1974_09_08

Fodor András naplója / 1974. szeptember 8. vasárnap

Oslo

Sulyok ígérete szerint jön értem, s hamar rendbe teszi dolgaimat. Ad egy jó térképet, s javasolja, menjünk múzeumba, kiállításra. Csakhogy mindenütt, a Városházán is 12-kor nyitnak, kimegyünk hát a tengerésziskola mellé, hogy visszanézhessünk a városra s kifelé a fjordra. Kerényi Károly - ki naplóiban sokszor utal Sulyok Vincére - azt mondta, a görög öblökre emlékeztette ez a látvány. Igen, már a repülőből láttam: monumentális és emberi egyszerre.

A Nemzeti Galériában Vince a romantikus tájfestőket tartja fontosnak, Norvégiára jellemzőnek. Első itteni éveiben sokat bámulta Egedius Táncolóit, s közben mély nosztalgiával gondolt haza. Hisz ez a két nő feketében van, arcuk se látszik. A háttér is olyan komor: tónusa szerint inkább temetésre emlékeztet, mint mulatozásra.

Meglepetésemre a bejáratnál, a reprezentatív csoportban Vasarely, Tapies, Moore társaságában ott van Varga Imre egyik szobra, a láb és fej nélküli hadfi.

Végigjárjuk a hatalmas Városházát is. Nem mondtam maflaságot, amikor a Madách téri házak rokonságára utaltam. Valóban, azok innét ihletődtek. Szép a hatalmas aula, de a fali freskók (pannók?) éppolyan rosszak, mintha egy szocialista országban készültek volna. Látom a termet, ahol Vincéék házassága kimondatott. Axel Revold szörnyű faliképeit mértékkel fumigálom. S. V. kicsit gyöngédebben mér itt, mint másutt.

Irány a Munch Múzeum! A művész kikötése volt, hogy összes művei önálló kiállítási helyet kapjanak. Az állam teljesítette kívánságát. A négyszegletű kert (benne Naum Gabo ajándékkompozíciója, a négyfarkú páva) köré szervezett épület művészeti központ is egyben.

Vince jól ismeri a témát, módszeresen vezet be Munch jellemzőibe, színszimbolikájába. A felcsigázott várakozás után kevesebbet kapok. Mégis, ebben is Fülepnek lesz igaza? Én lelkesedtem a Sikoly szerzőjéért, Berg Wozzeckjét is vele akartam neki megjeleníteni. Ő nem találta kifejezőnek az ajánlott párhuzamot. Itt, ezzel én még rendben volnék, de a primitív szimbolizmus elkedvetlenít. Vince szerint Munch igazi értéke a grafika, a fa erezetébe komponált Csók, a Három lány a hídon, a Két asszony a parton, a Madonna. (Ez utóbbiak csakugyan szépek.)

Együttlétünk során a képek mellett Vincéről is egyre foghatóbb, karakteresebb a benyomásom. Valamiféle humánus individualizmus jellemzi. Mindenekelőtt a toleráns megértés. Eszerint persze az én tolvajomat is meg kell érteni. Szegény pakisztáni vendégmunkásnak is meg kell élnie, hiszen nem segíti az állam... Másik, ezzel csaknem ellentétes tulajdonsága a kényes szigor. Konrád regényét fordítja, de nem lelkesedik érte. Megkínálták az óriási módon reklámozott Szolzsenyicin Gulag-Archipelagójának norvégra fordításával, nem fogadta el. Otthonukban ebéd után nézem a fényképalbumokat. Az apa temetéséről készült fotókon megüti szememet a Sklanc név. Talán vend származású a család; ez magyarázná az ugorosnál is lágyabb természetet? Tudok már a győri bencésekről, a kijövetel drámai motívumairól, a jugoszláv tábori életről. Csaknem a véletlen hozta, hogy a belga befogadók helyett a norvégokat választotta. Ám ezt nem bánta meg. Szimpatikusan hozza szóba, hogyan jutott a feleségéhez. Egy villanyszerelő hívta föl a figyelmét a házukba költözött magyar lányra, ki nagyon egyedül van.

A gyerekek is nagyon kedvesek. Péter visszahúzódó, becsületes képű srác, igen jó tanuló, nagy matematikus, kitűnő futballista, az osztály bálványa.

A televízió egyetlen érdekes híre, hogy Ford megkegyelmezett Nixonnak.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek I. Napló 1970-1974.

Digitalizálta: Gaján Éva [2011.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei. 2012.