-- olcsó kincseink

A Szépirodalmi Könyvkiadót (1950) az Athaeneum, a Franklin, a Hungária és a Révai Kiadó vállalatokból a klasszikus és az élő magyar szépirodalom  műveinek kiadására alpították. Feladatának tekintette a magyar írók alkotómunkájának támogatását, a fiatal tehetségek kibontakozásának elősegítését, és az élő magyar irodalom legkiemelkedőbb alkotóinak pedig életműsorozatot szentelt. Céljai között szerepelt a magyar irodalom klasszikus alkotóinak folyamatos újrakiadása, mindenkori hozzáférhetővé tétele, és persze egy olvasó nemzet megteremtése. A Szépirodalmi Könyvkiadó magyar klasszikusokat közreadó sorozatai csakhamar széleskörben ismertté és népszerűvé váltak. Kiadták Jókai Mór, Mikszáth Kálmán válogatott műveit, Móricz Zsigmond összegyűjtött műveit, valamint az Aranykönyvtár, a Magyar Századok, a Diákkönyvtár és az Olcsó Könyvtár sorozatot.

Az Olcsó Könyvtár sorozat 1954-től 1989-ig jelent meg, az elnevezést az 1930-as évek Franklin sorozatától kölcsönözték. Az első kötetek 1954-től kis formátumban (11x15cm) jelentek meg, majd 1966-tól nagyobb alakban (11x18), 1981-től pedig színes borítóval. Kezdetben 3-4 forintért hozzá lehetett jutni a kötetekhez, az utolsó köteteket már 30-40 forintért árulták, és antikváriumokban ma is megvásárolhatók. Regényeket vagy elbeszélés-gyűjteményeket, ritkábban versesköteteket jelentettek meg, kezdetben heti rendszerességgel, így évente körülbelül 52 kötet látott napvilágot, ám az évek során ez a szám egyre csökkent.

Az Olcsó Könyvtár sorozat szerkesztője Illés Endre volt, és bár különböző időszakok váltották egymást, ő alázattal végezte írói és szerkesztői munkáját, és olyan emberekkel vette körül magát, mint Vas István, Kolozsvári Grandpierre Emil, Csatlós János, Juhász Ferenc, Csanádi Imre, Kamondy László, Kálnoky László, Örkény István, Vajda Miklós, Réz Ádám, Réz Pál.

Nagy mennyiségű irodalmi alkotás kiadását és gondozását köszönhetjük OK könyvek szerkesztőinek, és bár nem lehetett elkerülni, mára már ismeretlen nevű szerzők munkáinak, a kommunista irodalom e „remekeinek” propagandacélú megjelentetését, végső soron mégis a hazai és a világirodalom klasszikusai vonultak fel hétről-hétre, majd telepedtek meg könyvespolcainkon.