Kötetben:
Meggyfa (1992.)
Kattintson a kék négyzeteken a kéziratsor kijelöléséhez.
Kattintson a kéziraton a végleges szöveg sorait keresve.
Kattintson a kötetcímre a tartalomjegyzék betöltéséhez.
Szerzői jogi nyilatkozat
A despotát ünneplik, a despota megengedi, hogy újra ünnepeljék. Leni Riefenstahl óta tudható, a megfegyelmezett tér, Az akarat diadalával, a vállakból, fejekből ékelt, félelmes átlók geometriája modern gúlát hogy épít az üdvözült Vezérnek. Goromba csend és hang közé, hogy tódul elragadtatásba, a mámor jelszavaiba a megrendelt rajongás, a megafon diktátuma. A mai despotát az egész nép ünnepli. Spontán öröm gyürűzi. Tapsol ő is. A földszinten, a karzaton kivétel nélkül mindenki föláll. S körötte mindenütt csupa verődve csattogó tenyér. És ujjongó, melódikus kórusban zeng a véghetetlen dallamú éljen-éljen-éljen! A karmester, az égig ünnepelt, már-már leintené, - atyai nyájasan kezét emeli… Mindhiába, mert a földszinten, a karzaton tombol a dallamos, a véghetetlen jelige-kórus, és mindenki áll, mindenki zúgva tapsol... De az arcok, az arcok, az arcok - - - meredten mozdulatlanok.