Kötetben:
Meggyfa (1992.)
Kattintson a kék négyzeteken a kéziratsor kijelöléséhez.
Kattintson a kéziraton a végleges szöveg sorait keresve.
Kattintson a kötetcímre a tartalomjegyzék betöltéséhez.
Szerzői jogi nyilatkozat
Rakparton, játszótereken, lépcsőkön, üvegfolyosókon bukjált, futott akár a tökéletes hamisság ide-oda ütődő elérhetetlen cikkelyes golyója. Sündörgött, siklott, alakot cserélt, mint a lidércláng káprázata, mint mocsáron tündöklő szivárvány. Nem tudtam tetten érni soha, miféle antitest, milyen kalandor organizmus ez a bőrön, húson átható csalás. A kudarc sajgott bennem évekig. Mondtátok is legyitve, ez csak az én megkésett fertőző betegségem, hiszékenységem hibbanása. De most már bizonyos vagyok, ebből a nyavalyából nincs többé gyógyulás. Reggel, ha csak egy résznyire kinézek eszméletemen át, e kór rühes kutyáit látom nyargalni össze-vissza az egész horizonton: hozzák, viszik a hitszegést, a gyilkot, a hatalmaskodás dühöngő lázálmait, a bárgyú önámítás örök rabszolgaságát. Legbölcsebb emberünk se értette, mire jó keleti palotákon a tetőre tető. Dehát akármely mennyei birodalom fölé nyílhat-e annyi ernyő, mely elfedezhetné a földbe döngölt kínt, könnyet, vért, az önkény iszonyú hazugságait?