Városkapu eszpresszó
	A Városkapu eszpresszó a Kálvin tér mellett volt, a Kecskeméti utca 17-ben, a jelenlegi Aphrodite Akropolis Exkluzív Club helyén. A presszó előtt cukrászda volt itt, az épület Bástya utcai oldalán pedig cukrászüzem. Hogy pontosan mettől meddig működött a Városkapu, azt nem sikerült kiderítenem, de nagyjából a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években. 1960-ban már létezett ezen a néven, 1953-ban pedig még Bástya-espresso volt. A hatvanas évek felkapott budapesti szórakozóhelyei közé sorolják a Club bár, a Marika presszó, a Gellért terem, az Astoria bár és a Duna bár társaságában itt. Szemtanúk nagy kertről, zenés műsorokról és kényelmes fotelokról számoltak be. 1993-ban már biztosan megszűnt, de legfeljebb egy-két évvel korábban - ebben az időben az egész házban történtek átalakítások. Az épület kétemeletes, eklektikus sarokház a Kecskeméti utca és a Bástya utca sarkán, 1868-ban épült Gottgeb Antal tervei alapján. Földszinti helyiségei boltozatosak, az emeletre íves, kovácsoltvas korlátos lépcső vezet. Tűzfala a régi városfal nyomvonalán fekszik, tőszomszédságában volt a Kecskeméti kapu, melyet 1974-ben ástak ki onnan. Az épület 1948 óta a főváros, illetve az állam tulajdona. "Borzongatóan bűnös, legendákkal terhes hely volt ez valaha, selyemlámpaernyős zongorista tótágast állt a hangszerén. Dizőzök testrészeit markolászta a félreértésekre kevéssé fogékony vendég. Valami várfallal kerített kertben táncolni lehetett, telente pedig karácsonyfahegyek zöldelltek a táncparketten. A lebombázott sarokház harmadik emeletén még ottmaradt az ügyvéd úr, selyemingeivel integetve a tér járókelőinek. Még láttuk, ahogy a fal felé fordul a pamlagon és lassan elhalványodik minden este, amikor a belvárosi alkony leszáll. Most az új Városkapu finom, art-decos csiholmány, kicsit távolságtartóan, nehezen buggyannak ki belőlünk, félig dermedünk, félig olvadunk, ki-ki vérmérsklete szerint. Mindig ottmarad azért a félelem, hogy váratlanul fel fogják húzni a felvonóhidat, s a pincér sem nyugtat meg kellőképpen." (Bodor Ferenc, 1992) Peer Krisztián: Városkapu Eszpresszó Sűrű gigoló-szecesszió, a székeken plüss huzat, aranyozás, fehér zongora. A magnóban szelíd, kontinentális slágerek. A pincérnő irigy, de szép; nem tudlak eléggé szeretni. Valami idétlen festő rajzolhatott minket is a képre. Azért kettőt, mert kell a szimmetria. Arról beszélsz, hogy levágatod a hajad, meghalsz, de megnő újra. Közben a zenére figyelek, vagy megpróbállak elképzelni a partizánfilmben. Egy németet szeretsz, és gyűlölnek a falumbeliek. Az erdőbe hurcolnak, és éjszakára odakötöznek egy fához. A lánc sok egymásba kapaszkodott nulla.
Az oldalt készítette Orthmayr Flóra a BBN-IKT-252/2 kódú Információelmélet, adatbázis-építés és -kezelés, könyvtárgépesítés 2. kurzus keretében. Képek: Függőleges képek bal oldalon föntről lefelé: 1. Kecskeméti u. 17. - Bástya u. 35. - 2008-ban (Saját kép - Orthmayr Flóra, 2008 :D); 2. A Cálvin-téri Bástya-espresso. 1953. Később: Városkapu (A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár gyűjteményéből) Vízszintes képek jobb oldalon föntről lefelé: 3. Városkapu eszpresszó (A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum Könyvtára gyűjteményéből); 4. Városkapu - Kecskeméti u. 17. (Szikszay Ágnes képe a Városkapu című könyvből ld. források); 5. Esti tánc a Városkapu espresso (korábban: Bástya) kerthelyiségében /V. Kecskeméti-u. 17./ 1960. jun. 16. (MTI-fotó a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár gyűjteményéből) Idézetek forrása: Peer Krisztián: Belső Robinson. Versek. Bp.: József Attila Kör - Pesti Szalon, 1994 Városkapu. Bodor Ferenc válogatott írásai. (válogatta és szerkesztette: Bodor Katalin). Magyar Iparművészeti Egyetem, 2001 További felhasznált művek: Déry Attila: Belváros-Lipótváros V. kerület. (Budapest építészeti topográfia 2.) TERC, 2005 Adalékok a Belváros történetéhez. A Budapesti Városvédő Egyesület kiadása, 1993

