A 2005-ben tizenhetedik évfolyamába lépő "2000" független értelmiségiek kezdeményezése nyomán - a HVG Rt., személy szerint Erényi Ágnes és Szauer Péter baráti támogatásával -, a rendszerváltás folyóirataként indult 1989-ben és még ma is a legnagyobb példányban fogyó irodalmi-társadalmi folyóirat. A numerikus idő azóta túlhaladt a folyóirat címén, tarka és ironikusan virgonc szellemét azonban talán sikerült megőrízniük szerkesztőinek. Az alapító szerkesztők egy része idővel kivált a gyakorlati lapszerkesztésből (Herner János, Horváth Iván, Lengyel László, Török András), mások maradtak (Bojtár Endre, Margócsy István, Szilágyi Ákos), de a szerkesztőség új tagokkal is bővült (Barabás András, Kovács János Mátyás, Szüts Miklós). A "2000" olvasószerkesztője: Nagy Mónika Zsuzsanna. A szerkesztőség irodavezetője: Nagy Marianna. A "2000"-nek de facto nincs főszerkesztője. Az egyes közleményekről az egész szerkesztőség dönt. Végső helyzetben bármely szerkesztő megvétózhatja egy írás közlését, erre azonban az eltelt tizenhárom és fél évben legfeljebb, ha tucatszor került sor. A "2000" a magyar folyóiratok közül méretével, formátumával, vékonyságával és modorával is kilóg. A komolyságnak a "2000"-ben nem velejárója a humortalanság, a terjengősség, az unalom. A lapot szerkesztői úgy készítik, mintha maguk is olvasnák. Nem idegen tőlük az önirónia. Olyan a "2000" mint egy hatalmas szendvics: a középen elhelyezkedő szépirodalmi finomságokat kétfelől a szellemi kultúra és a társadalomtudományok fogják közre, sok fűszerrel, pikáns szószokkal s némi művelődéstörténeti vegyes salátával. A "2000" olvasói körében különösen népszerűek a Doku-mentés és az Öv alatt rovatok. A lap ez év januárjától megújult formátumához szervesen illeszkednek a fekete-fehér fotósorozatok, melyek egy-egy fotográfus portréját is megrajzolják.