Készült: 2008 őszi félév, Információelmélet, adatbázis-építés és -kezelés, könyvtárgépesítés 2. (BBN-IKT-252/1) óra keretében
Készítette: Laki Xénia
A szerző: Bartók Béla
1881. március 25-én született Nagyszentmiklóson (Románia).
Szülei zeneszerető pedagógusok voltak, akik hamar felismerték fiúk zenei tehetségét. 5 évesen kezdett zongorázni, 7 éves korában fedezték fel abszolút hallását. Első koncertjét 189-ben Nagyszőlősön adta. Édesapja halála miatt Pozsonyba költöztek fiatalabb testvérével és édesanyjával. A zongorázást nem hagyta abba, továbbra is komponált műveket, melyeken elsősorban Brahms, Schumann jegyeit lehet felfedezni. 1899-ben a budapesti Zeneakadémiántanult kitűnő tanároktól, 1903-ban fejezte be tanulmányait. 1905-ben elindult a párizsi Rubinstein-versenyen, de nem ért el komolyabb sikert. Még ebben az éveben megismerkedett Kodály Zoltánnal, az ő hatására fordult a figyelme a népzene világa felé: magyar, szlovák, majd román és arab népzenéket gyűjtött. 1907-1934 között a Zeneakadémia zongoratanszékének tanára volt. 1907-ben nősült meg először: Ziegler Mártával kötött házasságot. Sikertelenségek sora kísérte zeneszerzői pályafutásának legelejét: megbukott a Kékszakállú herceg vára című darabja, valamint a Kodállyal közös Magyar népdalok című munkája is. Ezek után visszavonult a nyilvánosságtól (1912-1916-ig tartott). 1917-ben A fából faragott királyfival tért vissza, és a Kékszakállú herceg vár is sikeres bemutatót zárt. 1923-ban másodszorra is megnősült, Pásztori Dittával kötötte össze életét. A Tanácsköztársaság alatt Dohnányi és Kodály társaságában a Zenei Direktórium vezetője lett. Hazánkban a sajtó a hazafiatlanság vádjával illette, míg nyugaton egyre népszerűbb lett, köszönhetően sikeres külföldi fellépéseinek. Járt Amerikában, Angliában, Svájcban, Hollandiában, Szovjetunióban. Franciaországban kitüntetést kapott. Hazánkban csak támadásokat kapott... 1934-ben feladta zeneakadémiai állását, nem szerepelt többet a nyilvánosság előtt, és népzenekutatóként dolgozott tovább az MTA keretein bellül. 1940-ben feleségével New York-ba kényszerült, a műveit már korábban kihozta Magyarországból. Kint a Columbia Egyetemen népzene lejegyzéssel foglalkozott. Utolsó koncertjét 1943 januárjában adta, mielőtt diagnosztizálták volna nála a leukémiát, de még sikerült néhány művét befejeznie (Concerto, Hegedű szólószonáta ). 1945. szeptember 26-án New York-ban halt meg.Forrás: fidelio
Bővebb információt Bartók életéről és munkásságáról a hivatalos oldalról lehet szerezni.
