Kötetben:
Megyek magam (1996.)
Kattintson a kék négyzeteken a kéziratsor kijelöléséhez.
Kattintson a kéziraton a végleges szöveg sorait keresve.
Kattintson a kötetcímre a tartalomjegyzék betöltéséhez.
Szerzői jogi nyilatkozat
A fák mögött megint a halastó ezüstvonása. Körben márványprizmákon, köveken Majorok, Pálok, Sárák, Kutasok... Legjobb pajtásom frissen vésetett neve, s a másik rég halott osztálytársé, a barna lányé, kivel kihevült arccal kergetőzve először éltem át: netán ilyen a szerelem. S valahol itt vigyázkodik a legfőbb jó forrása: Nagymama, kit haldokolva még apám is megkönnyezett: Elment a Patrónánk. Valaki ismét hozzá költözik. Özvegye, Virágné Domokos Ilus - anyám arcát igézőpontosan formázva, épp úgy ahogy ő - a hamvakhoz szorítja homlokát. Nézem, de nem fogadom el, hogy porba hullt az örökkön mosolygó, az áradó kedélyű. Hisz lakodalma napját élem meg újra, két éves kölyök, ahogy böllenkedő vidáman fölémhajolva mondja. - Te... dezentor.