Fodor András verskéziratai
Kattintson a kék négyzeteken a kézirat megjelenítéséhez.
Kattintson a kéziraton a végleges szöveg sorait keresve. Szerzői jogi nyilatkozat
Megjött a várvavárt vonat,
a vasárnapi gyors.
A lépcsőkről habosfehér
blúzban, sötétkék aljban
ugráltak le a murvás peronra
a Baár-Madasbeli lányok.
Kísértük őket lelkesen
a hegyi iskolához.
Két légiriadó között
dacos-vidáman pergett a műsor.
Az üdvözlő beszéd után
előálhattam, szavalhattam én is
az alkalomhoz illő költeményt.
(Közkívánatra kétszer.)
Ők meg a népdal prédikátorát
illusztrálandó fújták egyre-másra
a "Megérett a kökény"-t,
a cimbalommal kirakott
Szárszói híres utcát,
a "Sej-haj, állj elő szekér"-t,
az "Iranbahin dani usztem"
kezdetű nogaj-tatár nótát,
hazai változatokkal,
s Suomi erdejéből
szöktetve még a kakukkszavú dalt is:
"Kultani kukku kaukane kukku... "
A legszebb dalolót,
a csillogószemű barnát,
a kreolbőrű karcsút
figyeltem állandóan,
kiválasztottam jóelőre.
Legalább három évvel
idősebb volt, már érettségiző,
de én csak rakosgattam
nyelvem alá a vallomást,
végre is meg kell tudnia,
dícséretéhez van jogom.
Végre is meg kell tudnia,
szállásukig vezetve,
ki fogja karját ott a fák
bizalmas ernyői alatt,
hogy mi leszek, ha nagy leszek...
Ám a leány a búcsú helyett is,
társai jókedvébe láncolódva
csak énekelt, csak énekelt...
*
Egyszer, tán harminc év után
ráismertem egy nyári vásár
sokadalmában, ahogy épp
rossz, csontkeretes szemüveg alatt,
zuzott, kiszikkadt arccal,
vonszolódott a férje után.
Lesujtva álltam, hogyan is
mondhatnám el neki:
itt van, akiről sejtelme se volt,
a hajdani diák, ki két napig
szerelmes volt belé.