KÜLFÖLDI SZERZŐINK
SAIT FAIK ABASIYANIK (1906-1954) török író. A viszonylag későn, európai mintára induló török novellaírás első, igazán jelentős alakja. Új technikai lehetőségeket és új témákat vezet be. Szereti hőseit, a kisembereket - köztük az Égei-tenger partvidékén és szigetein élő török és görög halászokat -, mindig meghittséggel s olykor némi szégyenkezéssel közelít hozzájuk.
ANNA AHMATOVA (1889-1966) orosz költőnő. Pályáját a Vecser (Este) és a Csotki (Rózsafüzér) című köteteivel kezdte, s mint a szimbolizmus ellen fellépő akmeista csoport tagja (Kuzmin és Mandelstam volt a két másik alapító) az elismert költők közé emelkedett. 1921-ben volt férjét kivégezték. Ahmatova könyvtárosként dolgozott, három verseskötetet adott közre, majd tizenöt éven át nem jelenhetett meg. Fiát törvénytelenül letartóztatták, ekkor Ahmatova novelláit, egész levelezését, számos versével együtt, elégette. 1940-ben újra publikálhatott, de 1946 után megint kiszorult az irodalomból. Ahmatova ekkor fordított, Puskin-tanulmányait folytatta. 1965-ben jelent meg verseinek, 1966-ban műfordításainak gyűjteménye. Utolsó éveiben beutazhatta Nyugat-Európát, az oxfordi egyetem díszdoktorává avatta.
GERMÁN ARCINIEGAS (1900-1999) kolumbiai történész, a latin-amerikai esszéirodalom egyik legkiemelkedőbb képviselője. Hosszú élete során számos élvezetes kötetben mutatta be a földrész kultúrtörténetét. Munkáira jellemző, hogy többnyire apró részletekből fest történelmi tablót, s hogy írásaiban gyakran él irodalmi eszközökkel. Sok ragyogó kötetben mutatta be a földrész kultúrtörténetét. Magyarul eddig két könyve jelent meg, A karibi világ életrajza, 1977, Eldorádó lovagjai (1980), mindkettő nagy sikert aratott. Az e számunkban közölt esszé a Nagyvilág Kiadó gondozásában az Ünnepi Könyvhétre megjelenő Eldorádó délibábja (Esszék a másik Amerikáról) című kötetből való. Eredeti címe: Nuestra América es un ensayo.
VLADIMIR ARSENIJEVIĆ (1965) a kilencvenes évek szerb irodalmának legnagyobb felfedezettje. Az Urbana Gerila nevű belgrádi punk zenekar gitárosa volt, mielőtt írni kezdett. 1999 májusában Bosznián át Mexikóba szökött, itt írta Mexikó című háborús naplóját. Már első regényével hatalmas feltűnést keltett. A posztmodern eszközeit elutasító realista regény 1991-ben, Belgrádban játszódik. Eddig tizennyolc nyelvre fordították le, nemrég magyarul is megjelent A hajófenéken - Szappanopera címen. A mű a Cloaca maxima című tetralógia első kötete, a folytatásból e számból olvasható részlet.
GEORGES-EMMANUEL CLANCIER francia költő 1914-ben született. Az idősebb francia költőnemzedék kiemelkedő tagja, több műfajban is jelentőset alkotott. Költészeti Goncourt-díjjal és a Francia Akadémia nagydíjával tüntették ki. Számos verseskötete mellett regényei is megjelentek, ezek közül a legismertebb az önéletrajzi ihletésű Le pain noir (Fekete kenyér) és a L'éternité plus un jour (Az örökkévalóság és még egy nap). Itt közölt versei a Contre-chants (Ének ellen, Gallimard, 2001) című kötetéből vettük, eredeti címük: Au détour de la nuit, Légende ďun poete.
AMIR ESHEL angol irodalomtörténész. A Stanford University germanisztikai intézetének tanára.
LORAND GASPAR magyar származású francia költő 1925-ben Marosvásárhelyen született. A háború egyik utolsó hulláma veti Párizsba, ahol elvégzi az orvosi egyetemet. Ezután a jeruzsálemi, a betlehemi, majd a tuniszi francia kórházban dolgozik sebészként. Viszonylag későn, negyvenegy évesen robban be a francia irodalomba, első verseskötetéért (Le quatrieme état de la matiere, Az anyag negyedik halmazállapota) 1967-ben Apollinaire-díjjal jutalmazták, majd sorban elnyeri a legrangosabb költészeti díjakat (Párizs városának Nagydíja, 1987, Mallarmé-díj, 1993, Nemzeti Költészeti Nagydíj, 1995, Költészeti Goncourt-díj, 1998). Műfordítóként is jelentős teljesítményt mondhat magáénak, nemcsak Szeferisz. Rilke és Lawrence verseinek átültetője, de Pilinszky lírája is neki köszönhetően találta meg méltó helyét a francia köztudatban. Fontosabb verseskötetei: Égée, Judée (Égei-part, Júdea, Gallimard, 1993), Sol absolu (Minden földek földe, Gallimard, 1972). A tudományos és költői gondolkodást ötvöző eszszékötetei: Approche de la parole (Közelítés a szóhoz, Gallimard, 1978), Feuilles ďobservation (Lázgörbék, Gallimard, 1986). Magyarul Tellér Gyula fordításában 1986-ban jelent meg egy kötete, 1998-ban A negyedik halmazállapot címen látott napvilágot verseinek gyűjteménye. Itt közölt versei a Patmos et autres poemes (Patmosz és más versek, Gallimard, 2001) című kötetben jelentek meg, eredeti címük: Nuits et neiges, Mer Rouge.
LOUISE GLÜCK amerikai költőnő 1943-ban született. A ermont-i Williams College-ben tanít. Nyolc kötete jelent meg, köztük a The wild iris (Vad írisz) 1993-ban, amelyért Pulitzer-díjjal jutalmazták. Medowlands (Mezőségek) című, 1996-ban megjelent kötetéből válogattuk az itt közölt verseket, eredeti címük: Parable of Faith, Parable of the King, Marina, Parable of the Beast.
REINHART KOSELLECK a jelenkori német történetírás talán legjelentősebb alakja. 1923-ban született. Előbb a bochumi, majd a heidelbergi, végül a bielefeldi egyetem profeszszoraként politika- és történettudományt valamint történelemelméletet oktatott. A világ számos egyetemén adott elő vendégprofeszszorként, 1993-ban néhány hónapot a Budapest Kollégiumban is kutatott. Szerkesztője volt a modern német történetírás legnagyobb vállalkozásának, a Geschichtliche Grundbegriffe (Történelmi alapfogalmak) lexikonának. Fontosabb művei: Kritik und Krise: Eine Stidie zur Pathogenese der bürgerlichen Welt (Kritika és válság: tanulmány a polgári világ patogenéziséről, 1959), Preussen zwischen Reform und Revolution (Poroszország a reform és a forradalom között, 1967), Vergangene Zukunft (Elmúlt jövő, 1989). Magyarul többek között Az asszimetrikus ellenfogalmak történeti-politikai szemantikája című tanulmánya olvasható, amely 1997-ben jelent meg a Jószöveg Kiadó gondozásában
STANLEY KUNITZ amerikai költő 1905-ben született a Massachusetts állam-beli Worcersterben. Tanulmányait a Harvardon végezte, később számos egyetemen, köztük hosszabb ideig a Columbián tanított. Jelenleg kertészkedéssel tölti napjait. Irodalomtörténészként Blake és Lowell életművével foglalkozott, szerkesztett Keats-kötetet, fordított Jevtusenkó- és Voznyeszenszkij-verseket. Ő indította el a Yale series of youngers poets című könyvsorozatot: a jelenlegi ötven-hatvan éves generáció jelentős alkotói közül számosan itt tűntek fel először. Több mint egy tucatnyi verseskötete jelent meg, köztük a The Poems of Stanley Kunitz című 1979-es átfogó válogatás. Guggenheim-, Pulitzer- és Walt Whitman-díjas, életművéért Frost-érmet kapott, s a legnagyobb állami kitüntetések, köztük a National Medal Arts (1993) és a National Book Award (1998) birtokosa. Itt közölt verseit a Passing true (Keresztül) című kötetből vettük, eredeti címük: The Portrait, The quarrel, Day of Foreboding.
NINA MALINOVSKI dán költőnő 1951-ben, Aarhusban született. Hat verses- és egy erotikus és szerelmes történeteket tartalmazó prózakötete jelent meg. Svéd és holland nyelvekből fordít. A Danmarks Radio külső munkatársa, hangjátékokat, televíziós forgatókönyveket és operalibrettókat is ír, szépírást tanít több főiskolán és egyetemen. Több fontos díj és ösztöndíj kitüntetettje, versei számos idegen nyelven megjelentek. Itt közölt versei a Det er sa enkelt (Oly egyszerű, Vindrose, 1990) és a Pa vendets vegne (A víz nevében, Brondum, 1997) című kötetekből való. Eredeti címük: Maske ender alting godt, Som det skal vaere, Perspektiv, I en bankboks, Der er haenden.
ROBERT MENASSE 1954-ben született Bécsben, a kortárs osztrák prózairodalom középnemzedékének egyik legjelentősebb képviselője. Regényeiért és esszéiért számos irodalmi díjban részesült. Regényei: Sinnliche Gewissheit (1988), Selige Zeiten, brüchige Welt (1991), Schubumkehr (1995). Második regénye A regény kora címmel magyarul is megjelent 1997-ben a Jelenkor Kiadó gondozásában. Esszégyűjteményei: Sozialpartnerschaftliche Ästhetik (1990), Das Land ohne Eigenschaften (1992). Legutóbb 2000/8. számunkban közöltük egy esszéjét.