Városkapu eszpresszó

A Városkapu eszpresszó a Kálvin tér mellett volt, a Kecskeméti utca 17-ben, a jelenlegi Aphrodite Akropolis Exkluzív Club helyén. A presszó előtt cukrászda volt itt, az épület Bástya utcai oldalán pedig cukrászüzem. Hogy pontosan mettől meddig működött a Városkapu, azt nem sikerült kiderítenem, de nagyjából a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években. 1960-ban már létezett ezen a néven, 1953-ban pedig még Bástya-espresso volt. A hatvanas évek felkapott budapesti szórakozóhelyei közé sorolják a Club bár, a Marika presszó, a Gellért terem, az Astoria bár és a Duna bár társaságában itt. Szemtanúk nagy kertről, zenés műsorokról és kényelmes fotelokról számoltak be. 1993-ban már biztosan megszűnt, de legfeljebb egy-két évvel korábban - ebben az időben az egész házban történtek átalakítások.
Az épület kétemeletes, eklektikus sarokház a Kecskeméti utca és a Bástya utca sarkán, 1868-ban épült Gottgeb Antal tervei alapján. Földszinti helyiségei boltozatosak, az emeletre íves, kovácsoltvas korlátos lépcső vezet. Tűzfala a régi városfal nyomvonalán fekszik, tőszomszédságában volt a Kecskeméti kapu, melyet 1974-ben ástak ki onnan. Az épület 1948 óta a főváros, illetve az állam tulajdona.

"Borzongatóan bűnös, legendákkal terhes hely volt ez valaha, selyemlámpaernyős zongorista tótágast állt a hangszerén. Dizőzök testrészeit markolászta a félreértésekre kevéssé fogékony vendég. Valami várfallal kerített kertben táncolni lehetett, telente pedig karácsonyfahegyek zöldelltek a táncparketten. A lebombázott sarokház harmadik emeletén még ottmaradt az ügyvéd úr, selyemingeivel integetve a tér járókelőinek. Még láttuk, ahogy a fal felé fordul a pamlagon és lassan elhalványodik minden este, amikor a belvárosi alkony leszáll. Most az új Városkapu finom, art-decos csiholmány, kicsit távolságtartóan, nehezen buggyannak ki belőlünk, félig dermedünk, félig olvadunk, ki-ki vérmérsklete szerint. Mindig ottmarad azért a félelem, hogy váratlanul fel fogják húzni a felvonóhidat, s a pincér sem nyugtat meg kellőképpen."

(Bodor Ferenc, 1992)

Peer Krisztián: Városkapu Eszpresszó

Sűrű gigoló-szecesszió, a székeken plüss huzat,
aranyozás, fehér zongora. A magnóban szelíd,
kontinentális slágerek. A pincérnő irigy,
de szép; nem tudlak eléggé szeretni. Valami
idétlen festő rajzolhatott minket is a képre.
Azért kettőt, mert kell a szimmetria. Arról beszélsz,
hogy levágatod a hajad, meghalsz, de megnő
újra. Közben a zenére figyelek, vagy megpróbállak
elképzelni a partizánfilmben. Egy németet szeretsz,
és gyűlölnek a falumbeliek. Az erdőbe hurcolnak,
és éjszakára odakötöznek egy fához. A lánc
sok egymásba kapaszkodott nulla.

Az oldalt készítette Orthmayr Flóra a BBN-IKT-252/2 kódú Információelmélet, adatbázis-építés és -kezelés, könyvtárgépesítés 2. kurzus keretében.
Képek:
Függőleges képek bal oldalon föntről lefelé: 1. Kecskeméti u. 17. - Bástya u. 35. - 2008-ban (Saját kép - Orthmayr Flóra, 2008 :D); 2. A Cálvin-téri Bástya-espresso. 1953. Később: Városkapu (A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár gyűjteményéből)
Vízszintes képek jobb oldalon föntről lefelé: 3. Városkapu eszpresszó (A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum Könyvtára gyűjteményéből); 4. Városkapu - Kecskeméti u. 17. (Szikszay Ágnes képe a Városkapu című könyvből ld. források); 5. Esti tánc a Városkapu espresso (korábban: Bástya) kerthelyiségében /V. Kecskeméti-u. 17./ 1960. jun. 16. (MTI-fotó a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár gyűjteményéből)
Idézetek forrása:
Peer Krisztián: Belső Robinson. Versek. Bp.: József Attila Kör - Pesti Szalon, 1994
Városkapu. Bodor Ferenc válogatott írásai. (válogatta és szerkesztette: Bodor Katalin). Magyar Iparművészeti Egyetem, 2001
További felhasznált művek:
Déry Attila: Belváros-Lipótváros V. kerület. (Budapest építészeti topográfia 2.) TERC, 2005
Adalékok a Belváros történetéhez. A Budapesti Városvédő Egyesület kiadása, 1993