzői jogi nyilatkozat
Keveset vagy velem, de akárhova mégy, engem is hordoz arcod, lábad, karod ritmusa, melled lélegző árapálya. Egymás teremtményei vagyunk: nem választhat el tőled se távolság, se törvény. Olykor csak érinteni tudlak, de ez a pórusok közt átrebbent mozdulás, akár a foganó mag titka… Egyszercsak kihasad belőle a bennünk nevelődött, az általunk sarjadt világ, a közössé bűvölt idő. Én mindig ebben élek. Nem adom hát a kalitkába zárt perc örömét a prédául kínált, gazdátalan szóródó milliókért. Azért vagyok szabad, mert egyetlen sorsomként hozzád kötődöm, kiválasztottként elfogadtalak. Tudom, ma nem szokásos érzelmekről beszélni, de nekem sohasem volt lemondó vállalás rideg parancsa: „– Szeretlek, mert-szeretlek.” „Szeretlek, mert enyémnek kaptalak.” „Szeretlek, mert nem tudlak nem szeretni.” És nem volt szenvelgés szavamban, mikor kérdeztetek: hogy tudtam elviselni a testemre suhintó halálveszélyt? Nekem csak az lett volna iszonyú, ha rád, ha rátok sújtott volna valami védhetetlen… És nem röstellem bevallani végül, hogy bár magadban hordozol, sokszor gyötör, mar, kínoz a magány, amikor okkal, oktalan eltévedsz éji tengereiden bolygó Odüsszeusz… Mégis boldog vagyok, mert mindig megtalállak.