A Szent István-bazilika vagy Lipótvárosi plébániatemplom Magyarország egyik legjelentősebb egyházi épülete, Budapest egyik legnagyobb idegenforgalmi nevezetessége. A Szent István-kultusz fő helyszíne: a bazilika névadója az államalapító király, I. (Szent) István, akinek épségben maradt jobb kezét, a Szent Jobbot ereklyeként itt őrzik.

    A Lipótvárosban, a Bajcsy-Zsilinszky út közelében, a Szent István téren található. Főhomlokzata a Duna felé néz, a főútvonal az épület hátsó része mellett halad.

    A mai Bazilika helyén a 18. században Hecc színház (Hetz-Theater) állt. Az akkoriban kialakult új városrész, a Lipótváros egyik gazdag polgára, Zitterbarth János hamarosan kis, ideiglenes templomot építtetett ide. 1817-ben mintegy ezer hívővel megalakult a lipótvárosi plébánia, s ezzel felmerült az igény arra, hogy Lipótvárosnak saját, komoly plébániatemploma legyen. Ekkor megindult a gyűjtés, és több terv is készült a jövőbeni templomról (pl. Brein Ignácé).

    1845-ben végül Hild József kapott megbízást a tervek elkészítésére. A földmunkákat már 1846-ban megkezdték, de a folytatás az 1848–49-es forradalom és szabadságharc miatt késedelmet szenvedett (ekkor szenvedett súlyos károkat a bontásra ítélt Zitterbarth-féle templom is). A Hild elképzelései szerinti klasszicista stílusú istenháza építését 1851. augusztus 14-én kezdték el. Az alapkőletételre 1851. október 4-én került sor. Hild 1867-ben bekövetkezett haláláig vezette a munkálatokat, s csak ezt követően derült ki, hogy az építoanyag minoségében és a kivitelezésben is voltak hibák: 1868. január 22-én a már felfalazott kupola – a féloldalas terhelés és a pillérek egyenlőtlen süllyedése miatt – beomlott. A törmelék eltakarítása és a rosszul felhúzott épületrészek visszabontása 1871-ig tartott. Az építési tervek átdolgozására és a munkálatok vezetésére Ybl Miklóst kérték fel, aki neoreneszánsz stílusban dolgozta át a terveket és 1891-es haláláig ellátta a művezetői feladatokat. A díszítőmunkálatok és az épületbelső végleges kialakítása 1905-re készült el Kauser József vezetésével.

    Az elkészült templomot 1905. november 9-én szentelték fel, a zárókő elhelyezésére pedig az uralkodó, I. Ferenc József jelenlétében került sor 1906. december 8-án. Noha az eredeti szándék szerint az új templom Ausztria védőszentjének, Szent Lipótnak a nevét viselte volna, még elkészülte előtt, a millenniumi ünnepségek kapcsán, 1897-ben az érseki főhatóság Szent István király védelmébe helyezte, s ezen a néven is szentelték fel.

    A második világháborús bombázások során, 1944–1945-ben a falak, a tornyok és a tetőzet jelentős károkat szenvedett, és szükségessé vált a tetőszerkezet teljes cseréje. A munkálatok közben, 1947-ben a kupola ismét leégett és országos adakozásból teremtették elő a helyreállításhoz szükséges pénzt. 1982-ben az épület ismét életveszélyessé vált, amikor egy erős vihar az utcára sodorta a nagykupola lemezfedését, így 1983-ban nekifogtak a bazilika teljes felújításának, amely 2003. augusztus 14-én fejeződött be. Ennek során nemcsak az épületet varázsolták újjá, hanem renoválták a templom valamennyi műtárgyát, a mozaikokat, a képeket, a szobrokat és az ólomüveg ablakokat. A Bazilika kupolájában körkilátó létesült, ahonnan csodálatos panoráma nyílik az egész fővárosra. Emellett az épület új díszkivilágítást kapott és közvetlen környezetét, a Szent István teret is felújították.

    1988-ban nyílt meg a déli torony földszinti termében a Szent István-bazilika műtárgyait, klenódiumait bemutató, látogatható kincstár.

    A bazilika megépítésétol kezdve állami tulajdon volt, s a Magyar Katolikus Egyház csak mint az ingatlan kezelője volt nyilvántartva. 2001. augusztus 16-án ünnepélyes keretek között az épület egyházi tulajdonba került.

    A Szent István-bazilika Budapest második, Magyarország harmadik legmagasabb épülete a maga 96 méterével. Hossza 87,4 méter, szélessége 55 méter. Mintegy 8 ezer személyt képes befogadni.

    A Hild József által elkészített eredeti, klasszicista tervek szerint a bazilika a mainál zártabb, tömörebb épület lett volna, amelynek nyugati főhomlokzatát korinthoszi oszlopos portikusz, oldalait pedig négy-négy hatalmas pillér zárta volna le. A bazilika Ybl újragondolása nyomán nyerte el ma ismert formáját, amely az eredetihez képest főleg a homlokzati rész kialakításában mutat jelentős eltérést. Az óriási, félkörös fülkével széthúzott homlokzati tornyok közötti, tágas előtéren keresztül lehet bejutni az épületbe.

    A két toronnyal közrezárt, nyugatra néző főhomlokzaton korinthoszi oszlopfős pilaszterek tartják a timpanont, amelyben Fessler Leó szoborcsoportja látható, A magyar szentek és Szent Lipót hódolata a Madonna és a kis Jézus elott címmel. A timpanon alatti párkányon olvasható a Szentírásból vett krisztusi mondat: Ego sum via, veritas et vita ("Én vagyok az út, az igazság, az élet"). A toronyfülkék és a kupola külso szobrai Fessler Leó, Brestyánszky Béla és Mayer Ede alkotásai. A torony falfülkéiben Szent Ambrus, Szent Ágoston, Szent Gergely és Szent Jeromos, míg a kupolatamburon a négy evangélista szobra látható. A keleti oldalon, a sekrestye- és a Szent Jobb-kápolna félkörívét koronázó mellvéden a tizenkét apostol, fölöttük pedig Krisztus alakja látható.

    A templom építészeti szerkezete nem bazilikás elrendezésű. A görög kereszt alaprajzú, kilencosztatú belső teret nyugatról a sekrestye és a Szent Jobb-kápolna, illetve a félköríves szentély zárja le. A kereszt szárainak metszéspontjában, a szentély fölött magasodik a tamburos kupola. A kereszt szárait dongaboltozat, a közöttük lévő melléktereket pedig kis méretű kupola fedi.

    A Bazilika rendkívül gazdag képzőművészeti alkotásokban. A főbejárat elocsarnokában Senyei Károly Szent István-dombormuve, valamint Székely Bertalan és Than Mór mozaikjai láthatók. A szentély fölötti kupola körmezejében az Úristen, a tambur felületén pedig Krisztus, valamint a próféták és az evangélisták ábrázolása látható (Lotz Károly alkotása). A szentélyboltozaton a szentmise allegóriái sorakoznak Benczúr Gyula mozaikjain, valamint Szent István életének fontosabb állomásai elevenednek meg Mayer Ede bronz dombormusorozatán. A Kauser József tervezte baldachinos fooltárt Stróbl Alajos műve, Szent István szobra díszíti.

    A szószék szintén Kauser József munkája, emellett figyelemreméltóak a Bazilika iparművészeti remekei is. Az üveg- és az üvegfestészeti munkákat Róth Miksa készítette, a templom orgonája pedig a korban elismert, pécsi Angster József gyárának terméke. A belső tér díszítményeinek festési és főként aranyozási munkálatait Scholtz Róbert végezte el.

    A Bazilika belső terében található további műalkotások (zárójelben az alkotókkal):

Szobrok

    - Szent László (Fadrusz János)

    - Szent Erzsébet (Senyey Károly)

    - Szent Gellért (Stróbl Alajos)

    - Szűz Mária (Pátzay Pál)

    - Szent Margit (Ohmann Béla)

    - Szent Imre (Boldogfai Farkas Sándor)

    - Szent Antal (Dankó József)

    - Szent József (Pátzay Pál)

    - Assisi Szent Ferenc (Stróbl Alajos)

    - Szent Alajos (Stróbl Alajos)

    - Krisztus (Dankó József)

    - Kis Szent Teréz (Ferenczy Béni)

    - Szent Rita (Jálics Erno)

Oltárképek

    - Szent István felajánlja a koronát Máriának, oltárkép (Benczúr Gyula)

    - Krisztus a Kálvárián, oltárkép (Stetka Gyula)

    - Szent Cecília-oltárkép (Nádler Róbert)

    - Szent Imre-oltárkép (id. Vastagh György

    - Szent Adalbert-oltárkép (Roskovits Ignác)

    - Szent József-oltárkép (Feszty Árpád)

    A Bazilikának 6 harangja van: egy a déli toronyban, az északi toronyban pedig öt.

Szent István-nagyharang:

    A déli toronyban található. 9250 kilogrammos, alsó átmérője 240 cm. Magyarország legnagyobb harangja. 1990-ben készült a passaui Perner öntödében. Érdekessége, hogy füles harang; koronáján 6 db. fülecske van és ezeknél fogva van felfüggesztve. Évente kétszer, augusztus 20-án és szilveszter éjfélkor kondul meg, illetve ez kongatja el az egész órákat. Elodjét Szlezák László öntötte 1930-ban. Ez a harang 7945 kilogrammos volt. A második világháborúban, 1944. május 20-án hadi célokra elvitték.

- Nagyboldogasszony-harang:

    Az északi toronyban található. 3100 kilogrammos, alsó átmérője 178,5 cm. Walser Ferenc öntötte 1863-ban Pesten. Ez volt az egyedüli, amelyet nem vittek egyik világháborúban sem, és ez a templom egyetlen eredeti harangja. Ez a harang kongatja el a negyed órákat, emellett csak ünnepekkor hallható.

- Szent Henrik-harang:

    Az északi toronyban található. 2150 kilogrammos, alsó átmérője 150 cm. A passaui Perner cég öntötte, 1993. augusztus 20-án szentelték fel. Ez a harang szól reggel, délben és este, és ez hívogat hétköznapi szentmisékre.

- Boldog Gizella-harang:

    Az északi toronyban található. 1200 kilogrammos, alsó átmérője 117,8 cm. Ezt is a passaui Perner cég öntötte, 1993. augusztus 20-án szentelték fel. Csak ünnepek alkalmával hallható.

- Szent Imre-harang:

    Az északi toronyban található. 750 kilogrammos. A passaui Perner cég öntötte, 1993. augusztus 20-án szentelték fel. Csak ünnepekkor hallható.

- Árpád-házi Szent Erzsébet-harang:

    Az északi toronyban található. 500 kilogrammos. A passaui Perner cég öntötte, 1993. augusztus 20-án szentelték fel. Minden esti harangszó (Úrangyala) után lélekharangként ez szólal meg.

    A bazilika 1931-ben kapta meg a basilica minor címet XI. Pius pápától, s 1938-ban a Budapesten megrendezett XXXIV. Eucharisztikus Világkongresszus eseményeinek központja volt (ekkor nevezték el a kerületet Szentistvánvárosnak).

    A bazilika felszentelésétol kezdve a Szent István-kultusz fő színtere, amely 1971-ben egy újabb vonatkozással gazdagodott. Ekkor alakították ki a szentély mögötti egykori Szent Lipót-, ma Szent Jobb-kápolnában Dominek György egyházművész tervei szerint a Szent Jobb befogadására alkalmas tárolóhelyet. A Szent István-bazilika azóta a Szent Jobb végleges őrzési helye, s a kultusz leglényegesebb eleme évről évre augusztus 20-án az ereklyének a Szent Jobb-körmenetben való körbehordozása.

    1971 elott a nemzeti ereklye őrzőhelye folyamatosan változott, 1971-ben azonban még az ország vezetése nem engedélyezte a körmenetet, így a Szent István-kultusz két fő motívuma - a Szent István-bazilika és a Szent Jobb-körmenet - csak 1989-ben fonódott össze. (1989-ig a Szent Jobbot csupán a kápolnából a szentélybe helyezték ki tiszteletadásra.)

    1990-ben a német keresztény hetilap, a Neue Bildpost olvasóinak adakozásából az 1944-ben a nácik által lefoglalt harang helyébe új harangot öntettek. 1991-ben II. János Pál pápa látogatta meg a templomot Szent István király ünnepén, majd két év elteltével, 1993-ban az esztergomi bazilika mellett az esztergom–budapesti főegyházmegye társszékesegyházi rangjára emelte.

    2006. december 9-én itt helyezték örök nyugalomra a legendás labdarúgót, a 20. század legismertebb magyarját, Puskás Ferencet.

    A Szent István-bazilika zenei élete 1905. évi felszentelése óta jelentős. Jeles orgonaművészek voltak a Bazilika főorgonistái, köztük Antalffy-Zsiross Dezső, Zalánffy Aladár, Szakolczay-Riegler Ernő, Pécsi Sebestyén és 1963 óta Koloss István. A Szent István-bazilika kórusát 1909-ben alapította Sztojanovics Jenő, őt követte Demény Dezső (1913–1938), Harmat Artúr (1938–1959), majd Hidas Frigyes (1959–1962). 1962 óta a kórust Fehér László vezeti. Az elmúlt évszázadban az egyházi és komolyzenei, klasszikus és kortárs muveket egyaránt előadó kórus számos hangversenykörutat tett Európában. Nyaranta jeles hazai és külföldi orgonaművészek adnak hangversenyt a Bazilikában, s szintén nyári időszakban vasárnaponként a kórus is koncerttel várja az érdeklődőket.