ANA BLANDIANA román költőnő 1942-ben született Temesvárott. A kolozsvári egyetem elvégzése után Bukarestben lett szerkesztő.. Lapunk rendszeresen közölte verseit, legutóbb 1997/1-2-es számunkban.
           
           JOHANNES BOBROWSKI német költő, elbeszélő (1917-1965). A Tilsitből származó Bobrowski Königsbergben végezte gimnáziumi tanulmányait és későbbi témái a szláv-német határterülethez kötötték. A II. Világháborúban is a keleti fronton szolgált, 1945-1949 között szovjet hadifogságban volt. Hazatérése után haláláig Kelet-Berlinben élt. 1941-ben kezdett verset írni, kötetei azonban csupán életének utolsó öt esztendejében jelenhettek meg. Költészete sok tekintetben rokon Celan lírájával. Minden írását áthatja a német múltra való kritikus nyelvi reflexió. Fő művei: Sarmatishe Zeit (Szarmata idő, 1961, versek), Schattenland Ströme (Folyamok árnyékországa, 1962, versek), Levins Mühle (Levin malma, regény, 1964, magyarul 1966), Litauische Claviere (Litván zongorák,, regény, 1966, magyarul 1968), Der Mahner (A figyelmeztető, 1967, novellák).
           
           YVES BONNEFOY francia költő, 1923-ban született, Tours-ban. 1953-ban tűnt fel annak a költőnemzedéknek a tagjaként, amelyet a Mercure de France folyóirat bocsátott szárnyra. Első verseskötetét (Du mouvement et de l'immobilité de Douve, A várárok-víz mozgásáról és mozdulatlanságáról) a kritika osztatlan elismeréssel fogadta. L'improbable (Valószínűtlen) című kötetéért megkapta a Nouvelle Vague-díjat. Lapunk utoljára 1996/3. számában közölt tőle verset. Párizsban él, de beutazta Amerikát és a Mediterráneumot. 1981 és 1993 között a College de France tanára volt. Költői munkája, számos kötete mellett poétikával, műfordítással és művészettörténettel is foglalkozik. Shakespeare számos drámájának és verseinek, Yeats költeményeinek tolmácsolója, könyvet írt Rimbaud-ról és Giacomettiről, Róma barokk kori művészetéről és a középkor falfestészetéről. Néhány újabb kötete: Une époque de l'écriture (Az írás egy évada, Mercure de France, 1988) és La vie errante (Vándor-élet, Mercure de France, 1993). Itt közölt versei Poemes című gyűjteményes kötetében jelentek meg a Gallimard-nál, eredeti címük: Vrai nom, Vrai corps, Une voix, Dans le leurre du seuil.
           
           STEFAN CHWIN (1949) lengyel regényíró és irodalomtörténész a Maria Janion vezetésével működő gdański hermeneutikai iskolában tűnt fel tanulmányaival, a nyolcvanas években részt vett a Transgresje címmel évente megjelenő tanulmánykötetek szerkesztésében. E korszakát összegzi a Literatura i zdrada. Od Konrada Wallenroda do Małej Apokalipsy (Irodalom és árulás. A Konrad Wallenrodtól a Kis apokalipszisig, 1993) című monográfiája. A Gdański Egyetem Lengyel Filológiai Intézetében tanít. Regényei: Krótka historia pewnego żartu (Egy vicc rövid története, 1991), Hanemann (1995), Esther (1999).
           
           CSIEN CSUNGSU (1910-1998) kínai író. Elbeszélése a Csien Csungsu szanven című kötetből való (Csöcsiang Venji Csupansö, 1997).
           
           ALAIN FINKIELKRAUT francia író, filozófus 1949-ben született. Az itt közölt szöveget L'Ingratitude. Conversation sur notre temps (Gallimard, 1999) című kötetéből vettük. Finkielkraut beszélgetőtársa Antoine Robitaille, a québeci (Kanada) Devoir című lap kolumnistája. Lapunk 1996/7-8. számában interjút közölt a francia filozófussal.
           
           JULIEN GREEN (1900-1998) francia író. Szülei amerikaiak voltak. Első regényét (Adrienne Mesurat) a Francia Akadémia Nagydíjával tüntették ki. Több irodalmi díj tulajdonosa, 1970-ben életművére megkapta a Francia Akadémia Nagydíját; 1971-ben a Francia Akadémia tagjává választották. Naplóinak tizennégy kötete jelent meg. Lapunk többször közölte írásait.
           