PATRICIA NOLAN ír költőnő Dublinben született és Párizsban él. Egy dél-afrikai egyetemen tanult irodalmat, ezután egy ideig a Newsweek párizsi tudósítójaként dolgozott. Könyveket írt Írországról, költői esteket szervez Párizsban, s egy évente kiírt költészeti pályázat, a Joyce regényalakjáról elnevezett The Molly Bloom Poetry Competition alapítója. Verseivel több antológiában szerepelt, eddig egy önálló kötete jelent meg (Along the lines, Arcom, 1988). Az itt közölt versek címe: Dermot's coat, An artist's hand, Hibernation.
VINCENT RAVALEC 1947-ben született. A külvárosok világának megjelenítője, a Le Dilettante-nál, napvilágot látott hat novelláskötetében (pl: Un pur moment de rock and roll, 1992, Vol de sucettes, 1995) a "lepukkantak" világát tárja elénk, hősei intézeti gyerekek, drogosok, csavargók és bűnözők, mind afféle örök vesztesek, akik parttalan "sóderolással" próbálnak védekezni a külvilág fenyegetései ellen. Mindig egyes szám első személyű írásai nemcsak szociográfiai, de nyelvi jelenségként is hűen jelenítik meg a "margón" élők társadalmát. Ravalec ezekkel a törekvéseivel olyan utat tapos, amelyen más, az olvasók nagy tömegeinek rokonszenvét bíró, de irodalmilag igényes szerzők (pl. Philippe Djian, Georges Pennac) is járnak. Az ugyancsak fenti kiadónál megjelent Cantique de la racaille-ért (Ének a csőcselékről) a szerző 1994-ben Flore-díjat kapott. Itt közölt novellája a Les clefs du bonheur című, 1993-as kötetének címadó darabja.
JELENA SVARC költői pályája a hetvenes években indult, de első könyve csak 1985-ben jelent meg New Yorkban. A leningrádi-pétervári iskola hagyományaihoz kapcsolódik, mesterének, Arszenyij Tarkovszkijt tekinti. Lírájára a szenvedélyes önmarcangolás, a halálközelség és istenkeresés jellemző. Erősen hatott rá a középkori Európa misztikus gondolkodása. Új versei 1998-ban jelentek meg a szentpétervári Puskinszkij Fond gondozásában.
ARSZENYIJ TARKOVSZKIJ (1907-1989) századunk egyik legjelentősebb orosz költője Jelizavetgrádban született, értelmiségi családban. 1925-től 1929-ig az Állami Irodalmi Főiskola hallgatója, közben a Gudok című újságnál dolgozott melynek Bulgakov is a munkatársa volt. Verseit először fia, Andrej Tarkovszkij filmjeiből ismerhette meg a közönség. A hangos, "új hullámos" költőkkel szemben a "csendes" líra képviselője volt, metafizikára nyitott, a természet iránt érzékeny filozófiai költő, nem reagált soha aktuálpolitikai kérdésekre, pedig a hatalom nem bánt vele kesztyűs kézzel. Első kötete, a Havazás előtt (1962) csak ötvenöt éves korában jelenhetett meg. Rendszeresen fordított Közép-Ázsia és a Kaukázusontúl népeinek költészetéből. Összegyűjtött művei 1991-ben jelentek meg három kötetben.
MARTIN WALSER, német író, 1927-ben született. Első elbeszéléskötete 1955-ben jelent meg, amelyet öt évvel követett Halbzeit (Félidő) című regénye, amely széles körben ismertté tette. E regényét, amelynek főszereplője Anselm Kristlein, egy sikeres, de alkalmazkodni sosem képes értelmiségi, 1966-ban kiadott Das Einhorn (Az egyszarvú) és 1973-ban megjelent Der Sturz (A bukás) című regénye trilógiává bővítette. Walser színházi szerzőként is a modern német irodalom legjelentősebb szerzői közé tartozik. Legsikeresebb színművét, a Der schwarze Schwan (A fekete hattyú, 1964) című darabját a náci múlt és a jelen összeilleszthetetlenségének konfliktusa szervezi. A színdarabhoz fűzött kommentárja szerint, "hogy miként bánik ma az ember a múlttal, attól függ, hogy milyen a természete az emlékezetének. A darab címe Emlékezetek is lehetne". Ugyanez a téma jelentősen módosulva jelenik meg Walser kilencvenes évtizedben írott prózájában és az 1991-ben kiadott Verteidigung der Kindheit (A gyermekkor védelme) és 1998-ban megjelent Ein springender Brunnen (Csobogó kút) című regényében. Walser e két regényéért 1998-ban megkapta a német könyvkiadók békedíját. Ez alkalomból a berlini Pauluskirchében elmondott beszéde nagy vitát váltott ki, és a figyelem középpontjába állított azt a kérdést, hogy az egyesült Németország, amelynek ismét Berlin lett a fővárosa, miként alkotja újjá múlttudatát, és miként alakul saját történelméhez fűződő viszonya a hitleri korszak megváltozó emlékezete által.