Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Kineveztek a szentendrei könyvtárosiskolára szemináriumvezetőnek havi 800 forintos fizetéssel. Heti három teljes napot kell ott töltenem. Tizedikén kezdem a munkát. Latort Körmendre száműzték tanárnak, Matyit pedig három hónapra behívták katonának Herendre. Nagyjából ilyen előzetes híreket mondok telefonon Fülepnek, no meg azt, hogy emlegetett első (még tízéves koromban szerzett) barátom, aki szerzetes lett Pannonhalmán, első szabadságát töltve itt van Pesten ... Igen, ahogy múltkor megbeszéltük, ma este velem együtt szívesen fogadja.
A kertben sétálgat, hátra tett kézzel, ahogy befordulunk. Mosolyogva nyújt kezet a Lakatos Illés néven bemutatkozó bencésnek. Nyomban társalogni kezd vele. Barátom (eredeti nevén Kálmán) álmélkodva látja, Fülep egyházi dolgokban is milyen tájékozott, s milyen szoros kapcsolatai voltak éppen a Benedek-rendiekkel. Ismerte a híres Lenz pátert, ott volt Monte Cassinóban, Szent Benedek sírjának újraszentelésén. Bent is étkezett a barátokkal, részt vett esti processziójukon, jó kálomistaként vitte a gyertyát, amit a kezébe nyomtak. Elrévülve beszél Monte Cassinóról, Bramante árkádjairól, a keresztyén akropoliszról, ahol az ég és a föld közt lebegő kerengőn éjfélig vitatkozott a barátokkal, a nagy búcsúról, amelyen Itália egészen ismeretlen nációival találkozott. Aztán beszél Mondonéról, a neves francia dominikánus tomistáról, akivel igen jó barátságban volt. "Hogy tudott örülni mindennek!"
Káprázatos, mennyire otthonos az Öreg a szentek és misztikusok között. Mondja is végül, menjünk be könyvtárába, megmutatja ebbéli könyvgyűjteményét "Szent Benedek fiának".
Éppen búcsúzunk, amikor Fülep szeme a padlón észrevesz valami fekete bogarat. - Ez a szegény tücsök, ez minden este megjelenik itt, hiába viszem ki, mindig visszajön ... Pedig ez a lehető legrosszabb hely. Hiába vigyázok, egyszer majd csak eltaposom.
Eszembe jut, amit az Öreg Mondonéról vallott.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap