Szabadíts meg a gonosztól?  

-- de minek?

S mint mozaik darabok úgy állnak össze a képek, hol kisebb, hol nagyobb réssel, s mesél egy ismerős az Európa Kiadóról, BernáthYról, Petri Györgyről, az Albert Einstein Bizottságról és a helyről. A hely, a hangulat, a képek, az illatok, a hangok és nem utosósorban a társaság... már a múlt, a közeli, de mégis oly távolinak tűnik, egy lázadó ifjúság látomása volt talán, de mára már az idősebb nemzedék szép emléke: az FMK.

A Fiatal Művészek Klubja egy korszak, egy nemzedék (még egy nemzedék, meg még egy...) találkozóhelye, szórakozóhelye, státusz szimbóluma.

FMK-ba járni és különbözni, élvezni az életet, magába szívni annak minden naftalintól csöpőgő csodáját. Fura korszak volt, sehol sem volt jó, de azért jó is volt. Lehetett mondjuk élni, alkotni és így élni, s mikor alkotni lehetett szabadnak lenni is szabad lehetett.

Szabadíts meg a gonoszl? Szabadság?

-- Igen, mert szabadnak lenni néhány órára is, szabadság...

Besúgók, árulók, ügynökök, lázadók, fiatalok, lázadó fiatalok, felnőttek, felnőtteknek kinézők, alternatívnak tűnő gazdag ficsúr, alternatív (még alternatívabb), avantgardista, egyetemi hallgató, részeges, "drogos", politizáló, ellenzéki, az ellenzék ellenzékije, bölcsész... egy helyen, és megfért egy helyen. S "egyetlen" elve volt, ahogy azt Mrozek is írja: senki se feszélyezze magát, és azt csinálja mindenki, amihez kedve van. Mindenkinek joga van a saját boldogságához.

Már tíz éve annak, hogy bezárt a mára mitikussá vált hely. Most lássunk néhány hozzászólást, élményt, véleményt a klubbal kapcsolatban a csekély számú forrásból, csekély, mert az fmk "igaz története" máig feltáratlan.

1960 és 1998 között működött a klub, létrehozását a KISZ kezdeményezte, majd a Fővárosi Tanács, az Önkormányzat vette át a kezelését. (artPortal.hu)

Kopott volt, füstös volt, szürke volt, és még a vakolat is málladozott...

Az előtérben Eta néni (később Rózsika) árulta a belépőket, vette szemügyre a tagságikat, szemben volt a Fehér Kiállító, jobbra nyílt a Nagyterem, a lépcsőn mindenesként Tasnádi István rohangált ("mindig kavart valamit"), a pincében, a Fekete Kiállító szomszédságában Schwender Ervinnél pedig kiváló volt a Jókai-bableves és a sztrapacska zúzapörkölttel. (Révész Emese)

A hatvanas években elkezdődött valami, ami aztán a a 70'-80'-as években teljesedett ki..

A főiskolás korom végén, a '70-es évek utóján már elég sokat kiállítottam az FMK-ban, de legtöbbet aztán a '80-as években. Igazából egyéni kiállításaim voltak, azokra emlékszem jól, de azokból nagyon-nagyon sok volt. Ezen kívül ugyancsak sok performanszt rendeztem az FMK-ban, mint ahogy a kollégáim is. A leghosszabb ideig Vásárhelyi Antal töltötte be a művészeti igazgatói posztot, abban az időben, amikor én nagyon sokat kiállítottam ott. Ez igazából a klub létezésének utolsó periódusa, de így is körülbelül tizenöt év. Tehát a Tónihoz be lehetett menni akármikor, és elmondani az új tervet, amit be szerettem volna mutatni. Megbeszéltük, hogy ez a fekete kiállítóban vagy a fehérben legyen, vagy a nagyteremben, ha performanszról volt szó, és így a legújabb munkákat nagyon sokszor ki lehetett állítani, meg lehetett nézni hogy éppen mi születik. Természetesen nagyon sok közös kiállítás volt, de ezek mind stúdiós kiállítások voltak, és azokról nem tudom, hogy éppen milyenek voltak, mert rengeteg volt itthon meg külföldön is. Nagyon jó volt érezni azt, hogy ez egy saját klub, de nem zárt klub, mivel a közönség egyáltalán nem művészekből állt. Az FMK elég nyitott klubként működött rengeteg taggal, akiknek a többsége semmiféle művészettel nem foglalkozott, viszont igazi érdeklődők, nézők, hallgatók voltak. (El Kazovszkij)

...egy kis rés az Aczél-kultúrpolitikában...

Dacosan felvállalt kívülállás, szándékos szembehelyezkedés mindenfajta (de főként az uralkodó) államhatalommal, kispolgári életeszménnyel és művészeti konvencióval. (Révész Emese)

A 80-as években az Aczél-kultúrpolitika már nem éreztette hatását az FMK-ban. A betiltott kiállítások, előadások, már nem az ő számláját terhelték. „Kiss” aparatcsík döntött az események folyásáról. (Vásárhelyi Antal)

Az FMK folyamatos élmény volt, jó és rossz, nem akarom stilizálni, a legjobb az volt benne, hogy volt hova menni. Ez ma kicsit talán furcsának hangzik, ma inkább az a kérdés, hogy hova menjél. A legjobb része a csajozás volt, a legbrutálisabb pedig, amikor a Magyarország a tiéd lehet című kiállítást egy nap alatt betiltották. Az FMK-ban lenni sokszor elég lehangoló volt, nem szerettük igazán, de mi is valamiként FMK-függők voltunk. (Kukorelly Endre)

Xeroxok csendjében felhangzik egy ének és a fekete-fehér képek csak néznek...

Minden grandiózus színes vászonnál vagy agyafúrt installációnál többet mond az FMK-ról egy tenyérnyi fakó xerox, ami a klub 1983. december havi programját közli: előadások a jazz történetéről, az új szubjektivizmus, a sci-fi művészetről, az ókori és középkori zsidó művészetről, Perneczky Géza és Beke László beszélgetése a kortárs művészetről, Polanskitól a Vámpírok bálja, Andrzej Wajdától a Menyegző, Gazdag Gyulától a Bástya sétány '74, El Kazovszkij és feLugossy performanszai, Várady Róbert kiállítása, Szász György discója. A különféle korokon, művészeti ágakon, műfajokon átívelő, a populáris és magas kultúra határait összemosó programajánló jól jellemzi a korszak alternatív kultúrájának felszabadult nyitottságát. Élet és művészet egyesítése, a totális művészet megteremtésének vágya éppúgy áthatotta ezt a gondolatot, mint az ösztönös ellenszegülés minden szabályos és zárt formációnak, legyen az politikai hatalom vagy művészeti kánon. (Révész Emese)

A Fiatal Művészek Klubjában az élet, a megjelenés kontextusa volt valaha varázslatos. A gondolatok és söröskorsók cseréje és a találkozás barátokkal, szerelmekkel, a szabadság fantomjával, és soha nem csak az egyes kiállítások, még ha azok jók is voltak. Az áruminta bemutató a belügyes munkatársak jelentéseit imitálta: a rendszerezés főszempontja kizárólag a névsor és nem a nevekkel jelzett személyiség és még kevésbé a személyiségek vonulata lehetett. Koncertek, performanszok, színházi bemutatók, költői estek, vetítések, viták, „fejtágító” monológok és más újműfajú bemutatók kavarták fel a tudatunkat. (Antal István)

Az FMK szerepének értékelése, a téma kutatása még nem kezdődött meg. Fontos dokumentum lehetne egy, a klub történetét feldolgozó, a mítoszokat eloszlató, a tényeket bemutató tanulmánykötet megjelentetése. A rendszeresen kiadott programfüzetekből rekonstruálhatók az események, csak azt kellene mindenekelőtt kideríteni, hová tűntek el a klubról szóló iratok, dokumentumok. (Lóska Lajos)

Életerő, vidámság, rokonság más klubokkal, helyekkel, az Egyetemi Színpaddal mind-mind része az fmk-nak, az fmk világának, ami oly elérhetetlennek bizonyul.

Most már sokszor azt gondolom, hogy az egész nem is fontos. (Antal István)

Minden másképp volt, de most már ilyen. (Wahorn András)

vérfolyam, jégcsap, por
hagyma, pacsuli, moly
béke, szerelem, Vizöntő
rosszabb, mint te
émelygő...:
hagyomány, parancs,
aztán lázadás
üresség
élvezet, rémElek
szamizdat, szabad ifjúság
lázadó ifjúság, 89’ éje
végre vége?
na vége.