Örökség
Láttam megint, milyen
lehet a rituális
világ, mely végül nélkülem marad.
Hinni a szakadékony kötésekben? Olyan,
mintha nem is a
gyökerek alja,
pókháló képzelt geometriája
fogná az ágakat.
Pedig tudom, már
gúnyoltak is érte,
"Van néhány autóbuszra való
elszánt híve".
De ennyit vacakolni homályos
tárgyakkal, kényes emberi ügyekkel,
e vesződségből nem kér senki se.
Szoktat a múlandó, naponta egrecíroz
a megadás parancsa,
hisz a ragaszkodásotok éltető
forrása egyre keserűbb.
De ki velem marad,
kéretlenül kivallja,
ez volt mégis a legszebb
őrületem, a sóvár szeretet.
(VI. 22.) / 14 /