           PAWEŁ HUELLE (1957) a legismertebb gdański író. Fő művét, a Weiser Dawidek (1987) című regényt sok nyelvre lefordították, hamarosan magyarul is megjelenik. Írt még verseket, drámákat, de regénye mellett két elbeszéléskötetével aratta a legnagyobb sikert - Opowiadania na czas przeprowadzki (Elbeszélések költözés idejére, 1991), Inne historie (Más történetek, 2000) -, az utóbbiban jelent meg a Nagyvilág e számában olvasható írás.
           
           ZBIGNIEW JANKOWSKI (1931) lengyel költő, 1956 óta publikál. Sziléziában élt, majd a tengermelléki Kołobrzegbe költözött. Halászhajóval járta a Balti-tengert, az Atlanti- és a Csendes-óceánt (1968-1971). Költészetének gyakori témája a tenger. 1975-ben Sopotban telepedett le. 1979-ben irodalmi kört szervezett a gdański Szent Miklós-bazilikában, a csoport a hadiállapot alatt is folytatta tevékenységét. Vallásos lírájáért 1998-ban egyházi irodalmi díjat kapott. Először publikál magyarul. Néhány fontosabb kötete: Falochrony (Hullámtörők, 1987), Spokojnie, wodo (Csitulj, víz, 1999), Port macierzysty (Hazai kikötő, 1995).
           
           GERT JONKE osztrák író 1946-ban született Klagenfurtban. Bécsben zenetudományt és germanisztikát tanult és elvégezte az osztrák filmakadémiát. 1971 és 1975 között Berlinben élt, majd Londonban. A hatvanas évek végén visszaköltözött Ausztriába, előbb Klagenfurtban, végül Bécsben telepedett le. 1977-ben Ingeborg Bachmann-díjjal tüntették ki. Fontosabb művei: Geometrischer Heimatroman (Geometrikus honregény, 1969), Glashausbesichtigung (Üvegházlátogatás, regény, 1970), Schule der Geläufigkeit (A könnyedség iskolája, elbeszélések, 1977), Der Ferne Klang (A távoli csengés, regény1982), Der Kopf des Georg Friedrich Händels (Georg Friedrich Händel feje (elbeszélések, 1988).
           
           CLAUDIO MAGRIS olasz író, irodalomtörténész, műfordító, a német és az osztrák irodalom európai hírű tudósa. 1939-ben született Triesztben. A trieszti egyetemen tanít. Ibsen, Kleist és Schnitzler műveit fordította olaszra, számos tanulmányt és tanulmánykötetet publikált. Magyarul is olvashatók A Habsburg-mítosz a modern osztrák irodalomban és Duna című munkái. Lapunk 2001/3. számában közölt egy részletet Microcosmi (Mikrokozmoszok) című könyvéből, amely 1997-ben, a megjelenés évében Strega-díjat kapott.
           
           HENRI MICHAUX (1899-1984) a huszadik század egyik legnagyobb francia költője. Orvosnak készül, de aztán mégis matróznak szegődik, és bejárja a világot, az amerikai kontinenstől Törökországig, Kínától Indiáig. E korszakról vall többek között 1932-es Un barbar en Asie (Egy barbár Ázsiában) című útleírása is, amely nemrég jelent meg magyarul Somlyó György fordításában. Költészetét André Gide fedezi fel. Hat rá a szürrealizmus és az egzisztencializmus is, de egyik sem igazán. Magányos figura, 1965-ben még a rangos Grand prix national des lettres-t is visszautasítja. 1956 és 1960 között "kipróbálja" a kábítószerfüggést, élményeiből kötetek születnek. Mára klasszikussá vált kötetei, többek között a L'espace de dedans (Belső tér, 1944), az Épreuves, exorcismes (Próbatételek, ördögűzések, 1945) vagy a Misérable miracle (Nyomorúságos csoda, 1956) mellett 1922 és 1984 között írott, eddig publikálatlan versei is napvilágot láttak 1997-ben, a Mercure de France kiadónál A distance (Távolról) címmel. E szövegek közül válogattuk az Hermite dans sa grotte, Un royaume, Venez encore une fois..., In memoriam és De G. címűeket.
           
           JAN PATOČKA cseh filozófus, művészettörténész 1907-ben született. Filozófiai tanulmányait Prágában, Berlinben, Freiburgban és Párizsban folytatta. 1936-ban jelent meg cseh nyelvű habilitációs írása A természetes világ mint filozófiai probléma címen, mely Edmund Husserl, Martin Heidegger és Eugen Fink gondolkodásának a hatását mutatta. 1945-ben a prágai Károly Egyetemen kapott előadói állást, ahonnét a kommunista hatalomátvétel után, 1947-ben eltávolították. Publikációs tilalom alá került, később is csak fordításai, bevezetései jelenhettek meg. Az 1960-as évek második felében több utazást tett nyugat-európai országokban, ahol régi ismerősei meghívására előadásokat is tartott. 1972-ben francia nyelven jelent meg habilitációs írása, melyhez hosszú utószót írt; e munka irányította rá a nemzetközi figyelmet. Az 1970-es években intenzíven részt vett a cseh szamizdatmozgalomban, rendszeresen tartott nem engedélyezett előadásokat. 1977-ben kezdeményezője és megfogalmazója volt a Charta '77 kiáltványának. Ezt követően a rendőrség durva kihallgatásnak vetette alá, melynek során súlyosan bántalmazták. Ennek következtében vesztette életét ugyanabban az évben. Életműve német nyelvű kiadásban 1988-tól lát napvilágot a stuttgarti Klett-Cotta kiadó gondozásában. A prágai Center for Theoretical Study szervezésében hagyatékának teljes körű összegyűjtését és rendezését végezték el, illetve életművét publikálják. Gondolkodói életműve az egyik legjellegzetesebb és legerőteljesebb kifejezése a szovjet megszállást elvető értelmiségi magatartásnak. Magyarul több írása napvilágot látott a Kalligram kiadó (Pozsony) gondozásában. Az itt közölt szöveg a budapesti Cseh Centrumban tartott Patočka-emlékülésen hangzott el 2001. február 9-én.
           
           ANTONI PAWLAK (1952) lengyel költő meghatározó élménye volt az 1970-es tengermelléki megmozdulások leverése. Már abban az évben csatlakozott a gdański Szent Miklós-bazilikában működő értelmiségi csoporthoz. 1972-ben több társával együtt másfél év felfüggesztett börtönbüntetést kapott, mert röpcédulákon buzdított a parlamenti választások bojkottálására. Filozófiatörténetet tanult a varsói Katolikus Teológiai Akadémián, 1980 augusztusában részt vett a gdański hajógyárban szervezett sztrájkban. 1990-ig a Szolidaritás tagja volt, a Mazóviai Régió tájékoztatóját szerkesztette, majd több szamizdat lapnál dolgozott, verseit is földalatti kiadóknál publikálta. 1981 decemberében internálták, 1983 nyarán szabadult, majd megkapta a genfi Kościelski Alapítvány díját. Varsóban él, a kilencvenes években különböző lapok szerkesztőségében dolgozott. Először publikál magyarul. Néhány fontosabb kötete a szamizdatkorszak utáni időszakból: Kilka słów o strachu (Néhány szó a félelemről, 1990), Długie noże, krótkie sukienki (Hosszú kések, rövid szoknyák, 1990), Nasze kobiety się starzeją (Öregednek a nőink, 1995), Zmarli tak lubią podróże (A halottak annyira szeretik az utazásokat, 1999).
           
           VIKTOR PELEVIN (1962) orosz író. A nemzedékéhez tartozó és a fiatalabb olvasók kultikus alakja. Külföldön is ismert, az USA-ban például 1998-ban hat könyve jelent meg. Elbeszéléseket (Szinyij fonar - Kék lámpa, 1991; Zsizny naszekomih - A rovarok élete, 1993) és regényeket (Omon Ra - Omon Ré, 1992; Csapajev i Pusztota - Csapajev és Puszta, 1996) publikál. Magyarul két kötete, A rovarok élete (Park Könyvkiadó, 1999) és a Generation "P" (Európa, 2001) is megjelent, elbeszéléseiből az Átváltozások, az Életünk és a Kalligram című folyóiratok is közöltek.
           
           MARIE REDONNET francia prózaíró a középnemzedék jelentős alakja. Párizsban él, egy szépírásműhely vezetője. Szellemi elődeinek Kafkát és Agata Kristófot tekinti. Fő műve a Minuit-nél megjelent Splendid Hotel (1986), Forever Valley (1987) és Rose Mélie Rose (1987) című regények alkotta trilógia. De írt drámákat, elbeszéléseket is.
           
           JUAN JOSÉ SAER spanyol író fontosabb művei: L'Occasion (Az alkalom, Flammarion, 1989) és L'Art de raconter (Az elbeszélés művészete, Arcane 17, 1990). Itt közölt cikke a "Quai Voltaire Revue littéraire" 1992/5. számában jelent meg, címe: Le concept de fiction.