Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Farkas László keres az Új Írás-ból. Módos Péter Trabantján mehetünk Juhászhoz. Rádiónál vesznek föl. Svihákosan kedvesek hozzám. Ezekről ugyan lepergett Kormos denunciálása. A rehabilitációs kórház arrafelé van, ahol az Alkony úti iskola volt. Szívunk a jó őszi szagokból. A kastély lakója már a folyosón vár bennünket. Panaszkodik, nem aludt semmit. Ideges. Pedig most már nem lázas. Viszik le ismét, műtétre készítik elő, ha egyáltalán van epeköve. Arcán, viselkedésén nincs semmi kórházias. Televízió, telefon a külön szobában, a kisasztalon könyvek, folyóiratok, szép rendben: Brodarics, Heidegger, Híd, Svájci német költők, különféle újságok. Tíz percre egymásra hagynak bennünket a fiúk. Kérdem a Szilágyi-féle temetés dolgát. - Itt volt Lackó, ki beszédet is mondott. Ő hivatalosan utazott. Sz. D. inzulint és italt vett be a Kolozsvár környéki erdőben. Nézte a várost, míg meg nem halt. Negyedik nap találtak rá.
Az Új Írás leadási névsorában ott van a nevem. A januári számban jön két versem, a Tovább és a Nem! Feri még azt is mondja rájuk, hogy szépek. Tárgyszerűen, szinte hangsúlytalanul - megbeszéljük a szövetségi ügyeket.11-kor már újra ott ülök Múzeum utcai íróasztalomnál. Sárosi Zsófi megkapta első fizetését. Kiderül, hogy kocsivezetést tanul. (Akárcsak Bertókék, meg László meg Kristóné.)
Matyinak jelzem, láttam Vas István cikkét az Új Írás januári tervében. Azonnal beszélni akar velem. A Rákóczi út sarkára hív, onnét vásárolni a Madách tér felé. Közben panaszolja el, hogy a Sorskérdések kéziratát máig se kapta vissza Juhásztól. Illés bejelentette: nem titok, november 7-én magas kormánykitüntetést fog kapni. Ez - nagy vízszintes karmozdulat a levegőben - elmaradt. Domokosunk így hát kombinál, szorong, bolondokat gondol. (Nem adják ki a könyvét, majd ő fogja kiadatni saját költségén, de akkor majd kéri a véleményeket is!)
Csoórit hívnám, senki sincs otthon. Ráfanyalodom Kormos telefonszámára. Melegen Bandikámoz... Már akart hívni. Részletezi a temetési expedíciót. A románok nem gáncsoskodtak. Szilágyi István igen szépen beszélt. Sz. D.-nak a testvére is öngyilkos lett. Felesége volt férje, Nagy Kálmán is. (Szondi-féle sorshelyzetvonzás!) Rengetegen voltak a Házsongárdi temetőben. Ők a Continentalban laktak, Sütő velük vacsorázott. Czinét Horváth Istvánékhoz (Arankáékhoz) hívták Tamásiné Ágotával. Volt nagy nótázás. Ő Zelnik Jóskával onnét meglépett.
Viszonzásul tájékoztatom őt is a Bajza utcai fejleményekról.
Dáviddal az Operában Wagner Siegfriedjén. Hátsó sorból nézzük a nyomott kedélyű dalművet. A kovácsműhely zenei megjelenítése tetszik, de Dávid észleli, hogy a fújtató és a zene ritmusa nem vágott egybe. A szünetben Csokonai A reményhez verséből próbáztatom fiamat. Bámulatosan tehetségtelen a verstanulásban, de ahol logika és számítás kívánatos! Pontosan megjósolja, hogy az opera nem tízre, hanem tizenegyre fog befejeződni. A második felvonás is felduzzasztott, de cselekményesebb. Azt most már nem mondom, hogy viselhetetlen nagy hangú muzsika Wagneré amilyennek régen tartottam. Olykor nevetséges, de a műfaj korabeli törvényei közt csak ezt lehetett csinálni. A német mitológiában meg éppen ez a bájtalan gyerekesség az autentikus. A második szünetben lemegyünk, házon belül a Foyerba. Régen nekem sose sikerült megtalálnom a titkos átjárót, Dávid nyomban rábukkan. Belebotlunk Gergely Ágiba és Németh Alice-ba. Ági elámul Dávid magasságán. Kölcsönösen dicsérjük egymás rovatát a színházi lapban. A reményhez utolsó szakaszából Áginak is azok a szavak hiányoznak, amik nekünk, Fodoroknak ("keménység", "hímetlen"...)
A lángtenger (Tűzvarázs) megoldása technikailag egész jó, a sziklán alvó Brünhilde látványa is elmegy, de nem úgy van ám az, hogy a pár mindjárt összeborul. A hölgynek még áriáznia kell egy sort, játszani a "neked megyek, nem megyek" -et.
