Közmagyar akkor, 75-ben 20 éves volt és Párizsban, disszidálása első évében epilepsziája miatt úgy döntött, hazautazik. Meglepte az alacsony házak szürkesége. Megbánta, hogy hazajött. Szembejött vele Jojócska, a mosolygós, tokás - már nem duci gyerek, akit a Kex-koncerten látott... Elhívta egy barátjához, akit Bobónak hívtak. Ismert, betiltott költők voltak, barátai már meg is jelentek egy antológiában. Bobó - Rodolfó - bajszos, varkocsos, csizmás, pattogósan, kimérten beszélő 30-felé járó fiatalember volt. "Ne bízz senkiben 30 felett" - mondta, és ahogy Közmagyar körülnézett a bőrkabátosokon, a villamosokon utazókon - mind BM-es vagy "cinkos" -, egyetértett vele. A másik barátját, Avarszki Mikit még a disszidálása előtt ismerte meg - ő is szerepelt az Antológiában, meg pol-beat szövegeket is írt. És valamilyen szélsőbalos szociográfia miatt beperelték - Aczél elvtárs személyesen "leplezte le" az egyetemisták előtt. Vékony, sármos, fekete srác volt és Közmagyar egyideig "járt" a csajával (amíg a csaj rá nem unt, hogy Közmagyar folyton a Mikiről kérdezi).
     A harmadik jóbarát hosszú szőke hajat hordott - az és-ben egy Urbán Ubul nevű költő (Közmagyar papájának a barátja amúgy) ki is cikizte - és egyszer utánakiáltott Közmagyarnak az utcán (Közmagyar szíve a torkában dobogott a megtiszteltetéstől), hogy aztán a trolin előadja elméletét, miszerint a művészet - műzeum. Szentbalynak hívták, svájci rokonai voltak - pár év múlva kiengedték végleg (bár ma itthon él, ő csomagolta be a Szabadság szobrot).
     Szóval, Avarszki és Szentbaly már ott ültek Bobónál, amikor Jojócskával együtt befutott Közmagyar is. Bobó épp végigszívott egy szivart és a könyvespolt tetejére, a többi szivarhamugyűjtő... üvegbe tette.
     Timothy Learyről (az LDS pápájáról) folyt a szó, meg David Bowie-ról és Lou Reedről, s a Roxy Musicról.
     De lehet, hogy ez már 79-ben volt. Jojócskáék balatoni házában.
     Akkor látogathatott először Pestre ('34 után) Közmagyar nagyapja ikertestvére, Fecskeméti Pali bácsi, s a Fiatal Művészek Klubja éjjeli kompániája - Béser Tamás, a szakállas pisze kaposvári rendező, akinek újságban tilos volt leírni a nevét, Szantos János a fiatal fitos szőke rendező, akinek Közmagyar dialógokat írhatott és sokan mások - áhítattal hallgatták, hisz Bartók, József Attila barátja, Kissinger munkatársa volt a nagyhasú, kopasz, vaksi törpe öregúr. Arról mesélt, hogyan menekült el Casablancából, amikor bejöttek a németek.
     Apropó, németek. Bobót pár évvel korábban letartóztatták mint a belvárosi, horogkeresztfestő "fasiszta" galeri tagját. Senki nem gondolta, hogy tényleg "fasiszta" a Bobó. A bírósági per során értesült róla, hogy zsidó a családjuk. Addig szülei jobbnak látták ezt nem említeni. Bobó egyszerűen radikális volt, gyűlölte a rendszert, a bunkó rendőrök államát, és tenni akart ellene. A falra horogkeresztet festeni jó happeningnek tűnt. Később is radikális maradt - farkaskutyák között beinjekciózta magát valamivel, amitól "kikattant...." - miközben villanó magnéziumfény vakította a közönséget a művházban. (Azóta elhunyt barátja, Testy Gábor filmre is vitte ezt a jelenetet).
