PHILIPPE JACCOTTET a kortárs francia költészet egyik legnagyobb alakja. 1925-ben született Moudonban, bölcsészeti tanulmányait Lausanne-ban végezte, majd kiadói alkalmazottként Párizsban dolgozott néhány évig. Házassága után, 1953-ban a franciaországi Grignanban telepedett le. A kortárs nyelvfilozófiával párhuzamosan ő is a megnevezésre, annak mikéntjére kérdez rá, versei mégis mentesek a fogalmi költészet szárazságától, plasztikusak, személyességtől izzanak. Költői és esszéírói munkássága mellett műfordítóként is jelentős, Homérosz, Góngora, Hölderlin, Rilke, Musil és Ungaretti műveit ültette át franciára. Néhány kötetének címe: Requiem (Mermod, 1947), Leçons (Házi feladatok, Gallimard, 1979), Apres beaucoup ďannées (Annyi év után, Gallimard, 1994). Itt közölt versének eredeti címe: Parler, az A la lumiere ďhiver című kötetben (Gallimard) jelent meg.
JIRŘ KOLÁŘ cseh költő 1914-ben született Protivínben. Asztalosnak tanult, de dolgozott pincérként, napszámosként és kiadói szerkesztőként is. 1943-tól szabadfoglalkozású lett. Az úgynevezett 42-es csoport (Skupina 42) egyik vezető tagja. Céljuk a városi élet kifejezése volt, elsősorban nyelvi eszközökkel. Anekdotikus-hiperbolisztikus verseit 1948-tól csak kéziratos formában terjeszthette, 1952-ben e tevékenységéért börtönbe is került. Képzőművészként, képversek alkotójaként is ismert. 1980 óta Párizsban él, 1971-ben Herder-díjat kapott. Összegyűjtött versei 1993-ban láttak napvilágot.
STANISLAV KOSTKA NEUMAN cseh költő (1875-1947) lengyel nemesi származású családban született. A század utolsó évtizedében részt vett a munkásmozgalmi szervezkedésben, anarchista csoportnak is tagja volt, ezért börtönbe került. A Moderní Revue munkatársa, az avantgárd törekvések egyik képviselője lett. A háború alatt tartalékosként hosszabb ideig Magyarországon szolgált. Nemzetiszocialista, majd 1920-tól kommunista párttag volt, ám 1929-ben innen is kilépett. 1945-ben a Nemzeti Művész címmel tüntették ki.
CLAUDIO MAGRIS olasz író, irodalomtörténész, műfordító, a német és az osztrák irodalom európai hírű tudósa. 1939-ben született Triesztben. A trieszti egyetemen tanít. Ibsen, Kleist és Schnitzler műveit fordította olaszra, számos tanulmányt, tanulmánykötetet pubikált. Magyarul is olvashatók A Habsburg-mítosz a modern osztrák irodalomban (Il mito absburgico nella litteratura austriaca moderna, 1963), Duna (Danubio) című munkái.
HEINER MÜLLER német költő, drámaíró. 1929-ben született Eppendorfban. A Brecht utáni német színház meghatározó alakja, az egykori NDK Nyugaton is sokat játszott jelentős íróegyénisége. Legfontosabb drámái: Der Lohndrücker (A normagyilkos, 1960), Philoktet (Philoktétész, 1965), Horatier (Horatius, 1969), Zement (Cement, 1973), Germanias Tod in Berlin (Germánia halála Berlinben, 1977), Die Hamletmaschine (A Hamlet-gép, 1978). Drámái és versei több válogatásban olvashatók magyarul. A számunkban közölt vers 1994-ben keletkezett.
ADAM POPRAWA (1959) lengyel költő, irodalomtörténész és kritikus. Lengyel irodalomtörténetet tanít a Wrocławi Egyetemen. Verseskötetei: Kilka ziaren popiołu (Néhány hamuszemcse, 1985), Przed ziemia? (A föld előtt, 1985), Komentarz do Dantego (Kommentár Dantéhoz, 1990), Koncert na adwent (Adventi koncert, 1995).
BOHUSLAV REYNEK cseh költő és grafikus (1892-1971) 1912-ben debütált az irodalomtörténeti jelentőségű Moderní Revue-ben. Felesége, Susanne Renaud francia költőnő révén sokat tartózkodik Franciaországban, kapcsolatba kerül Bernanosszal, Max Jacobbal, Jean Gionóval, akiknek műveit később fordítja is, csakúgy, mint Claudel, Jammes, Valéry, Rilke vagy Trakl írásait. 1918-as első kötete után számos újabb látott napvilágot, ám 1946-tól haláláig csak egyetlen versgyűjteményét adták ki, 1969-ben. A hatvanas években több hazai, illetve külföldi tárlaton festőként is bemutatkozott. Költészetére a katolicizmus gondolatisága gyakorolt döntő hatást. Összegyűjtött versei (Básniccké spisy) 1995-ben jelentek meg.
JAROSLAV SEIFERT cseh költő (1901-1986) Prágában született, gimnáziumi tanulmányait félbeszakítva újságírói pályára lépett. Húszéves korában, 1921-ben kiadott Místo v slzách (Város a könnycseppekben) című kötete megjelenése után a prágai művészi élet egyik vezéregyénisége. Pályája a munkáslírától az egyetemesen emberi dikcióig ível. 1968 után kegyvesztetté válik, a hivatalos irodalompolitika a megtűrt alkotók közé sorolja. 1984-ben Nobel-díjat kap. Magyarul két kötete jelent meg, s három antológiában szerepel. Válogatott verseinek gyűjteménye: Zápas s andelem (Harc az angyallal, Prága, 1981).
