Kötetben:
Meggyfa (1992.)
Kattintson a kék négyzeteken a kéziratsor kijelöléséhez.
Kattintson a kéziraton a végleges szöveg sorait keresve.
Kattintson a kötetcímre a tartalomjegyzék betöltéséhez.
Szerzői jogi nyilatkozat
Mert akkor még alig látszottam ki a földből, mihelyt a hősök majdani kertjében elszavaltam a verset, Riskó János, a falu legerősebb embere, két karjába kapott és a magasba emelt, mindenkinek mutatva: ő volt. Most emelvényen állva, a mikrofon előtt mondom a költeményt Az utolsó huszár-ról. Mögöttem a kétszárnyú márvány- táblára vésve nyolcvan magyar, tíz német, szláv és húsz zsidó neve. Köztük a tanitóm és az unokatestvérem. Pap Jóska szól, Kanyar beszél, három egyház imája hangzik, és fuvósok lassan vonszódó zenéje: az Elindultam szép hazámból… Rebbegő szemmel, kaparó torokkal hallom az Ebédvesztő-pusztai bajtárs irkába rótt búcsuztatóját, a hang megőrzött hazai ízét: … A halál kögyetlenül aratott… … Még az se adatott, hogy hazai földben fekhössetök... … Állnak-e még azok a fakörösztök? …Elmentetök és soha többé nem térhettetök vissza… … Drága barátok, Isten veletök!