A kékszakállú herceg vára
Eredetileg egy 1911-es Lipótvárosi Kaszinó pályázatára irta a művet, de a bíráló bizottság elutasította. Első bemutatója 1918-ban volt, de nyolc előadás után levették a műsorról, 1936 október 29-ig nem is volt látható. A darab két főszereplős (Kékszakállú és ifjú felesége Judit) , egy felvonásos misztériumjáték, de inkább szcenírozott ballada. Librettóját Balázs Béla írta, aki jó barátja volt a szerzőnek A darab legelső karmestere Egisto Tango volt, a Herceget (basszbariton/basszus) először Kálmán Oszkár, Juditot (mezzoszoprán/drámai szoprán/alt) Haselbeck Olga jelenítette meg. A ' 36-os benmutatón Székely Mihály és Némethy Ella énekelt, Sergio Failoni pedig vezényelt. Bartók segítségével vitték színre, így az előadás kirobbanó sikerében is közreműködhetett. Székely több mint harmic évig játszotta a főszerepet, majd az új Judit, Palánkay Klára révén hangfelvétel is elkészült. Solti György révén Londonban Sass Szilvia és Kováts Kolos énekelhetett, a darabból készült tv-játék ennek alapján készült, melyet Szinetár Miklós rendezett. Külföldön is hatlmas siker volt a darab, színrevitték a Szovjetunióban, és játszották a milánói Scala-ban is. Napjainkban is rendkívül sikeres nemcsak hazánkban, hanem külföldön is (pl. idén nyáron Chilében játszották a darabot) 2005-ben operafilm készült belőle.Cselekménye : A színpadi történés valójában két síkon, a látható valóság és a gondolati–eszmei háttér szintjén zajlik. A közvetlenül érzékelhető történés rendkívül egyszerű és unalmas: a Kékszakállú új asszonyt hoz a házhoz, Juditot, s mielőtt végleg magához láncolná, megmutatja neki a palotáját. A sötét, rideg, nedves falú épület csarnokában hét lezárt ajtó található. Minden Judité lehet, mondja a Kékszakállú, de kéri, ne kutassa a múltját. Judit azonban, miután mindent és mindenkit elhagyott a férfiért, teljesen meg akarja ismerni. Sorra nyitja az ajtókat: az első mögött véres folyam tárul föl (ez a kínzókamra), a másodikból fegyverek tűnnek elő töménytelen mennyiségben (fegyvertár), a harmadik mögött tömérdek kincs tárul föl, de a legszebb ékszerek vértől piroslanak (kincstár), a negyedikből illatos kertet lát kibontakozni (a palota kertje), az ötödik mögött hatalmas ország tárul fel (Lásd ez az én birodalmam!), a hatodik kinyitásával könnyek törnek elő (a könnyek tava). A Kékszakállú már az ötödiktől kezdve egyre erőteljesebben kérleli Juditot, ne nyitogassa tovább az ajtókat. De az nem hallgat rá, mert már mindent tudni akar. Feltárul a hetedik ajtó is, előjönnek a régi asszonyok: ők gyűjtötték a kincseket, ők gondozták a kertet és az országot. Az egyiket reggel lelte, övé lett a reggel. A másodikat délben, ő a nappalt kapta, a harmadikat alkonyatkor, övé most már minden este. (A napszakok jelentésének újabb szimbolikus értelme van: a reggel: az ifjú, a dél: az érett, az este: az öregedő Kékszakállút jelöli.) A negyedik asszony- Judit- az utolsó fellobbanást jelentette, ám ez a próbálkozás sem teljesedett be. Az egykori asszonyok csendben maguk közé zárják Juditot. Most már ő is örökre ezen ajtó foglya marad, míg a Kékszakállúra a végleges magány vár. A gondolati- eszmei háttér sokféleképpen értelmezhető. Felvethető a tartós párkapcsolat alapvető feltétele, az egymás minél teljesebb megismerése iránti vágy; a férfi és a női nem egymással való versengése, az egymás feletti hatalomért folytatott harc; a környezet minél teljesebb megismerésére irányuló általános emberi törekvések.
Zenéje:
Erősen érződik a népzene, népdal hatás. Ezt az ötfokúság, ereszkedő dallamvonal, szó-lá zárlatok, kvartugrások bizonyítják, mégis erőteljesen műzenei felépítés a jellemző. Szerkezetére a szimmetrikusság (pl.: világosság-sötétség) is érvényes, melyet a zenével is megerősít, és ennek segítségével fokozza a drámai hangulatot. Előadásmódja legato e misterioso (kötve és titokzatosan). Sokféle értelmezésben és felfogásban játszák a darabot, arról is vitatkoznak hogy színpadra szánt darab-e... (forrás: és zenetortenet.hu ahol sok más érdekességet is találunk a XX. század zeneművészetéről)A történetnek valós vonatkozásai is vannak: Gilles de Retz, másképpen Gilles de Rais vagy Gilles de Laval volt a neve, és a Franciaország marsallja címet viselte. 1440. október 26-án Nantes-ban az inkvizíció bírósága arra ítélte, hogy bűnös teste felakasztassék és megégettessék. Így is történt. A vádirat szerint száznegyven gyermeket ölt meg, és vérüket edényekbe csorgatta. A hagyomány azt tartja, hogy leprájának gyógyítása végett kellett szüzek vérét innia. (forrás: hirsarok.hu)
Érdekesség, hogy a youtube-on megtalálható az előadásból készült film, több részre lebontva
Kép az egyik korai előadásról:
