Kötetben:
Meggyfa (1992.)
Kattintson a kék négyzeteken a kéziratsor kijelöléséhez.
Kattintson a kéziraton a végleges szöveg sorait keresve.
Kattintson a kötetcímre a tartalomjegyzék betöltéséhez.
Szerzői jogi nyilatkozat
- Különben én is somogyi vagyok... - szól hátra válla fölött a sofőr. - És hol született? - Babodon. Ámulva figyelek, mert mindössze három hónapig élt ott. Családja akkor - úgy hozta a sors - átköltözött ide, a szomszédos megyébe, de tudja, szülőháza hol van, s ha útja arra visz, mindig megáll a kapu előtt. És mindinkább azt a falut, azt a vidéket vallja otthonának. - Az emberek is, kérem, egész másfélék arra: nyíltabbak, természetesebbek. Meg is hagytam, ha majd pályám órája véget ér, oda kívánok visszatérni. Eszembe jut, Forbáth, a költő vidám Pán-arca hogy kitüzesült, mikor Kassán, a szállodában, a vele ott először kezelő Illyés nevetve rám bökött: - Szintén megyédbeli. - Honnét ? - Például Lengyeltótiból. Hát, ő meg Böhönyéből... Igen, a nagy prágai nemzedék asztaltársa, az ostravai orvos földim volt hároméves koráig És mikor némaként ismét beszélni kezdett, így emelte szavát: Ujra gyermek lettem ott lenn szép Somogyban... Hívtam, hiába, többé nem juthatott el odáig. De mikor emléktábláját avattuk, ott volt a német eredetű özvegy, s csak mondta, mondta, férje, míly meghatódva, mennyi szülők meséiből öröködött eleven képpel idézte Berzsenyiével közös hazáját.