A kórbonctan 1851-ben lett rendes szigorlati tárgy a kórbonctan, az intézetet pedig az Újvilág utcában helyezték el. Arányi nem csak orvostanhallgatókat oktatott, hanem például jogászhallgatókat és papnövendékeket is.
1874-től Schethauer Gusztáv vette át a Kórbonctani Intézet vezetését. Az intézet ekkor a Mária u. 47. szám alatt működött egy rozzant épületben. Elsősorban a helmintológia (féregtan) és a csontpatológia érdekelte, de foglalkozott igazságügyi kórbonctannal is.
Váratlan haláli után Pertik Ottó – aki korábban Arányi helyettese volt – vette át az intézet vezetését. 1895-ben a megnövekedett hallgatói létszám miatt két tanszéket állítottak fel. Ugyanebben az évben Genersich Antalt tanszékvezető tanárnak nevezték ki az I. sz. Kórbonctani Intézetbe. A II. sz. Kórbonctani Intézetet a Baross u. 40. alatt állították fel.
A századfordulón mindkét intézet átköltözött a belső klinikai telepen abba az épületbe, ami 1875-1878-ig épült számukra. (Itt ma az I. sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet található.) A földszintet és az első emeletet az I. sz. intézet kapta, a második emeletet a II. sz. intézet.
Buday Kálmán először a Kolozsvári Egyetemen tanított, majd 1913-ban ő lett az I. sz. intézet igazgatója. A fertőző betegségek és a bakteriológia szakértője volt. Miután Krompecher Ödön meghalt, a II. sz. Kórbonctani Intézet vezetését Balogh Ernő vette át, 1934-től pedig ismét csak egy kórbonctani intézet működött a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen. Itt alakult Putnoky Gyula vezetésével a Kísérleti Rákkutató Részleg, ezért került az intézet nevébe a Kísérleti Rákkutató jelző.
A II. Világháború után ismét két kórbonctani intézet alakult. Az I. sz. Kórbonctani és Kísérleti Rákkutató Intézet igazgatója 1946-tól Budó József lett. Feleségével együtt fedezték fel az elasztáz enzimet.
1967-ben ő nyúgdíjba vonult, és Juhász Jenő vette át a vezetést, mint megbízott. Ő egy év múlva távozott, helyére pedig Lapis Károly került, aki 1968-1993-ig vezette az intézetet. Lapis a kísérletes daganatkutatás területén ért el eredményeket. Vezetése alatt befejeződtek az intézetben a háború utáni rekonstrukciók, és sokat fejlődött az oktatás.
1993-ban Szende Béla követte, aki korábban intézethelyettes volt. A hormonfüggő daganatokban a peptid hormonok szerepét kutatta.
2001-től Kopper László irányította az intézetet. Fő érdeklődési területe az onkológia, a daganatok keletkezésének, növekedésének, terjedésének szabályozása, terápiás befolyásolhatóságuk.
Az intézetnek ma Matolcsy András az igazgatója. Az intézet ma szervezi az Onkológiai Kurzust és a Klinikopatológiai Kurzust (VI. éves hallgatók, valamint doktoranduszok számára), ezen kívül számottevő kutatási munkát folytat.
A II. sz. Kórbonctani Intéet 1895-ben alakult meg Pertik Ottó vezetése alatt. Az intézetet a Baross utcában helyezték el. Tanszékén – mely az intézet része volt – rendszeresítette az elméleti kórbonctani előadásokat, a gyakorlati kórbonctant, a demonstrációkat, a kiegészítő bakteriológiai előadásokat, a klinikai boncolásokat és a kórszövettan gyakorlati oktatását.
1913-ban Krompecher Ödön követte a poszton. Ő írta le a basalsejtes rákot, mint önálló kórt. 1914-ben egy új intézet építését kezdeményezte Buday Kálmánnal, Schulek János műépítész tervei alapján. Ez azonban nem valósult meg.
Az intézetet 1926-1927-ig Puhr Lajos vezette.
1927-ben Balogh Ernő lett az intézet vezetője. Az intézet rossz állapota miatt sürgette az új épület létesítését. 1929-ben kezdeményezésére az intézet keretében megalakult a Kísérleti Rákkutató Intézet.
1934-ben a két kórbonctani intézetet egyesítették Kórbonctani és Rákkutató Intézet néven. Az Üllői út 26. szám alatt székeltek.
1945-ben a romos intézet vezetését Baló József vette át.
1948-ban újraindították a II. sz. intézetet. Igazgatója Zalka Ödön lett, aki több területen végzett lényeges kutatásokat, úgymint a daganatpatológia kérdéseire vonatkozóan. Az intézetet a Törvényszéki Orvostani Intézet épületében (Üllői út 93.) helyezték el.
1951-ben Szinay Gyula vezette az intézetet, majd 1952-ben Haranghy László követte a poszton. Tudományos munkássága sokirányú és szerteágazó, foglalkozott például Hand-Schüller Christian kórral és kísérletes daganatkutatással is.
1967-től Jelinek Harry vezette az intézetet. Ő az érpatológia területén ért el sikereket, és számos oktatási reformot hajtott végre.
1993-tól Kádár Anna került az igazgatói posztra. Ő angiopatológiai kutatásokat folytatott és kezdeményezte az intézeten az angol nyelvű oktatást. Modernizálta az intézet diagnosztikai munkáját és a számítástechnika széles körű alkalmazást nyert benne.
2000-ben Schaff Zsuzsa vette át a stafétabotot. Lényegesen javított az intézet munkakörülményein, mind építészetileg, mind műszerezettség és számítástechnika tekintetében. Létrehozott egy molekuláris patológiaiai kutató és diagnosztikus laboratóriumot. Főleg onkológiai és hepatológiai kutatásokat folytatott.
Az intézetet ma Tímár József vezeti, aki nagyhírű onkológus, kutató.
Források:
- BODÓ-HONTI-SUGÁR-TANKA: A magyar patológia története. Budapest : Medicina Könyvkiadó Rt., 1995. 283 p. ISBN 963-242-994-X
- HONTI József: A hazai kórbonctan a két világháború között a Magyar Pathologusok Társasága működésének tükrében. In: Orvostörténeti közlemények = Communicationes de historia artis medicinae. (1986) vol. 113-114. pp. 138-140. HU ISSN 0010-3551
- GYŐRY Tibor: Az Orvostudományi Kar története 1776-1935. 1936. pp. 619, 669, 686, 689, 700-701, 733-734, 774.
- A Semmelweis Egyetem honlapja: http://www.sote.hu > Általános Orvostudományi Kar > A kar intézetei > ...