KRZYSZTOF ¦LIWKA (1967) lengyel költő. A sziléziai Zabkowicében él, a város neve 1945-ig Frankenstein volt. Kötetei: Spokojne miasto (Nyugodt város, 1989), Rajska rzeĽnia i inne wiersze (Mennyei mészárszék és más versek, 1993), Niepogoda dla kangura (Rossz idő a kengurunak, 1996), Rzymska czwórka (Római négyes, 1998), Gambit (Csel, 1998).
JEAN-FRANÇOIS SONNAY svájci-francia prózaíró 1974-ben jelentkezett először novelláival, esszéivel, kötete Les Gauchocrates (Balokraták, Adversaire, 1974) címmel jelent meg. Azóta négy regénye, számos meséje és tanulmánya látott napvilágot. Három színművét a Radio Suisse Romande tűzte műsorára. Egy ideig Afganisztánban dolgozott egy nemzetközi szervezet képviseletében. Kritikusai a nagy mesélők sorában tartják számon, a szájról szájra vándorló, legendás történetek stílusában íródott művei azonban nagyon is mai, a polgárháború sújtotta országokban zajló eseményekre emlékeztetnek, hús-vér szereplőket idéznek elénk. Legutóbbi regényei közül a La Seconde Mort de Juan de Jesús (Juan de Jesús második halála, Bernard Campiche, 1998) elnyerte a Schiller- és a Rambert-díjat, az Un Prince perdu (Az elveszett herceg, Bernard Campiche, 1999) pedig a Mindenki könyvtára (Prix Bibliotheque Pour Tous) díját. Az itt közölt novella szintén a Bernard Campiche gondozásában jelent meg 2000-ben, eredeti címe: La Lettre.
SUSAN SONTAG (1933) amerikai esszéista, kritikus és regényíró. Magyarul megjelent művei: A pusztulás képei (1971), A fényképezésről (1981), A betegség mint metafora (1983), Halálkészlet (1989), Az AIDS és metaforái (1990), A vulkán szerelmese (1994). Walter Benjaminról szóló írása 1980-ban megjelent kötetének címadó esszéje.
TATYJANA TOLSZTAJA (1951) orosz prózaíró, Alekszej Tolsztoj unokája. Klasszika-filológiát végzett a Leningrádi Egyetemen, szépíróként a nyolcvanas évek közepén kezdte pályáját. 1991-től kezdődően egyre több időt tölt az USA-ban, ahol orosz irodalmat tanít. A párizsi orosz nyelvű Szintakszisz című folyóirat szerkesztésébe is bekapcsolódott. 1997-ben régebbi és új elbeszéléseiből válogatva közreadta Szeretsz - nem szeretsz című elbeszéléskötetét, 1999-ben pedig - hasonló módszerrel válogatva - Az Okkerville-folyó című gyűjteményt. 1998-ban nővérével közösen adták ki Nővérek című kötetüket. A 2000. év egyik legnagyobb irodalmi szenzációja Oroszországban Tatyjana Tolsztaja Kisz című regénye, amelynek, annak ellenére, hogy nemrég látott napvilágot, máris nagy a visszhangja az irodalmi életben.
KAREL TOMAN cseh költő, eredeti nevén Antonín Bernásˇek (1877-1946) parasztcsaládban született. Később jogi tanulmányait abbahagyva belevetette magát a korabeli prágai művészi életbe s az anarchistamozgalomba is. S. K. Neumann köréhez tartozott. Sokat utazott, több ízben járt Angliában, Franciaországban, Hollandiában, Ausztriában. Liberális napilapot szerkesztett, majd a parlament könyvtárában dolgozott. 1945-ben a Nemzeti Művész címmel tüntették ki
KRZYSZTOF VARGA (1968) lengyel prózaíró a Varsói Egyetemen, lengyel szakon végzett, majd az új nemzedék fontos irodalomszervező egyéniségévé vált. Antológiában, több kiadást megélt, könnyed hangvételű lexikonban szerepeltette a kilencvenes években színre lépő szerzőket. A Gazeta Wyborcza újságírója. Két regényt írt - A fiúk nem sírnak (1996), Bildungsroman (1997) -, az utóbbi jelentős része Budapesten és környékén játszódik. 45 regényötlet. Kislemezek B oldalai, 1992-1996 (1998) című kötetéből magyarul is megjelent néhány részlet a Jelenkor 2000/9. számában. Rossz könyv című készülő regényéből e számban jelenik meg először részlet nyomtatásban.
WILLIAM BUTLER YEATS (1865-1938) ír költő Dublinban született. A huszadik századi egyetemes költészet egyik meghatározó alakja. Életművét 1923-ban Nobel-díjjal jutalmazták. A Nagyvilág 1958/1., 1971/11., 1976/12., 1993/4. és 1999/9-10. számában közölte műveit; születésének százharmincadik évfordulóján különszámot jelentetett meg (1995/7-8.) Itt közölt drámájának eredeti címe: The Cat and the Moon (1926). A Nagyvilág Kiadó Yeats válogatott drámáinak kötetét a könyvhétre jelenteti meg A csontok álmodása címen.
JAN ZAHRADNÍCˇEK cseh költő (1905-1960) Mastník u Tŕebicében született. Vladimír Holan és Frantisˇek Halas nemzedéktársa, barátja. 1930-as első kötete (Pokusˇení Smrti - A halál megkísértése) megjelenésétől a katolikus irányultságú költészet mértékadó alakjának számít, lapot szerkeszt, az irodalmi élet aktív résztvevője. 1952-ben letartóztatják, s mint a Vatikán ügynökét, tizenhárom évi szabadságvesztésre ítélik. 1960-ban amnesztiával, nagybetegen szabadul, s még ugyanazon évben meghal. Összegyűjtött verseinek kötetét 1992-ben publikálták