Bence György

1941 december 8 - 2006 október 28

1941-ben született Budapesten. Édesapja, Feledi Sándor jogi doktorátust szerzett, de a zsidótörvények miatt már nem vették föl a kamarába. A Don-kanyarban pusztult el munkaszolgálatosként. Anyai ágon kispolgári családból származott. Édesanyja a zsidó gimnáziumba járt, deportálták, szerencsére csak Ausztriába. A háború után férjhez ment egy szintén kispolgári hátterű emberhez, Bence Pálhoz, aki a Kereskedelmi Akadémián érettségizett. Bence György így vall: „A mi közegünkben soha nem volt kérdés, hogy zsidók vagyunk. Ennek eltagadása csak színtiszta kommunista környezetben fordulhatott elő, és ott is csak az ötvenes években született gyerekek esetében. Viszont, legalábbis a család megmaradt, általam ismert részében, senki sem volt vallásos, pláne nem kóser.”

A középiskolát a József Attila Gimnáziumban végezte. Ebben az időben nagy hatást tett rá Lukács György. 1966-ban az ELTE BTK-n diplomázott filozófiából. Ebben az időben az aránylag mérsékelt marxista retro irányzathoz számította magát. Mesterének Lukács Györgyöt és Márkus Györgyöt vallotta. Tanárai az egyetemen, Léderer Emma, Telegdi Zsigmond, Simon Endre, Munkácsy Miklós.

1966-1968 A MTA Filozófiai Intézetének tudományos segédmunkatársa, majd politikai okból eltávolítják. Lukács György és Márkus György doktorandusza. 1972-ben foglalkoztatási és publikációs tilalom alá helyezik, szabadfoglalkozású fordítóként dolgozik, disszertációját csak 1989-ben védheti meg. 1977-ben Kis Jánossal együtt kezdeményezte a csehszlovák Charta 77 melletti szolidaritási nyilatkozatot.

1983 után megszakításokkal több éven át kutat és ad elő amerikai egyetemeken. Bence György az 1985-ös alternatív kulturális fórum idejére, a Nemzetközi Helsinki Emberi Jogi Szövetség felkérésére önálló dolgozatot írt Cenzúrázott és alternatív közlési lehetőségek a magyar kultúrában címmel.

1986-tól kezdeményezte és gondozta a párizsi Magyar Füzetekben a Babér és Tövis című kritikai rovatot. Docens, majd egyetemi tanár az ELTE Filozófiai Intézetében. Tudományos és tanári munkája mellett politikai konzultáns és kommentátor is.

1989-1995-ig a BUKSZ szerkesztőbizottságának tagja, 1991 és 1993 között a szerkesztőbizottság társelnöke, majd 1994-1995-ben a szerkesztőbizottság elnöke.

1992-ben Veér Andrással közösen megalapítja a Láthatatlan Kollégiumot, mely a legtehetségesebb hallgatók több nemzedékének biztosított kiemelkedően jó tanulási és kutatási feltételeket. A Kollégium 2003-ig működött, 1997-ben a Kollégiumot Hannah Arendt díjjal tüntették ki.

1992/93-ban a Woodrow Wilson International Center for Scholars (Washington, D.C) meghívott kutatója volt.

1994-ig a Fidesz tanácsadója. Politikai elemzőként is tevékenykedik. Később, haláláig, független politikai elemzőként működött.

1990-1996 között a Filozófiai Tanszékcsoport (ma Filozófiai Intézet) vezetője volt, és 1999-ig az egyik tanszéket vezette is. Ő alapított meg – a főbb filozófiai diszciplínákra és irányzatokra kiterjedő számos alprogrammal – az Intézet Doktori Iskoláját.

A www.metazin.hu internetes folyóirat alapító főszerkesztője, amelyet 2005. januárjától Pogonyi Szabolccsal hozott létre.

A 2006-ban újrainduló Filozófiai Írók Tára: harmadik folyam szerkesztőbizottságának tagja volt.

2007-ben posztomusz Szent-Györgyi Albert-díjjal tüntették ki.

Blog

Dr. Minorka 2006.11.03. 13:13:17

1989 körül történt. A filozófusok költöztek, és megnézték a kiutalt egyetemi szobákat. Némelyeknél nagy volt a hiszti, jön az MDF, megesznek. Valaki vigasztalta a társaságot: Gondoljatok arra, hogy csak egyszer lőhetik a Dunába az embert. Khm, az én esetemben ez másodszor lenne, jegyezte meg halkan Bencze.


ergé2006.10.30. 17:00:19

Bence írásait és megnyilatkozásait mindig érdemes volt figyelemmel kísérni. Sajnálatos korai halála.

