1950_01. [1]

Fodor András naplója - 1950. január 20. péntek

Fogarasi három napon át tette próbára idegeimet. Kényúr módjára halasztotta a vizsgát egyik délelőttről a másikra. Ma végre fogad, de most sem sieti el. Fél tizenkettőkor már gyomrom a torkomban van. Végtére most dől el: egyetemista maradok-e vagy sem. Az asztalhoz dűlve várok. Kezemben jegyzetcsomó. Még egyszer megnézem, mit mond Diderot az anyagról, mozgásról.

Megyek be. Ajtónyitás-csukás (kettős ajtó!) ... Sokszor magam elé képzeltem ezt a kéjes-fölényes arcot. Íme, itt van. - Mi már, sajnos, nem először találkozunk - kezdi. Elmondom, hogy szakot változtattam. Tehát milyen minőségben van itt? ... Mint alapvizsgás? Nahát akkor!

Sorra kérdezi, miket olvastam. Különösen hangsúlyozom Spinoza Etikáját, Herzen filozófiai tanulmányait. Az első kérdést görög filozófiából kapom. - Abból mit olvasott? - Platóntól a Szofistát és Protagorászt, Arisztotelésztől a Metafizika1-12. könyvét, Hérakleitoszt. Mondja meg, kérem, Arisztotelész Metaliziká-jának tizenkettedik könyve milyen problémákat tartalmaz? - Isten, szubsztancia ... - Beszéljen róla! Megy. Fogarasi bólogat. Fölbátorodva olyat is mondok, ami nincs a könyvben. Elfogadja. Sőt azt kérdi, általában mit tart Arisztotelész az anyagról, tudatról, mennyiben materialista. Olyan folyamatosan és jól felelek, hogy Fogarasi nem győz bólogatni. Ugyanígy fejtem ki, mit mond Spinoza a szubsztanciáról. Nádor tanársegéd lép be közben, nyilván kíváncsi az attrakcióra. Némi meglepődés van az arcán, nem ezt várta a hírhedett vizsgázótól, hogy Feuerbachról, Marxról ilyen biztonságosan társalog. - Most elkészült! - mondja elégedetten a vén ördög, s vigyorogva néz Nádorra, s az vissza rá. Látom, ahogy beírja a jegyzőkönyvbe az ... elégségest. - Tehát nem a mai feleletemet minősítette. Büntetett még egyszer visszafelé. Sebaj, többé nem lesz dolgunk egymással.

Vacsora után bemegyünk Fülephez. - Végre! - mondja. Elmondom, hogy folyt a tortúra négy napon át.

Korábban szeretnénk elmenni a rádióból közvetített Bach-Klemperer-est miatt (III. Brandenburgi verseny, Magnificat), de F. beszámol Balaton körüli útjáról. Járt Egrynél is. "Te, ez szebb, mint nyáron!" - mondta neki a téli Balatonról. "Tudom!" - felelt a gazda, kiről most láthatóan nagyobb respektussal beszél. Egyfából faragott, kitűnő karakternek mondja. Válaszlapomat akkor kapta meg, amikor már Badacsonyból továbbállt. - Hogy lehetne magát visszahozni ide? - fordul felém. Érzésem szerint sikerülni fog, hiszen Lutter jósolta is, ígérte is.

Nagy újságok címszó alatt szó kerül Rádics készülő Esze Tamás-filmnovellájáról. Kormos István adta a megbízást a Filmgyár dramaturgjaként. Fülep lelkesen fogadja a tervet, s mihelyt Jóska említi, hogy a "Lengyel László" is benne lesz, mint varázsszóra, fölragyog az arca. A jellegzetes hunyorgó ráncok szeme köré gyűlnek. - Az igen! Az maga megéri az egész filmet. - Csak a szöveg körül egy kis hiba van. Nem ismerjük az eredetit. Az kéne, hogy a magyarok ne alkudjanak meg a németekkel. F. szerint nincs is szó igazából alkuról, de a nála különben meglévő példányt sem találja. Olyan nekihevülten keresi pedig, alig tudjuk csillapítani. Közben a Bach-műsort egészen elpasszoltuk ...

Digitalizálás forrása: A Kollégium. Napló 1947-1950.

Digitalizálta: Balázs Barbara Brigitta [2018.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei. 2018.