KÜLFÖLDI SZERZŐINK
GASTON BACHELARD francia filozófus (1884-1962) postai alkalmazottként kezdte pályáját, s közben éjszakánként matematikusi tanulmányaival birkózott. Az első világháború után kémia- és fizikatanárként dolgozik, fizikából doktorál, ám közben már filozófiával is foglalkozik. 1930-tól a dijoni egyetem, 1940-től a Sorbonne filozófiatanára, 1961-ben a Prix National des Lettres díjazottja. Ismeretelméletének megalapozása (Le nouvel esprit scientifique - Az új tudományos szellem, 1934) után fő kutatói feladatának a képzelet, az álmok, a fantázia világának feltérképezését tekinti. Az emberiség mítoszait, legendáit, képzelmeit a négy ősi elem, a föld, a víz, a tűz és a levegő motívumai mentén rendezi el. E csoportosítás szellemében öt híres kötetet írt, ezek közül az 1949-ben a Gallimard-nál megjelent La psychoanalyse du feu egyik fejezetét közöljük.
MIHAIL MIHAJLOVICS BAHTYIN (1895-1975) orosz irodalomtörténész és nyelvfilozófus klasszika-filológiát, nyelvészetet és filozófiát tanult a tízes években Odesz-szában, majd Szentpétervárt. A húszas években egy vityebszki főiskolán tanított, könyvet írt a freudizmusról, a marxizmus és a nyelvfilozófia viszonyáról, valamint a formalizmus elméletéről. Dosztojevszkij poétikájának problémái (1929) című könyvét heves szakmai és politikai vita, távol-keleti száműzetés és három évtizedes publikációs tilalom követte. 1957-ben katedrát kapott a szaranszki tanárképző főiskolán, majd visszatért a tudományos életbe. Magyarul megjelent könyvei: A szó esztétikája (1976), François Rabelais művészete, a középkor és a reneszánsz népi kultúrája (1982), A szó az életben és a költészetben (1985), A beszéd és a valóság. Filozófiai és beszédelméleti írások (1986).
SAMUEL BECKETT (1906-1989) a XX. század irodalmának kiemelkedő alakja.
LUIS MATEO DÍEZ (1942- ) spanyol prózaíró, főleg regényeivel aratott sikert. Jelentős irodalmi díjakat kapott a többi közt a La fuente de la edad és a La ruina del cielo című művéért. Legutóbb a 2001/4. számunkban közöltünk vele interjút.
ANNA FRAJLICH-ZAJĄC lengyel költőnő. Anna Frajlich néven ír. Különös életútját Kirgíziában kezdte 1942-ben - lembergi illetőségű szüleit oda telepítették (menekítették?) ki a szovjet hatóságok. A háború után a család Szczecinben kezdett új életet, s bár Anna Frajlich később egy évizedet töltött Varsóban, neki mégis a régebben németek lakta balti-tengeri Szczecin a "lengyel város". Szczecinhez fűződnek első emlékei. Varsói egyetemi évei után 1969-ben a család kivándorolt Lengyelországból, a LEMP által indított úgynevezett "antirevizionista-anticionista" kampány idején. Anna Frajlich azonban elkötelezte magát a lengyel nyelvnek és irodalomnak, nem tudott és nem is akart pályát változtatni. Kemény munkával megtanult angolul, és jelenleg New Yorkban, a Columbia Egyetemen oktat lengyel irodalmat. Számos verseskötete jelent meg külföldön, illetve a rendszerváltás óta Lengyelországban; 1981-ben megkapta a Koœielski Alapítvány irodalmi díját. Érzelmek és hangulatok vezetik tollát, van valami elmosódó és impresszionisztikus költészetében, amely nosztalgiából, utazási élményekből és a szüntelen identitáskeresés vágyából építkezik.
JENNIFER HOSEIN (1960, Montreal- ) kanadai festő, grafikus, költő. Több kiállítása is volt Kanadában, számos irodalmi lapban publikált. Az itt közölt versek eredeti címe: Love You, Husband, Huronia, about 1500.