Olyan értelmiséginek láttam, aki - mint Hankiss Elemér vagy jobb pillanataiban Popper Péter (sőt, mint nagynéha TGM) - képes felülemelkedni a lövészárkokon. Bár az árok túloldaláról jött (vagy oda szorult), képes volt minden oldal indokait, pozitív és negatív szerepléseit mérlegelni. Vajon mi képesek leszünk egyszer erre?


Válogatott publikációk

Monográfiák és szerkesztett kötetek

Bence Gy., Kis J. [Marc Rakovski álnéven]: Le marxisme face aux pays de l'Est, Párizs: Savelli, 1977., angolul: Towards an East European Marxism, New York, St. Martin's Press, 1977.

Bence Gy., Kis J.: A szovjet típusú társadalom marxista szemmel, Magyar Füzetek Könyvei, Párizs, 1986.

Bence Gy., Kelemen J. (szerk.): Visszamenő politikai igazságszolgáltatás új rezsimekben, ELTE BTK Társadalomfilozófia és Etika Tanszék, Budapest, 1990.

Bence Gy.: Kritikai előtanulmányok egy marxista tudományfilozófiához, MTA Filozófiai Intézet, Budapest, 1991.

Bence Gy. (szerk. és bev.): Láttuk-e, hogy jön?, T-Twins, Budapest, 1991.

Bence, Gy.: Political Justice in Post-Communist Societies: The Case of Hungary, The Woodrow Wilson International Center for Scholar, Washington DC, 1991.

Bence Gy., Kis J., Márkus Gy.: Hogyan lehetséges kritikai gazdaságtan?, T-Twins, Budapest, 1993.


Fontosabb tanulmányok és cikkek

Bence Gy.: A tudományfejlődés logikája a neopozitivizmusban, Magyar Filozófiai Szemle 1965.

Bence Gy.: Moses Hess a filozófiatörténetben, Magyar Filozófiai Szemle, 1967.

Bence Gy.: Marcuse és az újbaloldali diákmozgalom, Új Irás, 1968.

Bence Gy., Kis J.: A nyelv a mindennapi élet elméletében, Általános Nyelvészeti Tanulmányok VII, 1970.

Bence Gy., Kis J. [Marc Rakovski álnéven]: L'union du capital et de la science, Les Temps Modernes, 1976.

Bence Gy., Kis J.: The Two Systems in Action, Comparative Studies in Society and History, 1978: 236-258.

Bence Gy., Kis J. [Marc Rakovski álnéven]: La Hongrie est-elle réellement si différente?, Esprit, 1978.

Bence, Gy., Kis, J.: On Being a Marxist: A Hungarian View, The Socialist Register 1980, 1980.

Bence Gy., Kis J. : Határolt forradalom, megszorított többpártrendszer, feltételes szuverenitás, In: Bibó Emlékkönyv, 1980.

Bence Gy.: Az értelmiség útja a Tervhivatalig, BUKSZ Budapesti Könyvszemle, Budapest, 1990.

Bence, Gy.: Politische Justiz in postkommunistischen Gesellschaften: Der Fall Ungarn, Europaeische Rundschau, 1990.

Bence Gy.: Édes modellek, fanyar realitások, Társadalomtudományi Közlemények, 1991.

Bence Gy.: Az igazságtételről Burke és Lassalle nyomán, Kritika, 1992.

Bence Gy.: Átmenet és átmentés a humán tudományban, BUKSZ Budapesti Könyvszemle, 1992.

Bence Gy.: A modern állam vallási semlegessége, In: Keresztények és a szabadság, 34. Pax Romana kongresszus, szerk. Békés G. és Boór J., Katolikus Szemle, Róma, 1992.

Bence Gy.: Piszkos kezek: Rezsimváltás előtt és után, Századvég, 1993.

Bence Gy.: Márkus és a kulcsszavak, In: Erdélyi Á. és Lakatos A. (szerk.), Lehetséges-e egyáltalán? [Márkus György Festschrift], Budapest, Atlantisz, 1994.

Bence Gy.: A vallási semlegesség határairól, Világosság, 1994 május-június: 118-130.

Bence Gy., Lipset, S. M. : Anticipations of the Failure of Communism,
Theory and Society, 1994.

Bence Gy.: Politikai filozófia a rezsimfordulón, In: Nyíri K. (szerk.), Filozófia az ezredfordulón, Áron Kiadó, Budapest, 2000.

Bence, Gy.: Ügynökügyek magyar módra, In: Halmai G. (szerk.), Ügynökök és akták. Nemzetközi konferencia az átvilágításról és az állambiztonsági iratok sorsáról, Soros Alapítvány, Budapest, 2003.