     Bobó volt az egyetlen - mint börtönviselt REF-es - akinek munkahelye volt, ahová be is kellett járnia. Valami fafeldolgozó szövetkezet. Éjjel 1-ig az FMK-ban, Zizi, Jojócska, Testy (ekkor már Szentbaly emigrált) és a művész-pápa, a joviális, feketeszakállas kísérletező művész, Felvidék (Miklós), meg a fiatalok, Szantos, csinos - Zizitől, Testytől elharcolt - Marilyn-szőke barátnőjével (akiről film készült később, s Amcsiban él lányaival), Mirellával. Gyalog haza az Andrássyn, Doxa skizo szósalátája, az új "alfőnökük", Bokó (ma Múzeum-vezető), Pop Tamás (kiesett egy művház ablakán), Némennyi és Miller Gergely - az utóbbi kettő (Jojócskával együtt) a Bobóéhoz megtévesztésig hasonló zsargonban beszélt, sok névszóval, szinte felszólító módban neurotikus önszigorral (s ha kiálltak a Poptamás Művháza színpadára, egy-egy ritka film elé bevezetőt mondani, csak folytatták, ahol előző éjjel abbahagyták. És éjjel háromkor még a lakása alatt az Egyetemiben is bedobott valamit néha, vállalva a melegek irigy pillantását, ha épp elkísérte Ido Kűr, a Warhol-sztár, aki "belezúgott" a Testybe, s főszerepet játszott a filmjében.
     '74-ben volt ott egy vékony, csupa-csukló lány is, a hosszúhajú mélyszemű Haragos Andrea - Bobó szabó-varró-patentozó éleslátó felesége, a Nagy-Kovács Ancsa barátnője, akivel mindig viháncolva súgtak-búgtak: megvolt a véleményük a hapsikről.
     Közmagyar akkor volt ott először s párizsi szokás szerint egy hosszabb csöndban megkérdezte, nincs-e fű. Volt, de később, miután elment, Jojócskát utánaküldték, hogy a Fészek visszhangos termében kikérdezze disszidálásáról s főleg hazaengedéséről: hogy nem szervezték-e be. Közmagyar őszintén elmondta, hogy néha látomásai vannak és géppisztolyokat lát kiállni a szobafalból, de - hacsak a fogorvos nem épített mikrofont a tömésébe, ő tudomása szerint nem lett BM-es. Tényleg a betegsége miatt engedték haza (s halaszt az egyetemen). Az András is védte - végül Bobó is elhitte, hogy Közmagyar az, aki - művészi vénájú diákocska. De azért, mielőtt együtt beültek a Corsóba vagy az Astoriába, gyakran lerázták Közmagyart. De csak azért, mert mindig depis volt, nem tudott olyan felhőtlenül hülyülni, ahogy az dukált (s ráadásul nem ihatott, meg az éj delén haza kellett mennie bevenni a gyógyszereit). Akkoriban még csajozni se nagyon mert Közmagyar.
     Többé-kevésbé szem elől is tévesztette Bobót. Elmúltak azok az idők, amikor éjszakába nyúlóan beszélgettek. - Látom, úgy érzed, miden összeomlott - építsd fel újra! - mondta egyszer Bobó, amikor Közmagyar melankolikusan megállt a lépcsőházi ajtóban, félénken, hogy biztos rosszkor zavar...
     Annyival többnek látta Bobót. Olyan megtiszteltetésnek érezte, hogy az asztalánál ülhetett a Klubban vagy otthon...
     Hisz megfordult nála mindenki, aki számít - Avarszki Miki, Baka, Miller Gergely, sőt Kandor Gyuri is (az egyetlen magyar író, akit külföldön is olvastak, persze betiltva - pár év múlva, az egyetem után Közmagyart miatta rúgják ki a vidéki dramaturgságból...), és egyszer Bobó elhívta magával Lengyelországba, ahol résztvett (akcionista fotó-festmény....) egy avantgard (Fluxus) fesztiválon ...
     De a '80-as években nem ment velük. Valami autóbaleset, kábszer a sofőrcsajnak...
     Andrea és Jojócska túlélték. Bobó nem.
     Csá! Mondta mindig búcsúzáskor, szinte szétcsattintva a levegőt.
     Még hallom.
     Bajusza volt. Az enyém most kezd nőni, csá...