EWA LIPSKA lengyel költő. 1945-ben született. A krakkói Képzőművészeti Akadémián tanult, de miután 1967-ben megjelent első verseskötete, egyre inkább az irodalom felé fordult az érdeklődése. 1970-től tíz évig a Wydawnictwo Literackie kiadónál dolgozott mint lektor, 1981-83 között pedig a Pismo című krakkói folyóiratot szerkesztette. Közben egy évet (1975-76) az iowai egyetemen töltött amerikai ösztöndíjjal. 1990 és 1997 között Bécsben dolgozott, először mint az ottani lengyel Kulturális Intézet helyettes vezetője, majd mint igazgató. Magyarra fordított verseinek gyűjteménye 1979-ben jelent meg az Európa Kiadónál, Ewa Lipska versei címen, Kerényi Grácia fordításában. Lipska lírája rendkívül tömény, mondhatni lakonikus. Verseinek egyfajta logikai vázuk van, de a vers mégis képeken át működik, amelyek néha kissé szürrealisták. Lipska nyelvhasználata sajátos, gyakran egy-egy frázis ironikus "megcsavarásával" viszi tovább a verset. Ebben rokon a vele egykorú "kontesztálók", illetve "1968-asok" nemzedékével (Baranćzak, Zagajewski, Krynicki).
PIERRE MORENCY (1942- ) kanadai költő, drámaíró. Tanárként, színigazgatóként, a Radio-Canada munkatársaként dolgozott. Kegyetlen pontos feltérképezője a világnak, saját belső valóságának is, foglalkoztatják az írás lehetőségének, lehetetlenségének problémái. Számtalan díjat kapott, számos antológiában szerepel, munkásságát Franciaországban is elismerik. Kötetei: Au Nord constamment de l'amour, 1973 (Mindenkor szerelem Észak-fokán), Torrentiel, 1978 (Zuhogás), Effets personnels,1987 (Magánéleti okok). Itt közölt versei válogatott kötetében, a Quand nous serons-ban (Mikor leszünk) jelent meg, 1988-ban. Eredeti címük: Nous mourrons tous assassinés, Les femmes-châteaux, Dans l'armoire ŕ gestes, Au plus loin.
HARUKI MURAKAMI (1949- ) japán író, nemzedékének legsikeresebb tagja. F. Scott Fitzgerald, Truman Capote, John Irving, Raymond Carver japán fordítója; ő szakított először a "régi iskolával". Majd' tucatnyi kötet szerzője. Műveit számos nyelvre lefordították.
HALINA PO¦WIATOWSKA lengyel költőnő 1935-ben született Częstocho-wában, és harminckét éves korában halt meg egy varsói kórházban, de rövidre szabott élete nagy részét Krakkóban töltötte. Első versei 1956-ban jelentek meg, körülbelül akkor, amikor súlyos szívbetegsége miatt egy krakkói klinikán kezelni kezdték. Itt ismerkedett meg egy ugyancsak szívbeteg fiatalemberrel, akivel gyors házasságot kötött, s aki ezután hamarosan meghalt. Mivel betegségében is komplikációk léptek fel, s olyan operációra volt szükség, amit akkoriban csak az Egyesült Államokban tudtak elvégezni, gyűjtést indítottak, és ennek segítségével Halinán 1958-ban sikeres szívműtétet hajtottak végre az USA-ban. Ezután irodalmi ösztöndíjat kapott a jó nevű Smith College-ban, és csak 1961 után tért vissza New Yorkból Krakkóba. Három verseskötete és egy önéletrajzi regénye jelent meg életében: halála óta számos alkalommal újra kiadták verseit. Po¶wiatowska lírája rendkívül finom, szenzuális, feminin líra, amit szüntelen áthat a halálközelség tudata; ebben és képalkotásában kissé Georg Trakl és Dsida Jenő rokona. Verseiből az Orpheusz Kiadó jelentetett meg válogatást 2000-ben, Zsille Gábor fordításában.
JACQUES RÉDA francia költő 1929-ben született. A francia költészet egyik élő klasszikusa. Verseit a hétköznapok világa táplálja, helyszínük jobbára Párizs, illetve szerzőjük tudatán keresztül a múlt színhelyei. Réda, állítása szerint "sétáló költő", lételeme a gyaloglás, s talán ez a mindennapos ritmikai gyakorlat teszi, hogy olyannyira ragaszkodik a francia költészetben manapság nem túl népszerű klasszikus formákhoz. A Gallimard kiváltságos, életjáradékot élvező szerzői közé tartozik, több mint húsz kötete jelent meg a kiadó gondozásában. Néhány fontosabb cím: Amen (1968), Les ruines de Paris, 1977 (Párizs romjai), Récitatif, 1970 (Recitativo), Recomandations aux promeneurs, 1988 (Intelmek sétálóknak). Az itt közölt versek a L'Incorrigible, 1995 (A javíthatatlan) és a La Course, 1999 (A futás) című Gallimard-kötetekből valók, eredeti címük: La balance, Les oiseaux mécaniques, La chemise.
TODD SWIFT (1966- ) kanadai költő, forgatókönyvíró. Montrealban nőtt fel, 1998 óta Budapesten él, az ELTE vendégtanára. Legújabb kötete, Budavox címen 1999-ben jelent meg Kanadában. Itt közölt verseinek eredeti címe: West of an Idea, The Child, The Family and the Outside World, The Lament of Thomas Stearns, Proper-ties, Public Service Announcements.
GIUSEPPE TOMASI DI LAMPEDUSA (Palermo, 1896-Róma, 1957). Olasz regényíró. Szicília egyik legrégibb és legelőkelőbb családjának sarja. Fő műve, A párduc (magyarul 1960-ban, Visconti filmet készített belőle) halála után csaknem egy évvel jelent meg és példátlan sikert aratott. Az I luoghi della mia prima infanzia (1961) a nagy műhöz is kulcsul szolgál.
SAN MAO tajvani író.
JEAN-PHILIPPE TOUSSAINT (1957- ) Brüsszelben született, 1971 óta Franciaországban él. Első regényét, a La salle de bain-t, 1985 (A fürdőszoba) a legtöbb párizsi kiadó visszadobta, mire Alain Robbe-Grillet közbenjárására megjelenhetett a Minuit-nél. Ám ezután rögtön igazi könyvsiker lett, több mint 75 000 példányban eladták, huszonegynéhány nyelvre lefordították, Japánban például Toussaint művei elérték a 120 000-es példányszámot. További könyveivel, az egytől egyig a Minuit-nél megjelent Monsieur-vel (1986), Appareil-photóval, 1989 (A fényképezőgép), La réticence-szal 1991 (A halogatás), illetve La télévisionnal, 1997 (A televízió) már nem voltak publikálási gondjai, sőt régi álmát megvalósítva szinte minden könyvét filmre vihette. Toussaint jobbára átlagos értelmiségi hősei sodródó figurák, útjukat csaknem a vak véletlen jelöli ki. Egyetlen céljuk úgymond "az élet kifárasztása", utazgatnak, nyomoznak valaki után (nem túl határozottan, s nem tudni, pontosan miért), leszoknak a tévénézésről, locsolják a szomszéd kaktuszait, teniszeznek vagy autósiskolába járnak (nem akarnak megtanulni vezetni), kiülnek a tetőre csillagokat nézni, ásványokról szóló értekezést gépelnek, kisdiákot korrepetálnak, planetáriumba viszik a rokon gyerekeket. Beköltöznek a mások életébe, s hagyják, hogy mások beköltözzenek az övékbe. Burleszkbe illő jelenetek váltják egymást, a bizonytalan körvonalú hősök lebegnek, csaknem feloldódnak a külvilágban. Toussaint meghökkentően új látásmódjáról tanúskodik Autoportrait 2000 (Ŕ l'étranger) (Önarckép - Külföldön, Minuit) című, útinaplószerű kis kötete is, melyből az itt közölt részleteket kiemeltük. A szerző összes regénye megjelent magyarul a Jelenkor Kiadó gondozásában.
