KÜLFÖLDI SZERZŐINK




ADONIS (Alí Ahmad Sa'íd) 1930-ban született egy kis észak-szíriai faluban. Már gyermekkorában megismerte a Koránt és az arab kultúra klasszikusait: többek között al-Mutanabbít, Abú l-Alá al-Ma'arrít és az olyan nagy misztikusokat, mint Halládzs, Al-Makzun, I bn al-Fárid, Ibn al-Arabí. 1947-től Adonis néven publikál. 1957-ben Júszuf al-Khállal létrehozták a Si'r (Költészet) folyóiratot, melyben először közöltek fordításban nyugati költőket (pl. Ezra Poundot, T. S. Eliotot, René Chart, Yves Bonnefoy-t, Paul Claudelt, W. B. Yeatst, García Lorcát). A folyóirat 1964-ben megszűnt ugyan, de hatása az arab költészetben mindmáig érezhető. A 80-as évektől Adonis több amerikai és nyugat-európai egyetemen tanított. 1990-től a genfi egyetemen vezet költészeti szemináriumot. - Az itt közreadott verseket a Mémoire du vent - Poemes 1957-1990 (Éditions Gallimard, Paris, 1991) kötetből válogattuk, eredeti címük Terre sans retour, Aujourd'hui j'ai mon langage, La terre, Ulysse, Les deux poetes, Perle.

MARTIN AMIS angol író, kritikus. 1949-ben született Londonban. Gyermekkorát Swansea-ban, Walesben töltötte. Később élt az USA-ban és - Robert Graveshez hasonlóan - Mallorca szigetén is. A 70-es évek elejétől a Times Literary Supplement és a London Observer kritikusaként dolgozik. Groteszk, ironikus, a sci-fi elemeit gyakran parafrazeáló művei rendkívül sikeresek. Főbb regényei: Dead Babies, London Fields, Time's Arrow. Jelen számunkba szereplő novellája, melynek eredeti címe Career Move, a Heavy Water and Other Stories című kötetében jelent meg.

GREGORY CORSO (1930-2001) görög származású amerikai költő. New Yorkban született, a beatnemzedék egyik jelentős alkotója. Huszonegy verseskötete jelent meg, leghíresebb műve, a Bomb, egy atombombához íródott szerelmes vers. Népszerűségére jellemző, hogy arcképe szerepel egy Olaszországban nyomtatott 600 lírás bélyegen. Itt közölt versei a Long live man című kötetben jelentek meg.

GUSTAVE FLAUBERT (1821-1880) francia író.

MARTIN MALIA amerikai történész. E számunkban közölt írása A ko mmunizmus fekete könyve amerikai kiadása elé íródott.

MODEST MORARIU (1929-1988) román költő, esszéíró, műfordító. A bukovinai Cernăuţiban született. A neves értelmiségi család sarja a bukaresti egyetemen román-francia nyelv és irodalom tanszékén szerzett filológusi oklevelet. Pályája kezdetén Zsil-völgyi napilapok, később bukaresti irodalmi lapok szerkesztőségeiben dolgozott haláláig. Első verseit a bukaresti Steaua közölte. A La Roumanie Nouvelle szerkesztőjeként fő feladatának tekintette a francia irodalom fordítását és népszerűsítését. A modern román költészet megkerülhetetlen alakja, látomásos lírája a vívódó magányról, történelmi érzékenységről, gyötrő sorsproblémákról árulkodik. Halála után, a rendszerváltás idején kapta meg költészete a megérdemelt figyelmet. Itt közölt verseinek eredeti címe: Căinii vagabonzi, Eternul cuplu.

Tudomásunk szerint Modest Morariu versei most olvashatók először magyar nyelven.

EDWIN MORGAN skót költő, műfordító. 1920-ban született Glasgow-ban. Egyiptomban, Palesztinában és Libanonban szolgált katonaként. Nyugdíjba vonulásáig a Glasgow-i Egyetemen tanított angol irodalmat.

ANAIS NIN 1903-ban Párizsban született egy spanyol zeneszerző és egy francia-dán énekesnő lányaként. Amerikában nőtt fel. A harmincas évek párizsi művész- és íróvilágának meghatározó személyisége volt - Henry Millerrel, Antonin Artaud-val, Otto Rankkal napi kapcsolatban állt. Híressé vált naplóját 11 évesen kezdte, 1920-ig franciául, majd angolul írta. A kézírásos napló terjedelme körülbelül 35 000 oldal. 1940-től újra az Egyesült Államokban élt, 1977-ben Los Angelesben halt meg.

ADAM POPRAWA (1959) lengyel költő, irodalomtörténész és kritikus a Wrocławi Egyetemen tanít lengyel irodalmat. Verseskötetei: Kilka ziaren popiołu (Néhány hamuszemcse, 1985), Przed ziemiš (A föld előtt, 1985), Komentarz do Dantego (Kommentár Dantéhoz, 1990), Koncert na adwent (Adventi koncert, 1995). Néhány verse magyarul is olvasható a Nagyvilág 2001/3. számában.

JAROSŁAW MAREK RYMKIEWICZ (1935) lengyel irodalomtörténész és kritikus, esszéista, költő, műfordító és drámaíró a Lengyel Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetében dolgozik, Varsóban él. Konwencje (Konvenciók, 1957) című verseskötetével kezdte pályáját, hamarosan az újklasszicista irányzat egyik legfőbb képviselője és teoretikusa lett. A művészet és a kultúra folytonosságán alapuló költői programját Czym jest klasycyzm? (Mi a klasszicizmus?, 1967) című tanulmánykötetében összegezte. Otthonosan mozog a mediterrán kultúra archetípusai, mítoszai világában - Myœli różne o ogrodach (Különféle gondolatok a kertekről, 1968) című kötetében az édenkert toposz történetét dolgozta fel. A nyolcvanas években állásából elmozdították, művei szamizdatban jelentek meg. Költészete ekkor már a lengyel romantika szabadságharcos hagyományaiból táplálkozott. Fontosabb kötetei: Ulica Mandelsztama (Mandelstam utca, 1983), Mogiła Ordona (Ordon sírja, 1984), Moje dzieło poœmiertne (Posztumusz művem, 1993). Néhány verse magyarul is olvasható A föld fényei (1968) című antológiában és az Alföld 1974/10. számában. A nyolcvanas évek közepétől fogva több mint egy évtizeden át kizárólag Mickiewiczcsel, a XIX. századi Vilnával és a vilnaiakkal foglalkozott. A lapban olvasható beszélgetés a Mickiewicz czyli wszystko (Mickiewicz, vagyis minden, 1994) című interjúkötet egyik fejezete.

LJUDMILA ULICKAJA orosz írónő. Moszkvában él. Három regénye és két novelláskötete jelent meg. Műveit lefordították olasz és francia nyelvre is. Franciaországban Szonya című regényéért elnyerte a rangos Médicis-díjat. Regényének, amelyből e számunkban részletet közl ünk, eredeti címe: Medea i jejo gyetyi, 1997-ben jelent meg Moszkvában, a Vagrius kiadónál.

STANISŁAW VINCENZ (1888-1971) lengyel esszéista és regényíró a Keleti-Kárpátokban, a Huculföldön nőtt fel, e tájakon játszódik évtizedekig írt monumentális hucul sagája, a Havasi réteken. A második világháborút Magyarországon vészelte át családjával (1940-1946), részt vett a lengyel menekültek szellemi életében, barátságot kötött Áprily Lajossal. Jól megtanult magyarul, megismerte a magyar költészetet és kultúrát. 1946-ban Németországba utazott, egy évvel később a Grenoble környéki La Combe-ban telepedett le, 1964-ben Lausanne-ba költözött. A párizsi lengyel emigráns folyóirat, a Kultura állandó munkatársa volt. Művei 1983 óta Lengyelországban is megjelennek, a nyolcvanas évek közepén Magyarországon is újra felfedezték, ennek eredményeképpen 1988-ban Vincenz-konferencia volt az MTA Irodalomtudományi Intézetében, 2001 szeptemberében pedig Vincenz-kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Magyarul megjelent könyvei: Tájak - történelemmel (1994), Beszélgetés a szovjet megszállókkal. 1939-40; 1944-45 (2001); Találkozás haszidokkal. Esszék (2001).

WOLFGANG WENGER osztrák prózaíró 1962-ben született Braunauban. 1981 óta Salzburgban él. Fontos alakja a nyolcvanas évek után előtérbe került új osztrák szövegirodalomnak, amely a történetmesélés helyett a szöveg felületének megmunkálására helyezte a fő hangsúlyt. Első kötetei a kilencvenes évek elején jelentek meg: weit weg in den filmen (1990, messze a filmekben), die gleichgültigkeit der wüstenbewohner (1991, a sivataglakók közömbössége). Itt közölt elbeszélése a manuskripte című folyóiratban jelent meg 1991-ben.