Újhold

A második világháború utáni időszakban több különböző művészeti irányzat létezett egymás mellett. Ennek az időszaknak egyik jelentős folyóirata volt a Magyarok. Csakhogy a fiatal írói nemzedék túl szűknek érezte azt a teret, amit a Magyarokban kaphatott, ezért egy új orgánumot, az Újholdat hozták létre. Egészen konkrétan 1946-ban alapította Lengyel Balázs, és ő volt egyben a szerkesztője is a lapnak. Az volt a célja, hogy összefogja a fiatal tehetségeket. Negyedévente jelent meg a folyóirat, szerkesztése otthon történt, és a munkatársak hordták szét a kereskedésekbe. A másfél éves fennállása alatt hét számot élt meg. A lap a kultuszminisztériumtól kapott segélyt a költségeihez. Különböző rovatonként voltak felelős szerkesztők (Mándy Iván - próza, Pilinszky János - líra, Rába György- kritika), bár igazából nem volt szűkség a rovatvezetőkre, mert megbeszélték egymás munkáit. Pilinszky is csak eleinte kapcsolódik bele a munkálatokba (egy verse és egy fordítás részlete jelenik meg a lapban összesen), annak ellenére hogy társszerkesztői minőségben szerepel. Munkatársaik közé tartózott még többek között: Nemes Nagy Ágnes, Szabó Magda, Örkény István, Végh György.
Az egyre erősödő kommunizmus rossz fényt vetett a lapra. Lengyel Balázs és az újholdasok hiába mondták, hogy nem politizálnak, akkor is le akarták járatni őket az olvasók előtt. Mivel a kommunista ideológiával nem volt összeegyeztethető az általuk képviselt értékek. A legnagyobb esélyük a kommunistáknak akkor volt, amikor európai ösztöndíjat kapott Lengyel Balázs és Nemes Nagy Ágnes. Az ő távollétükben elég alkalom adódott az újholdasok bomlasztására. Végül a saját társaik hazudtolták meg az eszményeiket, és 1948 őszén betiltották a lapot.

Az újholdasok csoportja, annak ellenére, hogy csak a második világháború után indíthatták el közös orgánumukat, már a háború előtt kezdte első szárnypróbálgatásait. Mégis kiteljesedni csak a második világháborút követő időben tudtak. Közös élményük a háború és a fasizmus borzalmai, a veszteségek. Ezekből a tapasztalatokból sok művük született, köztük több jelentős antifasiszta alkotás.
Követendő mintának Babitsot és eszméit tartották. A körükhöz való tartozásnak több feltétele volt. Vállalták a bizonytalan időkben a humanista, esztétikai és erkölcsi értékek védelmét és gyarapítását. Nem féltek kimondani az értékrendjüknek megfelelő véleményüket. Általában jellemző volt rájuk, hogy nem közéleti szerzők, hanem egy személyiség fejlesztő irodalmat akartak létrehozni. Egy új alapelv, az elvont tárgyiasság kezdet teret hódítani köztük. Elvont tárgyiasság az önkifejezés eszköze. Érzelmeket, élményeket tárgyakkal állítja párhuzamba. Nem soroljuk közéjük azokat a szerzőket, akiknek műve ugyan megjelent az Újholdban, de pályájuk korábban indult, mert idősebbek voltak, vagy kezdeti kísérletezéseik után másféle utat választottak.

Az újholdasoknak, miután betiltották az Újhold folyóiratot, a kemény diktatúra idején az irodalmi életből már csak a műfordítás, átdolgozás marad, mint munkalehetőség. Többen még ekkor is lelkileg összetartottak, de voltak, akiknek pályájuk itt véget ért. Leghamarabb csak 1986-ban van lehetőségük újraéleszteni lapjukat, de már évkönyv formában. Az alapító szerkesztők Nemes Nagy Ágnes, Lengyel Balázs, Lakatos István. A Magvető kiadó gondozásában jelent meg a 12 kötet, évente kettő, 1986-tól 1991-ig, Nemes Nagy Ágnes haláláig.