Bisztray új prózájában mélyedek el (Nikodémusz). Pompás, igazi költői erővel szóló részek vannak benne. Profi író lett ebből a fiúból. Néhány szereplője modelljére (Berecz Jóskára például) nem nehéz ráismernem.
A mai Fészek-esten íróként őt és Petri Györgyöt szerepeltetem. Versei Gálvölgyi előadásában nem a legjobban szólnak, abban se vagyok biztos, hogy akikre rábíztam a válogatást, Lakatos Andris, Csűrös megfelelően válogattak. A beszéd pedig nem megy Ádámnak. Szövegében sok a "szóval", meg a "tulajdonképpen". Károlyi Pál cimbalomkettőse iszonyú hosszú és külsőséges, nagy tapsot kap mégis. Petri szereplésére 9.40 és 10.20 közt kerül sor, őrá mégis élénken figyelnek. Közbe-közbe tapsolnak, Szacsvay közepes versmondásába. Különben ő is elég monoton nyilatkozó, Czigány hiába ügyeskedik.
Félig-meddig ünnepi bevezetőmben szóltam a 12 estén bemutatott 47 alkotóról. Tegnap a Ház választmányi ülésén derült ki, mennyire fontosnak tartják ezt az Írószövetséggel - legalábbis az én személyemen keresztül - közös vállalkozást. Erdélyi Eta a társművészetek további szorosabbra fogására is biztatott. Valamit azért is tenni kéne, hogy az egymással itt megismerkedők ne menjenek el az utcán úgy, mintha sose látták volna egymást. (E. Eta nemrégiben ezt tapasztalta a vele együtt szerepelt Kalász Marcival kapcsolatban.) Olyan ötletem támadt, hogy Tüskés Testvérmúzsák könyvének megjelenése ürügyén össze lehetne hívni az összes addig szerepelteket, s fogadást rendezni részükre. Persze, pénz is kellene hozzá, meg étel-ital.
Mai telt házunk egyébként Oláh Gábor Gettó című filmjének volt köszönhető. Adódtak a filmben szorongatóan fölidéző erejű szövegek, ügyes vágások, finom átmenetek, de a túlélők vallomásaiból kevesebb talán több lett volna.
Rendkívül sűrű nap. Tízkor Engelmayer Ákossal találkozom, Csanak Dóra unokaöccsével, aki a Prágában 1959-ben vásárolt Józan reggel kötet óta tart becsben, akivel legutóbb Varsóban találkoztam. Lengyel feleségével ott él. Tisztában van az én kinti lehetetlen helyzetemmel, mégis arra biztat, fordítsak neki a Lengyelország című lap számára, Grochowiak-verseket. Beszél a kinti alkotmánymódosítás elleni akcióról, Andrzejewskiék munkásmentő tevékenységéről. Köröttük még mindig van politikai lendület, bárha veszélyes is a játszma. Amin ő itthon csodálkozik, a lefojtottság, a merevség, mely netán viszonylagos nyugalmunk, jólétünk ára.
A Költői Szakosztály taggyűlésén kissé elfulladtan kezdtem félórás beszámolómat a 65 rendezvényről, szisztematikusan haladva Pesttől vidékre. Nincs érdemleges hozzászólás, ebből értem, hogy elégedettek munkámmal. Somlyó felolvastatása nem volt rossz ötlet. Néhány pályatárssal (Takáts, Bertók, Bisztray, Kárpáti, Beney Zsuzsa) sikerül erről és egyébről szívbéli szót váltani.
Leköszönésem után Csák Gyula méltatja munkámat, Csoóri élénk bólogatásától kísérve. A választás eredményét hat óra után hirdetik ki. Negyvennyolc érvényes szavazat volt. A sorrend: 1. Csoóri = 46, 2. Nagy László = 44, 3-4. Fodor- Kormos = 40, 5. Juhász = 39, 6. Vas István = 36, 7. Somlyó = 34, 8-9. Bella, Mezei. Ebből a kilencbőI mindjárt meg is alakul a vezetőség. Maradok titkár, Juhász pedig elnök. Agárdi ragyogó arccal gratulál. Elismerésünket kifejezendő, kapunk némi vörösbort.
Bertók Laci mondta, a Leővey Klára Gimnázium-beli ünnepségről azért hiányoztak a hivatalosok, mert illegálisnak nyilvánították az emléktábla-állítást. Nincs rá engedély, mondta az osztályvezető. Az egész csak Tüskésék családi ügye volt. - Majdnem nekik mentem - fakadt ki Bertók. Szorongással tölt el, hogy Tiborékat netán ismét meghurcolják, de Kormos ezt ebben az ügyben és Aczél városában lehetetlennek tartja.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap