Kötetben:
Meggyfa (1992.)
Kattintson a kék négyzeteken a kéziratsor kijelöléséhez.
Kattintson a kéziraton a végleges szöveg sorait keresve.
Kattintson a kötetcímre a tartalomjegyzék betöltéséhez.
Szerzői jogi nyilatkozat
Együtt szoktunk kilépni a kapun. Tarkónkba, borzoló ujjakkal belekapkod a dunaparti szél. Hajad fogy már, de gyerekes szemed épp oly vidáman szeretni-tudó, milyennek először láttam. Ahogy párban megyünk, te mindig mondasz valami hátborzongató, valami még sosem észlelt szörnyűt, kétségbeejtőt a világ állapotáról. És újra elszorul a torkom, hogy ez az egész földi játszma, e napról-napra összefeszülő szándékok, eszmék, taktikák mozgása nem egyéb mint hatalmas, ide-oda nyakló, közömbös ingaszerkezet, amelyről egy ismeretlen ujj, innét, vagy onnét bármikor lepöckölheti sorsunk. Igazat mondott Goethe a modern ember végzetéről. Szereplésünk úgy múlik el, hogy unos-untalan, esélyek föl-le billegő tányérjain tapostunk, s nem jutottunk tovább a megszégyenülésen.