Kötetben:
Meggyfa (1992.)
Kattintson a kék négyzeteken a kéziratsor kijelöléséhez.
Kattintson a kéziraton a végleges szöveg sorait keresve.
Kattintson a kötetcímre a tartalomjegyzék betöltéséhez.
Szerzői jogi nyilatkozat
A jegyszedőnő kézitusázik a törvénytelen betolakodókkal. Ilyen kapós Steve Reich? A „repetitiv minimal”? Akárha kiárusításon: szemünk, fülünk előtt a végtelenített, göngyölgő hangtapéta… Viselhető, csinos, de olykor kevésből is megárt a sok. A hívő szakma itt van. Az oldalerkély széliről megszámolhatom őket: Kurtág, Jeney, Sáry, Vidovszky, Wilheim András a kisfiával… Ám a szünetben nem velük sodródom össze. Idegen ifjú ország, „új nép, másfajta raj” … Hetykék, barátságtalanok, lökdösködők, a hely s a mű iránti kegy alkuját nem ismerők. Kerek jelvények, erre-arra lógó bájtalan szoknyák, extrémen fehér nadrágok, fül fölötti, hideglelősre sarabolt sörények. János egy üditőért beáll a hosszú sorba, őt nem zavarja a környezet, de szidja a kemény rock s a modern zene közt ingázó intellektuális jött-menteket. Többségük inkább csápolhatna a Száguldó halottkémek vidám attrakcióin. Itthon el-eltünődöm: ugyan mi lesz, ha íly képlékenyen, íly gyorsan változik velünk a befogadó közeg, hogy még a folyton alkalmazkodó se tud hozzáidomulni? János, vigasztalásként föltesz egy új lemezt. Másodszor forgatja le, de megnyugtat: soha többé, mert dilettáns, zűrzavaros, izléstelen… Mert ezt is afféle kalóz értelmiségiek csinálták.